Hadd zúgjon csak, az a dolga - Volga M21 veterán teszt

Volga M21
Vágólapra másolva!
Az M21-es Volga akkoriban mutatkozott be, amikor szovjet tankok tiporták el az '56-os forradalmat, aztán három sorozatban egészen 1970-ig gyártották, és fokozatosan kiváltotta a bogárhátú Pobedákat. Ma reneszánszát éli a keleti blokk megbecsült és tekintélyt parancsoló veteránjaként, de mivel megtizedelődött az itthoni állomány, egyre több példány érkezik Ukrajnából. Ezúttal egy magyarországi, szépen restaurált, kései limuzint próbáltunk ki.
Vágólapra másolva!

Az M21-es Volgával a Szovjetunióban folytatódott az ellenség autóiparának másolása: nem titok, hogy az amerikai Ford Mainline adta a formai ihletet, de a részletekben fellelhető némi Plymouth-hatás is. Az elavult M20-as Pobeda leváltására szánt modellhez az ős oldaltszelepelt négyhengeresét alakították OHV-vezérlésűvé, és így félgömb alakú égésterűvé, miközben a viselkedése kicsit pörgősebb is lett a rövidebb lökettől.

1967-ben összesen 57 ezer M21-est és M22-es kombit gyártottak. Ha az előző a "cápafogas", akkor ez a "bálnaszilás" rács. Eltűnt a szarvast ábrázoló, nem túl gyalogosbarát orrdísz, az indexek pedig íveltek lettek Forrás: Retro Mobil

Az M21-es önhordó, nagy és kényelmes autó, de komplikált, könnyen meghibásodó központi kenőrendszerével kezdetben sok gond akadt:

pedálos pumpával lehetett kenni a 19 zsírzópontot a futóműben.

A típust elvileg a Szovjetunióban is bárki megvehette (ha kapott kiutalást, azaz engedélyt rá), de ha netán volt is, elérhetetlenül drágán adták, így a legtöbben az állami autók mellett csak a taxiváltozatot ismerhették (a rádió helyén taxaméter volt benne, elöl pedig egybe üléspad).

Szerencsére az eredeti, csöves rádiót is sikerült megmenteni. Az óra hangosan kattog, alatta a kézigáz karja és a szivargyújtó Forrás: Retro Mobil

Elhagyták a kenőrendszert és az automataváltót

Az első széria 1956-ban jelent meg jellegzetes, vízszintes rudas hűtőráccsal, 2,4–es, 70 lóerős motorral és háromfokozatú automata vagy szinkronizálatlan kézi váltóval. Rövid ideig futott, 1959-ben már leváltotta a köznyelvben "cápafogasnak" nevezett, függőleges rácsozatú második sorozat, az ósdi karosak helyett teleszkópos lengéscsillapítókkal, és elhagyták belőle a központi zsírzórendszert is.

A harmadik kiadás átformált lámpatesteket és a Csajkáéhoz hasonló rendszámvilágítást hord. A lökhárítóknak csak a felső része krómozott Forrás: Retro Mobil

1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon a Nyugatnak is bemutatkozott a Volga, és rögtön el is vitte a fődíjat! A közönségsiker nyomán azonnal megindult az export, a kapitalistáknak szánt modellek gazdagabb díszítéssel és kis kompressziónöveléssel 80 lóerőre izmosított motorral futottak.

Jobbkormányos és dízel kiviteleket is kínáltak,

utóbbiakat nem a gyár, hanem a belga importőr építette.

A sebességmérő plexikupola, átsüt rajta a napfény Forrás: Retro Mobil

A kocsik motor nélkül érkeztek Antwerpen kikötőjébe (a csomagtartóban a váltóval), itt kapták meg kezdetben 1620 köbcentis (48 lóerő) Perkins-gyártmányú, később Rover-eredetű és 2,3-as (65 lóerős) dízeleiket. A gázolajosítás utolsó sorozata már 2,0 l-es Indénor (Peugeot) gépekkel futott (98 lóerő).

Ez a 80 lovas exportgép, 13-14 litert iszik száz km-en. Az orosz télhez tervezték a hűtő előtti redőnyt, a fülkéből működtethető Forrás: Retro Mobil

Első Volgaként kapott veteránvizsgát

1962-ben az orrát díszítő ugró szarvas nélkül, mutatós, nagy króm hűtőmaszkkal, átformált indexekkel és 75 lóra izmosított motorral mutatkozott be a harmadik sorozat, amelyből már készült tágas kombi is, M22 jelöléssel.

