Csengetett, Mylord? - Jaguar E-Type V12 Coupe-teszt

Hosszú orrával, ikonikus formájával és a maga korában lenyűgöző menetteljesítményeivel a Jaguar E-Type egyike a világ ikonikus sportkocsijainak. Három generációja közül egyedül a V12-es utolsó széria megosztó, pedig különleges érdemei vannak. Kipróbáltunk egy Amerikából hozottat.

Íme, a non plus ultra: a Jaguar E-Type harmadik sorozatának jutott a legtöbb hengerszámból, lökettérfogatból, teljesítményből, vezetéskönnyítő segédberendezésekből és utastéri helyből is.

A modell történetét átjárja a versenyzés szelleme,

hiszen az eredetileg 1961-ben bemutatott modellhez többek között a Le Mans-i győztes D-Type-ból (és ennek utcára szánt ritka klónjából, az XKSS-ből) merítettek ihletet, V12-es motorja pedig eredetileg szintén Le Mans-i versenyautóhoz (az XJ13-ashoz) készült, aztán idővel a márka luxuslimuzinjai is megkapták.

Alacsonyan ül, szabad magassága alig több tíz centinél (114 mm). Az övvonal felett ugyanolyan magas a kabin, mint alatta a lemezfelület, ez csak a 2+2-es kupéra jellemző. 1973-tól nagyobb gumibabákat szereltek az amerikai kivitelekre, hogy teljesítsék a biztonsági előírásokat Forrás: Retro Mobil

Plusz két ülés, plusz hat henger

A normál E-Type kupénál 23 centivel hosszabb tengelytávú, 2 + 2 üléses változat 1966-ban debütált, és

a mai napig alaposan megosztja a rajongókat.

A nagyobb szélvédő és a magasabbra púposodó kabin felborítja a tervező, Malcolm Sayer által megálmodott eredeti harmóniát. A 60-as, 70-es évek fordulóján, az akkor már tízéves E-Type körül gombamód szaporodtak a konkurensek, muszáj volt valamit lépni.

Furcsa egy angol autó kisebb erdőnyi faburkolat nélkül. Rengeteg a kapcsoló, a kis műszerek a töltésről, az olajnyomásról, a benzinmennyiségről és a vízhőmérsékletről informálnak, középen analóg óra ketyeg Forrás: Retro Mobil

Így került 1971-ben a végtelenül hosszú orrba az 5,3 l-es, elektronikus gyújtású, de a tervekkel ellentétben még karburátoros V12-es - a Lucas befecskendezőt csak tíz évvel később, 1981-ben vezették be az 5.3 HE jelű motoron. Néhány hathengeres példányon kívül az összes harmadik sorozatú, 2 + 2 üléses Coupét és OTS (nyitott kétüléses) roadstert a tizenkét hengeres motor vitte, a korábbi 4,2-es soros hathengeres az XJ limuzin és kupé kiváltsága maradt.

Előre, egyben nyílik a hatalmas gépháztető, jobb és bal oldalon egy-egy zár rögzíti. A V12-est négy Zenith porlasztó eteti nem kevés benzinnel Forrás: Retro Mobil

Új, rácsozott maszkos frontrészével és jóval szélesebb nyomtávjával az E-Type arányaiban végleg elszakadt az ősmodelltől.

Hátul a továbbra is középen kivezetett, csokorba fogott négy kipufogócső vonzza a tekintetet,

és a lökhárítók alá vitt nagy lámpákat is megszokhatta a szem a második kiadáson. A benzinnel finoman szólva sem takarékoskodó, elsősorban észak-amerikai piacra szánt tucathengeres Jaguar E-Type gyártása 1975-ben fejeződött be, az összmennyiség meghaladta a 15 ezret (a kupéból pár száz darabbal készült több, mint a roadsterből).

Nem csal az optika, valóban ilyen faramuci az ajtó. Az ablaktekerő alatt a visszapillantó elektromos állítója Forrás: Retro Mobil

Másfél évnyi munka a műhelyben

Van egy vastag mappám tele a felújítás fotóival, nézzük át - invitál az irodájába a tulajdonos, Selei Ernő. Több száz fotón aprólékosan követhető végig az 1972-es autó újjászületése, mert hiába tűnt korához képest jó állapotúnak, komplett felújításra volt szükség. Ernőtől megtudom, hogy a fehér színű, amerikai kivitel éveket töltött Belgiumban, ő már onnan hozta haza 2005-ben, és bő másfél évig nem is használhatta, mert zajlottak a munkálatok.

Hosszú orr: a karosszéria több mint egyharmadát a gépház teszi ki, a vezetőülésből nézve sem mindennapi a látvány Forrás: Retro Mobil

Teljesen szétszedték, a motor szerencsére csak vérátömlesztést igényelt - minden folyadékot, kenőanyagot, szűrőt és a biztonság kedvéért néhány alkatrészt is kicseréltek -, de a lakatosmester nem unatkozott.

A rozsda felütötte fejét a küszöböknél, a lámpakereteknél, a tűzfalnál,

hátul lyukas volt a padlólemez; és a homokszórás után nem volt ugyan siralmas a kép, de bőven kellett stoppolni a karosszériát.

