A legolcsóbb zöld rendszámos hibrid - Hyundai Ioniq Plug-in teszt

sdr

Egyre többet hallani az alternatív hajtású autókról, itt-ott már nálunk is feltűnnek zöld rendszámosok. A Hyundai magasra tette a mércét: olyan modellel lépett piacra, amely háromféle megoldást is kínál környezetvédelemre és spórolásra – ezúttal a középső, Plug-in változatot teszteljük. Vajon az Ioniq mit kezd a Toyota 20 éves hibrid sikertörténetével?

Tény és való, a hibrid hajtású autó nem új dolog. Elég csak a Prius nevét kiejteni, és máris mindenki tudja, miről van szó. A japánok hosszú évek óta finomítják és tökéletesítik a maguk rendszerét, és már akkor ezzel foglalkoztak, amikor szó sem volt még dízelbotrányról és kitiltásról, sőt, még az elektromos autóról is legfeljebb a trolibusz vagy a golfkocsi jutott eszünkbe.

A negatív környezetvédelmi hatások felerősödése azonban lassan az összes gyártó szemét felnyitja, miszerint a helyzettel kezdeni kell valamit. A Hyundai kivárta a kellő pillanatot, ám az Ioniq bemutatásával rögtön egy többfrontos támadást indított. Ez a típus ugyanis már a kezdetektől

úgy készült, hogy akár háromféle hajtáslánccal is piacra dobhassák.

Létezik hagyományos hibrid, teljesen elektromos és plug-in hibrid kivitelben is, így ki-ki a maga preferenciája, felhasználási szokásai és igényei szerint tud választani közülük. A hibrid változatról már volt szó az Origo hasábjain, most pedig a plug-in verzió vendégeskedett nálam. Eredetileg az elektromos modellt szerettem volna kipróbálni, ám a körülmények végül ezt hozták, és egyáltalán nem bántam meg.

A japán hibridekben megszokottnál nagyobb élményt nyújt a vezetése, nyúlós gyorsulási érzet nélkül. Hasonló technikával, de crossover-ruhában készül a Kia Niro PHEV Forrás: Ruschel Zoltán

Ökoautó ugyan, de nem ufó

Az Ioniq egyik legelsőként szembetűnő pozitívuma, hogy a különleges hajtáslánc ellenére teljesen autószerű megjelenése van. Vagyis

nyoma sincs az új Prius rendkívül megosztó formavilágának,

ebben az autóban egy laikus simán el tudna képzelni akár egy dízelmotort is, persze ilyesmi nyilván nincs benne.

Szemből a dél-koreai márka jelenleg futó modelljeinek vonalai köszönnek vissza: vékony fényszórók, hatszögletű hűtőrács vízszintes krómcsíkokkal, mondhatni semmi rendkívüli. Érdekesség a lökhárító szélén, a menetfények melletti légbeömlő, ami nem kamu, ott valóban átáramlik a levegő. A jó légellenállás (cw: 0,24) miatt nincsenek nagy nyílások, sima, lekerekített felületeket alkalmaztak a mérnökök.

Míg a konnektoros Prius rendszerteljesítménye 122 lóerő, addig az Ioniq összesen 141 lóerőt tud. És bő hárommillió forinttal olcsóbb! Forrás: Ruschel Zoltán

Profilja már a Prius receptjét követi: ötajtós, cseppalakú forma, magas farral, osztott, felső részén rendkívül lapos szélvédővel. A hátsó ajtóba spoilert is integráltak, viszont az osztott ablak korlátozza a hátralátást. Sajnos vízszintes része koszolódik, hiányzik az ablaktörlő. A hátsó lökhárítóban lévő fényes fekete betét dizájnelem, de a mélyre húzott kötény alá tekintve láthatjuk, hogy az autó alját is alaposan beburkolták.

Viszlát, analóg műszerek!

A vezetőülésben helyet foglalva a külsőhöz hasonlóan barátságos beltérrel találkozunk. Egyszerű, de kellemes formájú műszerfalat alkottak a tervezők, sokak számára bizonyára nagy piros pont, hogy a középső érintőkijelzőt okosan integrálták a két légrostély közé. A kormány egy az egyben az i30-ból jött, jó fogású, vaskos, gombok is vannak rajta szép számmal, de ezek kezelése gyorsan megtanulható.