Ebből a szériából gyártották a legtöbbet, hozzánk is jutott belőle,

főleg az állam- és pártapparátusnak, de rendőr- meg mentőkocsiként is szolgált néhány.

Magasan hordja az orrát, 23 centis hasmagasságával földutakon is jól boldogul. 1962 és 1970 között készült az M23 jelű különleges kivitel, a Csajka 5,5 literess V8-asával, 160 lóerővel, mindössze 603 darabos sorozatban - főleg a KGB-nek Forrás: Retro Mobil

Tesztgépünk is a harmadik kiadásból való, nem mellesleg hazánk első OT-rendszámos 21-ese. A tulaj édesapjának is ilyenje volt, úgyhogy ő eleve ezt a típust kereste. Talált is egyet aránylag jó állapotban, ám az átvizsgálásnál gyorsan kiderültek a karosszéria hibái - ekkor döntött úgy, hogy darabjaira szedi, és minden porcikáját felújítja.

Széltében bőséges a hely, hárman is elférnek Forrás: Retro Mobil

Több helyszínen folyt a munka, az alkatrészek többségét Ukrajnából és hazai apróhirdetéseknek köszönhetően sikerült beszerezni, de négy donorautót is felhasználtak. A porladófélben lévő (egyébként is legendásan mállékony) kormány helyett egy fiatal szaki készített újat - ember meg nem mondja, hogy nem gyári.

Négy és fél évig tartott a restaurálás,

az eredmény magáért beszél; a Volga nulla kilométeresen sem volt ilyen szép.

Nyolcvannal a világból is kimegy

Ami rögtön feltűnik, s kicsit sem illik a szovjet gépekről kialakult képbe, az a kis csendesen és bársonyosan járó motor. Menet közben rázza valamennyire a kasztnit, és a futómű is nyekergéssel jelzi, hogy két év állás után lépett most újra szolgálatba. A Volga csak komótosan gyűjt sebességet, háromfokozatú kormányváltója hosszú áttételezésű, de könnyen kapcsolható és pontos.

Nagy és mély a csomagtér, az alacsony peremen könnyű átemelni a bőröndöket Forrás: Retro Mobil

Az utazósebesség 80 km/h körüli, ezt sokáig bírja,

de itt már hangosabb a motorzaj, és 70 felett a hajtáslánc vibrációi is felerősödnek. Magas építése és tereptűrő futóműve ellenére az M21-es nem kényelmetlen, ebben a puha, vastag tömésű üléseknek is fontos szerep jut. A magas súlypont ellenére a kanyarodási oldaldőlés nem vészes, a nagy átmérőjű kormányt parkoláskor sem nehéz forgatni. Négy dobfékének nincs rásegítője, erősen oda kell lépni, hogy megálljon az 1400 kiló.

Felül párnázott, alul vas a műszerfal, a sebességmérő alatt a töltés, a tankszint, a vízhőfok és az olajnyomás mutatói Forrás: Retro Mobil

A Volgát több mint tíz éve restaurálták, azóta alig 3200 kilométert ment csak - egyszer még a Közlekedési Múzeumban is kiállították. Maga a típus azonban a restaurálás időszakához képest kevésbé számít ritka veteránnak: nő a kereslet, egyre többet hoznak be használtan Ukrajnából. De már nem két fillér: felújítva, magyar rendszámmal négymillió forintért vagy még drágábban hirdetik őket.

Műszaki adatok - Volga M21 (1967)


Motor: OHV-vezérlésű, soros benzinmotor elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2445 cm3. Furat x löket: 92,0x92,0 mm. Kompresszió: 7,15:1. Teljesítmény: 80 LE, 4000/perc fordulaton. Nyomaték: 172 Nm, 2000/perc fordulaton.


Erőátvitel: háromfokozatú kézi váltó (a két felső fokozat szinkron), hátsókerék-hajtás.


Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros tekercsrugókkal, hátul merev tengely, laprugókkal. Elöl-hátul dobfékek, egykörös fékrendszer.


Felépítmény: négyajtós önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4810x1800x1620 mm. Tengelytáv: 2700 mm. Saját tömeg: 1470 kg. Tank: 60 l.