Ember tervez, isten végez: úgy számoltunk, hogy a vételárral, átírással és szervizeléssel együtt kijöjjön egymillió forintból az autó, végül 37 ezerrel túlléptük a keretet. Egyelőre bevált az Ignis, és reméljük, olcsón fenntartható lesz, de mielőtt rátérnénk arra, hogy milyen, megindokolom a választást. Kezdjük ott, hogy anyukám előző autója egy 1,6-os, szintén esztergomi gyártású és 93 lóerős Swift Sedan volt.
Kézenfekvő választás lett volna „vasaló" Swiftet, vagy más hasonló kisautót (például Skoda Fabiát) venni helyette, én magamnak így is tettem volna, de egy 73 éves, nyugdíjas orvosnő igényei mások.
Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy könnyű legyen beszállni,
ebben pedig a magas építésű, a seniorok körében is oly népszerű mai mini SUV-ok divatját jócskán megelőző Ignis remekel, kortársai közt egyedülálló.
Tovább könnyítik az alacsony sofőrök helyzetét a jobban felszerelt változatok: a miénkben is állítható magasságú a vezetőülés, legfelső állásban igazi nagyilesként működik. Maga a Suzuki márka eddig is bevált megbízhatósága és kedvező alkatrészárai miatt, kompakt méretével (3,77 méter) pedig az Ignis leegyszerűsíti a budapesti parkolásokat – ebből a szempontból sem volt már ideális a lecserélt Sedan.
A vásárlás és szervizelés története után lássuk, mi fán terem egyáltalán az Ignis! 2003-ban kezdték el gyártani Esztergomban, és hivatalosan második generációnak számít, bár lényegében az ezredforduló óta gyártott előd alapos ráncfelvarrásának tekinthető, teljesen átdolgozott orral és műszerfallal, a D-oszlopon hosszabb hátsó lámpákkal, és a típus történetében először felárért Fiat-féle dízelmotorrral.
Ezt a szériát (MHX modellkóddal) a nyugati másodautó-szerepből kilépve
mifelénk kispénzűek családi autójának is szánták,
így csak ötajtósként maradt a kínálatban, a japán ősmodellhez képest pedig 15 centivel nyújtottak a karosszérián. Így nemcsak a hátsó lábtér lett nagyobb, de a farzsebnyi csomagtartó is 181 literről nagyjából vállalható méretűre, 236 literesre nőtt.
Nem is maradt el a hazai sikere: a bevezetésekekor és a rákövetkező évben ez volt Magyarország legnépszerűbb új autója, pörögtek a később oly sok esetben megbánt hitelek. Csak a 2005-ben megjelent, szintén esztergomi új Swift tudta letaszítani a trónról – akkoriban amúgy az Ignis fapados 1.3 GL változata 2,05, a GC 2,19, az 1.5 4WD GS 3,34, míg az 1,25-ös dízel 2,99 millió forintba került.
Így fest dióhéjban a modelltörténet:
Annyi szaladgál belőlük ma is forgalomban, hogy szinte észre sem vesszük, pedig a szétrozsdásodó régi Swiftek fogyatkozásával ez a magyarok egyik népautója. Keskeny építésével és lemezfelni-virsligumi kombinációjával persze cseppet sem tűnik országúti ragadozónak, de SUV-os felépítésével egész divatos maradt, 17 centis hasmagasságával pedig telekre járós kocsinak is jól beválna.
Ha erőt veszünk magunkban és elmélyedünk a részleteiben, barátságos tekintetű jószággal állunk szemben, a jobban felszerelt változatok pedig tetősínjeikkel, fekete küszöb- és lökhárítótoldataikkal egész
vidám off-road optikát csempésznek a kisautók világába.
Persze nálunk mindenki szürkében, fehérben, olykor metálzöldben vette, inkább nyugaton vállalták be a vevők élénkebb színekben.
Az 1,6 méteres szélesség (pontosabban keskenység) ellenére egész szellős az utastere, pedig ezt nem kifejezetten egyterűnek tervezték, mint a közeli rokon Wagon R+ dobozautókat. Azokhoz hasonlóan a GM-Suzuki frigy emlékeként az Ignisekben is felfedezhetünk jó pár Opel-kapcsolót (világítás, index és ablaktörlő), és meglepően igényes részlet a két különálló, narancssárga háttérvilágítású főműszer.
Ebben a műfajban a dupla DIN-es, külön kijelzős Blaupunkt CD-rádiós is egész nagyvonalú gesztusnak tűnik a régi Suzukik sivárságához képest, de ha az ember nem csak nézegeti, hanem használatba is veszi a belteret, hamar kilóg a lóláb.
Ez bizony olcsó berendezés, egyszerű műanyagokkal,
hitvány kilincsekkel, bár legalább a komor fekete kárpitból jutott az ajtóborításra is.
A puritán kivitel legalább segít megtalálni az ember helyét az autós táplálékláncban: pár kilométer után feltűnt, hogy a többi autós (sőt, még a zebrától öt méterre lelépő gyalogos is) levegőnek néz, sehova nem engednek besorolni, BMW X5-össel vagy Volvo XC90-nel döngető rózsadombi anyukák legszívesebben beletipornának a földbe. Pedig rég lejárt a béna suzukis viccek ideje, nem?
Szerencsére az Ignis egész jól tud valamit, amennyiben egyenes és tükörsima az út: menni. Lassítani persze már kevésbé szeret a közepes teljesítményű fékekkel, de legalább ABS van benne. Plusz két légzsák is, meg Isofix-rögzítés, ezzel fel is soroltuk a biztonsági felszereltséget, csak a GS csúcsmodell kapott oldallégzsákot. Menetstabilizálót pedig az sem, noha, ahogy mondják: igény az lenne rá.
Tényleg, milyen vezetni? És a típushibák? Lapozzon, kiderül!