Lehetne egy Golf, pardon, i30 belseje is, jól elhelyezett központi képernyővel, hagyományos fokozat-előválasztó karral Forrás: Ruschel Zoltán

Középen csak a klímapanel maradt önálló, minden más a nagy kijelzőről és az alatta lévő gombok segítségével működtethető.

Maga a tényleges műszerfal már teljesen digitális,

több részre osztották, középen egy kerek keretben a sebességmérő jelenik meg, kétoldalt pedig számos egyéb információt jelenít meg.

Meg kell említenem, hogy a teljes fedélzeti rendszer magyarul kommunikál velünk, ami azért sok esetben még ma sem magától értetődő. A kezelése sem különbözik az i30-ban vagy a Konában látottakhoz képest, csupán egy speciális PHEV (hibrid) menü is került bele, ahol számos információt láthatunk a hajtással kapcsolatban.

Régi trükkel oldja a komor hangulatot

A két ülés között ott a váltókar (erről mindjárt lesz még szó), körülötte néhány gomb és számtalan tárolórekesz. Van itt pohártartó, a kardánbox elejében jókora, kétszintes polc, ide kerülhet például a telefon. Itt találjuk az USB/AUX és a dupla 12V-os csatlakozót, sőt extraként vezeték nélküli töltés is elérhető. Az ajtókban van palacktartó, viszont egyebet nem nagyon tudunk ide bedobni, a hangszórók nagyon sok helyet elvesznek.

A navigáció még azt is tudja jelezni egy zöld körrel, meddig lehetne eljutni a kocsival elektromosan Forrás: Ruschel Zoltán

Az első könyöklő fedele nem csúsztatható, ez alacsonyabb sofőröknek okozhat kellemetlenséget, kárpótlásnak alatta újabb tároló és egy direkt töltésre való további USB is megbújik. Biztos a fotókon is szembetűnik, de külön is kiemelném a belső színvilágot: végre nem lehangoló, mindent beborító feketeség uralkodik az utastérben.

Ez a bézs-szürke kombináció jó térérzetet ad,

de még nem drámaian kényes a koszra.

Összeszerelési minőségére egy szavunk sem lehet, a burkolatok síri csendben tűrik a rossz minőségű utakat. Kivéve a kalaptartót, ami igazából roló, és kihúzva hajlamos megszólalni. Az anyagminőség felemás, hiszen a kárpitok kellemesek, a műanyagok többsége szintén, de találni kemény felületeket. Sajnos az ajtókon egy gramm szövet sincs, és puha felület se nagyon. Az árcédula láttán joggal várhatnánk el ennél többet.

Átlagos az első ülések kényelme, hátul is háromszemélyes a pad. Itt viszont már nem túl meggyőző a helykínálat Forrás: Ruschel Zoltán

Hová tegyük a lítium akkucsomagot?

Jól sikerültek az ülések, tömésük elsősorban a komfortot helyezi előtérbe, és normális hosszúságúak az ülőlapok, az elsőknél némi oldaltartás is akad. Elöl nincs gond a helykínálattal, mélyre süllyeszthető a vezetőülés, négy irányban állítható a kormány, lábnak-fejnek is jut elegendő tér. Két méternél kicsivel magasabb ismerősömnek sem okozott gondot a kényelmes helyzet megtalálása.

Hátul nem ilyen rózsás a helyzet. A lábtérrel nincs baj (bár egy kétméteres sofőr mögött már nem marad sok hely), viszont

a fejtér az erősen lejtő tető miatt gyorsan elfogy,

ha valaki 180 centinél magasabb. További kellemetlenség, hogy az ülőlap elég mélyen van, így felhúzott lábakkal kell itt utaznunk. A könyöklő, a benne lévő pohártartóval és a hátravezetett szellőzés kicsit ellensúlyozza ezt. Szükség esetén egy ötödik utast is felvehetünk, a kardánalagút egész lapos, rövid távon ki lehet bírni.

443-1505 literes a csomagtartó, vagyis bőven hozza a kompakt autók vagy akár kisebb SUV-ok átlagát Forrás: Ruschel Zoltán

Míg a hibrid változat 1,56 kWh-s csomagja simán elfér a hátsó ülés alatt, a Plug-in kivitelben már egy jóval nagyobb, 8,9 kWh-s dolgozik. Benzintank ebben is van (43 literes), így a csomagtérből is fel kellett áldozni kb. 100 litert. A helyzet messze nem olyan drasztikus, mint a Focus Electric esetén, az osztottan ledönthető támlák után pedig sík felület marad, de kellett némi kompromisszumot kötni.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!