A német Magirus már 1866-ban gyártott tűzoltó járműveket, kezdetben még lóvontatásúakat, 1910-től azonban már motorosakat.
1936-ban fuzionált a cég a Humboldt-Deutz motorgyárral,
a duóhoz pedig 1938-ban csatlakozott a Klöckner Werke fémipari cég. Így már volt jármű, motor és anyag is, megindulhatott a teherkocsik nagy sorozatú termelése.
A guruló alvázakra a Waggonfabrik Graaff/Elze vasútikocsigyár konstruált speciális tűzoltó felépítményeket, céltól és feladattól függően többféle kivitelben. A kipróbált kocsira az LF 16 (Löschgruppenfahrzeug) szabálynak megfelelőt szerelték, ez röviden a következőt jelenti: tartály nélküli, műszaki mentésre is alkalmas, 8 + 1 embert szállító, max. 12 tonna össztömegű autó.
A híres V-elrendezésű dízelmotor-családot, amely főszereplőnket is viszi, a gyár 1959-ben mutatta be, és egészen 1972-ig használta, nagyon sokféle konfigurációban, a 105 lóerős hathengerestől egészen a 19 literes, 350 lóerős V12-esig.
Fontos közös vonásuk a léghűtés,
ehhez a keleti blokkban is sok teherautó-márkánál (Tatra, Praga, Robur) ragaszkodtak.
Nagyvasunk az F6L714 jelű, 9,5 literes, 125 lóerős V6-ossal vonul. A Ruzsai Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1995-ben Németországból kapta, eléggé fitten, addig mindössze 48 ezer kilométert futott. Semmit sem kellett javítani rajta, s azóta is nagyjából olyan állapotban van, mint amikor megérkezett.
A műszaki mentéshez szükséges eszközöket kivették belőle a német kollégák, víztankja pedig eleve nem is volt,
viszont a tömlőket, sugárcsöveket és kézi szerszámokat meghagyták.
Csakhogy falun és a környező tanyavilágban nem tud külső vízforrásra csatlakozni, ezért utólag itthon építettek bele egy 2,5 köbméteres víztartályt.
Saját, csigaházas szivattyújával fecskendez, amit a motor hajt, így menet közben is tud pumpálni. Ez különösen fontos az erdő-, tarló- és avartüzeknél, ezek oltására használják a leggyakrabban. Ha homokos a környék, jól jön a kapcsolható összkerékhajtás és a felező is. Szerencsére itthon sem kell sokat futnia, 2000 volt az eddigi legtartalmasabb éve, akkor 110-szer vonult, általában erdőtüzekhez.
Két lépcsőn kell felmászni a kabinba és felkészülni a küzdelemre - nemcsak a lángokkal, a technikával is.
Irgalmatlanul dörög a hatalmas szívódízel,
erősen rázkódik a fülke. A nagy kormány tekeréséhez rásegítő híján jó nagy muszklik kellenek, ötfokozatú szinkronizálatlan váltóját odafigyeléssel kell kezelni.
A kabin legkellemesebb része az ülés, de az sem tudja feltartóztatni a futómű hatalmas rengéseit. Termetes, kemény laprugókon ül a kasztni, lengéscsillapítás pedig nincs, ezt a feladatot a több mint 5,7 tonnás saját tömegnek kellene elvégeznie.
Nem mentünk vele gyorsan, 30-40 km/h körül még elég hatásosak a dobos légfékek, és ha izzasztó is, nagy élmény vezetni.
A kocsi megbízható, és folyamatosan készenlétben áll,
hiszen bármikor jöhet a riasztás. Ez sok nyugdíjazott sorstársától megkülönbözteti a több mint 50 éves, minden vonulásnál megcsodált veteránt.
Műszaki adatok - Magirus Deutz Mercur LF 16 TS
Motor: léghűtéses V6-os szívódízel, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 9500 cm3. Furat x löket: 120,0 x 140,0 mm. Kompresszió: 19,0:1. Teljesítmény: 125 LE, 2500/perc fordulaton. Nyomaték: 510 Nm, 1200/perc fordulaton.
Erőátvitel: ötfokozatú, szinkronizálatlan kézi váltó, felező, kapcsolható összkerékhajtás.
Felfüggesztés: elöl-hátul merev tengely, laprugókkal. Hidraulikus dobfékek, sűrített levegős rásegítéssel, kipufogófék.
Felépítmény: kilencszemélyes felépítmény, alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 6900 x 2900 x 2800 mm. Saját tömeg: 5780 kg.
Menetteljesítmények: végsebesség 83 km/h.