A Volvo nehéz helyzetbe hozza az újságírót. Bár alacsonyabb kategóriában indul az XC60, mégis ugyanarra a moduláris platformra épül, mint az elmúlt két évben bemutatott 90-es modellek. Ez azt is jelenti, hogy változtatás nélkül megkapta a 90-es széria motorjait, hajtásláncát, sőt, a drágább testvérek belsejét is.
Ráadásul a konkrét XC60 D5 AWD tesztautó felszereltsége alig különbözött attól az S90 D5 AWD-től, melyet néhány hónapja vezettem. Azóta volt már nálunk a V90 Cross Country, szintén D5 AWD kivitelben, korábban pedig az XC90 is megjárta az Origó Autót (sima és hibrid változatban egyaránt), szóval megvallom őszintén, igen nehéz újat írni erről a kocsiról.
De persze olyan is bizonyára akad a kedves olvasók között, aki kifejezetten az XC60-ra kíváncsi, mivel elődje nálunk is kifejezetten népszerű volt, szóval azért csak vágjunk bele! Annál is inkább, mert
a középkategóriás prémium SUV szegmens népszerűsége őrült ütemben nő,
és olyan riválisok alternatívája, mint a Mercedes GLC, az Audi Q5, a BMW X3 vagy nemsokára a picit hosszabb Range Rover Velar.
Egy másik prémium gyártó hazai vezetője hívta fel rá a figyelmemet, hogy a drága extrák, a luxus egyre erősebb terjedése kisebb méretosztályokban nem ok nélküli jelenség. Míg a magyar piacon az a gondolkodás a jellemző, hogy egy adott pénzért inkább kevésbé felszerelt, de nagyobb autót veszünk, addig Nyugat-Európában egyre többen gondolkodnak fordítva: legyen a kocsi viszonylag kompakt méretű és könnyen kezelhető, de tudjon mindent, amit a nagyok.
Talán ez az oka annak, hogy semmilyen lényegi különbséget nem találtam az XC60, és az elvileg egy kategóriával magasabban versenyző S90 utastere között, pedig egy generációval korábban nem így volt. Csak a Bowers & Wilkins hifi hiányzott innen, de az is rendelhető.Sőt, itt
a 736 ezer forintba kerülő Four-C futóműcsomag minden kerekéhez ad légrugót,
szemben a csak hátul levegőztethető S90/V90-nel, és a tetőablak is panoráma.
Mindennek ellenére még a prémium kategóriában is érezhető, 1,7 millió forint a differencia az alapárak között (D5 AWD Momentum) az XC60 javára a V90-nel szemben. Ennyivel ér kevesebbet a Volvo szerint, ha egy 7,5 centivel kisebb tengelytávra felhúzott SUV-ban vesszük meg ugyanazt a technikát. Sőt, a hozzá hasonlóan terepjárós V90 Cross Country-hoz képest még durvább, 2,5 milliós az XC60 árelőnye.
Persze az, hogy az XC60 D5 AWD Momentum 14 969 000 forintba kerül alapáron, nem jelenti, hogy megállt volna a jól felextrázott, R-Design csomagos tesztautó 21 millió alatt, ami amúgy a T8-as hibrid verzió alapára. Része viszont a felszereltségnek a 640 ezer forintos, 21 colos kerékkészlet, ami azért már egy ekkora autón komikusan nagy. A vicc az egészben, hogy közel kétszer ennyiért
malomkerék-méretű 22 colos felni is elérhető a gyári extralistáról,
ami nem igazán passzol ahhoz a kliséhez, hogy a Volvo a visszahúzódó, jól kereső értelmiségiek autója.
Az új Volvók első fecskéje, az XC90 esetében érte kritika a légrugózást, mert egyszerűen nem volt elég komfortos, így a hatalmas rugózatlan tömeget nézegetve nem sok reménnyel vártam a rázósabb utakat. Csakhogy
az elmúlt két évet valószínűleg futómű-reszeléssel töltötte a Volvo,
mert itt már remek a gördülési komfort, pedig a rettentő peres, 255/40-es gumik nem sokat tompíthattak az ütésekből.
Lám, az autógyártók nem ülnek ölbe tett kézzel két modellváltás között, megkockáztatom, ha ma próbálnánk az XC90-et, bizonyára az is finom lenne. Vezettem az XC60-at autópályán, alföldi országúton, kis- és nagyvárosban, de még pilis kanyargóson is, és
mindenütt helyt állt a futómű, bár tény, hogy a kanyargós, szűk hegyi utakat nem kedveli.
Naná, ekkora tömeg, ráadásul viszonylag magas súlyponttal... Mégis meglepően jól mozog az XC60 a termetéhez képest, de ez már az elődjére is igaz volt. Persze egy hasonló méretű Porsche Macan menetdinamikában más szintet képvisel, de a svéd SUV az összes többi konkurenssel állja az összehasonlítást útfekvés terén is.
