Ha V8-assal veszi, jó lóra tesz - Ford Mustang (1966) teszt

Ford Mustang V8 (1966)
Vágólapra másolva!
Aki amerikai veterán autóban gondolkodik, de nem ragaszkodik a nyaralónyi alapterülethez és a cápauszonyokhoz, megvalósíthatja álmait a Ford Mustanggal. Különösen a korai széria vált ikonikussá, amelynek egy gyönyörű állapotú itthoni példányát vittük próbakörre.
Vágólapra másolva!

Egy igazi csodamenedzser, a '70-es évek végén a Chryslert a csőd széléről visszarántó, de a '60-as években még a Ford alelnökeként dolgozó Lee Iacocca fejéből pattant ki az ötlet, még 1962-ben. Két sikeres tanulmánymodell után az első Mustang 1964 áprilisában jelent meg, a kifejezetten erre a projektre összeállított fejlesztőcsapatot pedig Donald N. Frey főmérnök vezette.

A vajszín a gyári árnyalat, a fehér oldalbetét az előző tulaj ötlete. Ezek a felnik a GT-hez alapból jártak, itt extrák Forrás: Retro Mobil

Megfizethető sportautót akartak a Ford vezetői, így – a költségeket féken tartandó – a már futó Falcon és a Fairlane sorozat alvázát és hajtásláncát vették át. Az átlag amerikai ekkoriban nagyjából 6000 dollárt keresett egy évben, 25 centet fizetett egy gallon benzinért, 10 000 dollárt egy házért és 140-et egy jobb tévéért.

Jó áron adták, aztán jött a Bullitt

Tényleg nem volt drága a Mustang alapmodellje 2500 dollárért, de ezért a pénzért a vevőnek be kellett érnie három- vagy négyfokozatú kézi váltóval és gyengécske 2,8-as vagy 3,3-as soros hathengeres motorral. A V8-asokat felárért adták, már az elején is volt 4,3-as és két 4,7 literes (195 és 210 lóerővel), ezekhez már alapból is háromsebességes automata járt.

Az alapmodellek kipufogói a kocsi alatt végződnek, ezen a gépen sokkal látványosabbak. A tanksapka a Mustang-embléma alatt van Forrás: Retro Mobil

Léteztek ugyan gyári felszereltségi szintek, de a vásárlók többsége a vastag katalógusból válogatta össze az extrákat. A kabrió és kupé jelent meg először, a ferdehátú 1965-ben érkezett, s ez utóbbi (az 1968-as sikerfilm, a Bullitt mustangos jelenetei hatására) komolyan fellendítette az eladásokat: csak a filmbemutató napján több mint 22 000 megrendelés érkezett, az év végéig 263 000 Mustangot adtak el.

Masszív az ajtó, halkan kattan a helyére. Három évig tartott a Mustang restaurálása Forrás: Retro Mobil

1966-ig, tesztautónk gyártási évéig több apró részletet is módosított a Ford, a legszembetűnőbb az ajtók mögötti díszítések és a tolatólámpák megjelenése, de a nagy, szögletes sebességmérőt is több kisebb műszer váltotta le.

Végtelen extralistáról lehetett válogatni

Kifejezetten Mustangot keresett már egy ideje a bemutatott gép tulaja, amikor itthon rábukkant egy félig felújítottra. A karosszéria készen, friss fényezéssel várta a folytatást, de az összes többi részhez még hozzá sem kezdtek. Nem kellett megbontani a motort és a váltót, csak rendbe szedték őket, de a futómű, a fék és kormány nagyon rossz állapotban volt, a gömbcsuklók, a kormányösszekötők, a stabilizátor, a munkahengerek mind mentek a kukába.

Csak 255 literes a csomagtartó, a bájosan retró burkolat gyári Forrás: Retro Mobil

Szerencsére a Mustanghoz mindent gyorsan be lehet szerezni, az USA-ban annyi az utángyártó, hogy vadonatúj 1964-es autókat is sorozatban lehetne gyártani az alkatrész-katalógusokból. A legtöbb elem egy hét alatt ideért!

Érdekes részlet a lovacskás műbőr – Amerikából jött, itthon tették a helyére. Az első üléstámlákat nem lehet állítani, csípőöv a hátul ülőknek is járt Forrás: Retro Mobil

Elég nehéz eligazodni az extrák választékában, mindesetre a gyári GT felszereltségből (nem összetévesztendő a Shelby GT-vel) a sportkormány és a csiszolt aluborítású középkonzol ebben az autóban is benne volt, de a kényelemre keveset költött az egykori vevő: ülései és ablakai kézzel mozgathatók, és nincs légkondija sem.

Csikorgó hátsó gumik és V8-as gurgulázás

A 4,7-es V8-as négytorkú porlasztóval és kicsit megemelt kompresszióval most 225 lóerős, később voltak ennél jóval izmosabbak is, akár 375 lóerővel. A 4,7 liter ebben a formában is hozza, amit kell, óriási nyomatékával padlógázra városi tempónál is kipörögeti a hátsó kerekeket, és persze ott a mennyeien gurgulázó, rotyogós hang...

1965-től generátor termeli az áramot, a kormányszervó szivattyúját egybeépítették a tartállyal. A sportlégszűrő, krómozott szelepfedélpár és a toronymerevítő feláras extra volt Forrás: Retro Mobil

Az utastérben elöl ketten kényelmesen, hátul ugyanennyien szűkösen ülnek, a futómű közepesen feszes, nem ráz, és irányváltáskor sem kerülget a tengeribetegség, mint a hasonló korú amerikai cirkálókban.

Üzemanyagszint-, olajnyomás-, sebesség- és töltésműszerből, illetve vízhőmérőből áll a szett. Csak 1966-ban nézett ki így a pult, később fordulatszámmérővel is kiegészítették Forrás: Retro Mobil

Élvezet vezetni: fordulékony, szervokormánya könnyű (viszont sokat kell tekerni), egyedül fékezéskor kell figyelni, mert fékrásegítő ide vagy oda, csak négy dob lassít. Normál tempóban, a forgalom ritmusát felvéve 15–18 l/100 km-es fogyasztással lehet számolni, de egy kis vadulással könnyen 30 liter fölé ugrik az átlag. Persze ez fél évszázaddal ezelőtt a tengerentúlon senkit sem zavart.

Műszaki adatok - Ford Mustang Coupé (4.7 V8)


Motor: vasszerkezetű, OHV-vezérlésű V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 4727 cm³. Teljesítmény: 225 LE, 4800/perc fordulaton. Nyomaték: 414 Nm, 3200/perc fordulaton.


Erőátvitel: háromfokozatú automata váltó, hátsókerék-hajtás.


Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkarok, tekercsrugókkal, hátul merev tengely laprugókkal. Szervokormány, elöl-hátul dobfékek szervórásegítéssel, hátsó kerekekre ható mechanikus rögzítőfék.


Felépítmény: kétajtós acélkarosszéria alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 4613 x 1732 x 1298 mm. Saját tömeg: 1321 kg. Tank: 61 l.