Eredeti Lucas fényszóró. A rajongók és gyűjtők máig az első szériát tartják a legtöbbre, ahol a lámpa áramvonalas plexiborítást kapott Forrás: Retro Mobil

Mivel az E-Type népszerű veterán, az alkatrészellátása is jó, sok cég gyárt hozzá különféle holmikat - igaz, a minőségi szórás nagy, és nem feltétlenül a legdrágább a legjobb. Fényezésre a Pásztor Classic műhelyébe vitték a Jaguart, ahol visszakapta eredeti Old English fehér színét, a kárpitozást az albertirsai Carpitsudio végezte, a kisebb munkálatokkal, összeszerelésekkel pedig Ernő és munkatársai foglalkoztak.

Minden Coupe csomagtartója így, oldalra nyílt, a hely nem nagy, de egy kiránduláshoz elegendő holmi befér. A kötelező KRESZ-tartozékok stílusos Union Jack bőröndben utaznak Forrás: Retro Mobil

Hangulatos, de passzentos az utastér

Beszállni nem különösebben nehéz, de a Jaguar megköveteli az alázatot: meghajolva és mélyre kell ülni, miután átlépjük a széles küszöböt. A vezetői pozíció meglepően magas, balról nyom az ajtó, egy mai kisautóban nagyvonalúbb a hely. Jelképesek a hátsó ülések,

175 centis vezetőre állított első fotel mögött is alig marad lábtér,

talán kisebb gyerekek elférnének. A műszerezettség gazdag, de annyi az óra és a rusztikus, akár kesztyűben is kezelhető billenőkapcsoló, hogy Ernő is bevallja, hirtelen néha maga sem tudja, mi mire való.

Nem jó itt ülni: nehéz a beszállás, kicsi a hely, nincs hova tenni a lábat. Biztonsági öv azért van Forrás: Retro Mobil

Jobb oldalon nincs visszapillantó, ellenben a bal elektromosan állítható - a kép javítása érdekében belülre utólagosan halszemet ragasztottak. A motor a kormányoszloptól jobbra, hagyományosan kulccsal, nem pedig külön gombbal indítható: a 60 fokos hengerszögű, összesen két vezérműtengelyes (SOHC), négy karburátorral etetett gépóriás reszelős hanggal kel életre. Alapjárata bemelegedve selymesen finom, gázadásra azonnal gurgulázik, és erejét demonstrálva megcsavarja a kasztnit.

A gentleman felgyűri az ingujját

Mivel ez amerikai specifikáció, az eredeti 276 lóerő és 412 Nm helyett itt 253 lóerő és 390 Nm fogható hadra. Cirka másfél tonna mozgatásához persze ennyi sem kevés, az E-Typ némiképp lassabban ugyan, mint az európai kivitel, de szedi a lábát. Erről árulkodnak a gyári adatok is,

álló helyzetből 60 mérföldes tempóra 7,4 másodperc alatt gyorsul,

a végsebesség: 217 pedig - persze km/h-ban.

Jól kézre áll az automata váltó karja, a kézifék polírozott cső, a könyöktámasz kényelmes Forrás: Retro Mobil

Sajnos azonban a háromfokozatú, bolygóműves automatában az élénk gázreakciójú motor erejének jelentős része elolvad.

Amerika igényelte ezt az extrát,

kézi váltóval lenne élvezetes igazán a nagymacska. A túl könnyűnek érződő, középállásban nagy holtjátékú kormányzást szervó segíti, ahogy a minden keréknél tárcsás, hatékonyan lassító féket sem kell izomból taposni, mert rásegítős.

Igazából csak formai játék a közös dobból kivezetett négy kipufogó. Szépek a domborulatok, csillognak a krómok - ez minden E-Type-ra illik. A kilincs jó fogású, nyitáshoz meg kell nyomni a gombot Forrás: Retro Mobil

Normális tempóban kocsikázni elődeinél kellemesebb partner a harmadik széria, annál is inkább, mert a rugózás nem zötyögős. Az elöl torziós, hátul - a legtöbb angol autó kőkorszaki merev hídjával ellentétben - független, tekercsrugós felfüggesztés ívmeneti határait közúton értelemszerűen nem próbálgatjuk, de a korábbinál szélesebb nyomtávok nyilván javítottak a menettulajdonságokon. Már csak azért sem érdemes rohanni vele, hogy megcsodálhassák az emberek, ami mindenütt garantált.

Műszaki adatok - Jaguar E-Type SIII V12 Coupe (1972)

Motor: V12-es, hengerenkénti kétszelepes benzinmotor (SOHC), elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 5344 cm3. Teljesítmény (DIN): 253 LE, 5850/perc fordulaton. Nyomaték (DIN): 390 Nm, 3600/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú, bolygóműves automata váltó, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, torziósrugós, hátul többlengőkaros tekercsrugóval. Szervorásegítéses kormánymű. Elöl-hátul tárcsafékek (hátul a differenciálmű mellé építve), szervorásegítéssel.

Felépítmény: kétajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4674 x 1683 x 1295 mm. Tengelytáv: 2667 mm. Saját tömeg: 1499 kg. Tank: 82 l.

Gyorsulás (0-96 km/h): 7,8 s. Végsebesség: 217 km/h. Átlagfogyasztás: kb. 25 l/100 km.