Amikor a kisebb közlekedési kihágásért még 15 nap elzárás járt

Vágólapra másolva!
A közlekedési ügyek bürokratikus útvesztőiben az 1920-as években is könnyű volt eltévedni.
Vágólapra másolva!
Minden közlekedési baleset bekerült az országos statisztikába. Az elsősegélynyújtás elmulasztása kvázi cserbenhagyásnak minősült, és büntették Fotó: Fortepan/Vojnich Pál

Régen minden jobb volt - mantrázzuk oly sokszor ezt a közhelyszerű kijelentést, ami biztosan nem igaz a közlekedéssel kapcsolatos ügyek intézésére. Maga az alaphelyzet, a rendőrhatóságok feladatainak meghatározása, ha kissé bikkfanyelven fogalmazva is, de egyszerű: "a közlekedés rendjének biztosítása a közforgalom céljára szolgáló utakon, a közrend fenntartása, a közlekedés lebonyolításának intézése, a hatósági ellenőrzések végrehajtása, valamint általában a közúti közlekedéssel kapcsolatos ügyekben a rendeletek, a jogszabályok betartatása, továbbá az általános rendőri jogkör keretén belül minden rendészeti intézkedés végrehajtása."

Három intézkedési szintjük volt az eljárásoknak

A legenyhébb első fokon a kis- és nagyközségekben a járási főszolgabíróhoz, míg az állami rendőrség működési területén a helyileg illetékes rendőrkapitánysághoz (Budapesten a főkapitányhoz) tartoztak a közlekedési ügyek. Másodfokon a kis- és nagyközségekben az alispán, az állami rendőrség területén az illetékes rendőrkerületi kapitány járhatott el, végül harmadfokon a mindenkori belügyminiszter, azzal a kitétellel, hogy a budapesti rendőrkapitányság területén a tárcavezető már másodfokon is rendelkezett ilyen jogkörrel.

Közlekedési baleset belügyminisztériumi jelentéséhez szükséges űrlap Forrás: Krepsz Zoltan/Krepsz Zoltan

A forgalmi engedélyek, az igazolólapok, a rendszámtáblák, a vezetői engedélyek kiadása, átírása végett, valamint a nemzetközi forgalmi engedélyek és vezetői igazolványok úgynevezett láttamozására első fokon az adott "gépjáróműkerületi" szakértő székhelyén működő állami rendőrség kapitányságát kellett felkeresni. A fővárosiak és a budapesti kerületekben lakók (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kivételével) a budapesti főkapitánysághoz - áttételesen a főkapitányhoz - fordulhattak.

Közúti baleset statisztikai űrlapja Forrás: Krepsz Zoltan/Krepsz Zoltan

Műszaki vonatkozású esetekben a belügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel közösen, a közhasználatú járművekkel (pl. busz, taxi) kapcsolatos dolgokban a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel közösen döntött.

Már akkor is részletesen kivizsgálták a baleseteket

A jogkörök közül kiemelendők a baleseti jelentések. Az elsőfokú rendőrhatóság a területén előforduló, életveszélyes sérülést okozó vagy halálos kimenetelű közlekedési balesetekről köteles volt minden fellelhető adatot begyűjteni, dokumentálni, majd az esemény leírását kétféle űrlapon benyújtva jelenteni a Belügyminisztériumnak, illetve a Központi Statisztikai Hivatalnak.

Hiába utazott úri módon, sofőrrel a Renault automobil tulajdonosa, ő felelt az alkalmazottért Fotó: Fortepan

Bonyolultabb volt a helyzet, ha a sérüléssel vagy halállal járó közlekedési esemény az állami rendőrség működési területén kívül következett be. Ilyenkor a községben illetékes elöljáró(ság) a helyi csendőrőrs-parancsnokságot értesítette, a csendőrök az adatok megszerzése után kitöltötték a már említett űrlapokat, majd továbbították őket a járási főszolgabírónak, aki láttamozta, és megküldte a szükséges helyekre.

15 nap elzárás szinte mindenért

A közlekedési vétségekkel kapcsolatos büntetőeljárások során számos esetben szabtak ki a maiaknál sokkal szigorúbb büntetéseket. Ha az elkövetett és bizonyítást nyert cselekmény nem volt súlyos, csupán kihágásnak minősült, de 15 napig terjedő elzárást vonhatott maga után.

Ilyen kihágásnak minősült, ha valaki:

- két éven belül másodszor szegett meg valamilyen tilalmat,
- a jármű megkülönböztető jelzéseit nem a rendeletileg előírt hely(ek)re erősítette, vagy azokat megrongálta, eltávolította, eltakarta, olvashatatlanná tette, továbbá illetéktelen jelzéseket is használt,
- elmulasztotta az elsősegélynyújtást,
- a gépjárművet hiányosan, a kötelezően előírt tartozékok nélkül vezette,
- a gépjárművet mások testi épségét veszélyeztető módon vezette,
- engedély nélkül vontatott pótkocsit,
- az alvázba beütött hatósági jelzés(eke)t, rendszámot önkényesen megváltoztatta, eltüntette, olvashatatlanná tette,
- érvényes vezetői igazolvány nélkül vezetett, továbbá az igazolványát másra átruházta, vagy a már bevont vezetői engedélyét nem adta le.

Szintén legfeljebb 15 napos elzárással volt büntethető az a járműtulajdonos (akár volt jogosítványa, akár nem), aki olyan sofőrt alkalmazott, aki nem rendelkezett érvényes vezetői engedéllyel, vagy már tőle azt valamilyen okból kifolyólag visszavonták.

A gyakorlást is büntették

Engedély nélkül járművezetői magánképzést sem lehetett tartani, sőt büntetést vont maga után, ha a még nem levizsgázott vezetőjelölt az oktatója (vagy külön rendőrhatósági engedély) nélkül gyakorolta a gépkocsivezetést - ehhez nem kellett a sűrű forgalomban részt venni, már az is vétségnek számított, ha a "nebuló" egyedül mozgásba hozta a járművet.

Jogosítvány nélkül, önállóan még gyakorolni sem volt szabad a járművezetést Fotó: Fortepan/Höfler Tibor

A közlekedési hatóságokkal és jogköreikkel foglalkozó rendeletek javarészt az 1920 tavaszán bevezetett szabályozásokon alapultak, de 1929-ben (pontosabban 1929 nyaráig bezárólag) felülvizsgálták őket, új hatályba lépésük dátuma pedig 1930. január 1-je volt.