A D5 motor ugyanaz a négyhengeres, a turbófeltöltőit sűrített levegővel felpörgető, jó gázreakciójú dízel, mint az összes többi új Volvóban, a teljesítmény maradt 235 lóerő, és a nyomaték is 480 Nm, ami
elégnek tűnik papíron, de mégis kissé kevésnek érződik
a mindössze kétliteres lökettérfogat és a nehéz kasztni miatt. Az XC60 ugyanis hiába rövidebb 25 centivel, mint a 90-es testvérek, ettől még nagy, és nehéz is: a D5 AWD saját tömege 1876 kilogramm. Vagyis 29 kilóval nehezebb, mint a jóval hosszabb V90 Cross Country, az egyszerűbb V90-nél pedig még többel.
Akit viszont nem érdekel a sodrós kanyarvétel, azt az sem fogja, hogy
a Volvo motorja csak négyhengeres:
engem sem zavart, leginkább mert egy dízel hangja még V8-ként sem az igazi, és különben is remekül elszigetelték az utastértől a kerregésével, vibrációival együtt.
Úgy általában az XC60 tökéletesen elzárja az utasokat a külvilágtól, így
a sebességérzet is csalóka.
Mindig legalább 10-20 százalékkal gyorsabban megy a sima kocsikhoz szokott sofőr, mint ahogy érzésre saccolná. A BMW, Mercedes, Audi, Lexus, vagy éppen Rolls-Royce modellek ugyan sok mindenben különböznek, de ez az elszigeteltség közös vonásuk. Íme, az egyik legfőbb bizonyíték arra, hogy a Volvo igenis prémiumgyártó, már ha valakinek ez valaha kétséges lett volna.
Visszatérve az XC60-ra, az éppen eléggé erős motor és a tökéletesen szigetelt kabin bizony könnyen eredményez gyorshajtást, a sebességet pedig valahogy meg is kell fogni, a fékeket tehát bikára tervezték a svédek – de van egy olyan érzésem, hogy az 1,9 tonnával sima napi rutinban is keményen megdolgozik a rendszer.
Az utastér kialakítása ugyanolyan remek, mint a 90-es szériában, hiszen egyformák, úgy tud nagyon prémiumos lenni, hogy nem másolja a németeket. Csak az nem tetszett, hogy a szuperkényelmes memóriás bőrülés deréktámaszát minden induláskor újra és újra be kellett állítanom. Cserébe remekül tudott masszírozni is, az amúgy szinte teljesen dologtalan sofőr nagyobb örömére, és a közel 40 fokos hőségben az ülés-szellőztetésért is hálás voltam.
Ismerős lehet a többi Volvóból a digitális műszerfalas, középen tabletes kialakítás,
de tény, hogy oda kell pillantani még a hőfokállításhoz is. Igaz, ilyenkor is figyeli a forgalmat az állandóan éber autó, és azonnal fékez, ha szükség van rá, még kerékpárosok és nagytestű állatok előtt is. Ha 50-nél nem megyünk gyorsabban, akkor gyakorlatilag nincs esély arra, hogy elüssünk valakit, vagy hogy belemenjünk hátulról egy másik járműbe.
Nem tánctérnyi, de elegendő a helykínálat, elöl a széles középkonzol sok helyet rabol. Feltűnő, hogy inkább négy felnőttre alakították ki a teret, nem ötfős családokra, de ezzel nincs egyedül. A csomagtér szemre nem tűnt nagynak, de amikor az üléstámláig akartam valamit betolni, és még előre hajolva is nyújtózkodtam, már elhittem, hogy 505 liter. A V90-nel ellentétben egy mosógépet a sportos tetővonal miatt nem nyeli el, de utazáshoz, aktív élethez bőven ad elég teret az XC60.
Egy ilyen autó költségei nem összevethetőek tízmillió alatti társaival, és ha valaki 2027-ben olvassa ezt, mert használt XC60-on töri a fejét, számítson borsos alkatrészárakra. Lefogadom például, hogy a fékek fenntartása drága lesz, és
az egyébként kiváló, alapáras LED-es fényszórót sem lehet olcsó cserélni.
Az viszont bíztató, hogy az erős dízel + nagy tömeg + teljes luxus + komoly sebesség egyenlet vége 8,1 literes átlagfogyasztás lett (gyári adat: 5,5), ami a kocsi tudásához képest elfogadható, bár láttunk már erősebb, nagyobb hathengeres dízelt ennél kisebb étvággyal is.
Az új XC60 tehát egy kompakt méretű, de azért még mindig hatalmas prémium SUV, mely
100 százalékban hozza a 90-es széria tudását,
ami a technikát és a luxust illeti, csak az utastere ment össze, különösen a hétszemélyes XC90-hez képest. De még mindig elég tágas, és mindezt érezhetően olcsóbban kapjuk meg, mint a testvéreknél.
Nem csoda, ha az elmúlt 9 évben sokan az XC60-ra voksoltak, a modellváltás után vélhetően még többen fognak. Ugyanakkor biztos, hogy elfér alá még egy kisebb SUV a Volvo palettán (á la BMW X1-X3-X5), és ahogy a hírekben feltűnő XC40 képek mutatják, ezt a svédek is hasonlóan látják. A cunami tehát folytatódik, de ez a fajta szökőár legalább hozza a jó autókat, nem viszi.