Nem tudom, mennyire tűnt fel, de a 90-es évek végétől gombamód szaporodó kupé-kabriók mára szinte teljesen kihaltak a piacról, még a kategória egykori élharcosa, a Peugeot is rég felhagyott a gyártásukkal. Ma már csak a BMW, a Ferrari és a Mercedes készít keménytetős, nyitott sportkocsikat, meg persze a Mazda, amely nemrég mutatta be az aktuális MX-5 ilyen változatát, az RF-et.
A japán gyártó az előző, harmadik generációs MX-5-ből készített először keménytetőset RC (roadster coupé) néven. Bár drágább volt a puhatetősnél, a vásárlók a
csendesebb utastér és a téli alkalmasság
miatt olyannyira megkedvelték, hogy a végén már több fogyott ebből, mint a vászontetősből. Sőt, Európa legnagyobb kabriópiacán, az Egyesült Királyságban kiütéssel győzött az RC, négy keménytetősre csak egy vásznas jutott.
Az új RF sokban különbözik az RC-től: már
inkább targa, mint kabrió,
mert nyitott állapotban is a helyén marad a két háromszög alakú tetőpanel. Hátulról nézve az új Mazda hasonlít a Boogie Nights főszereplőjének, a Mark Wahlberg által alakított Dirk Diggler 1977-es Corvette-jére, ami nem gond, mert már az amerikai kocsi is szenzációsan nézett ki.
Jamamoto Nobuhiro, az MX-5 generációk atyja és projektvezetője elárulta a nemzetközi menetpróbán, hogy eredetileg teljesen eltüntethető tetőt szerettek volna. Az új MX-5 azonban 8 centivel rövidebb az előzőnél, ami lehetetlenné tette a régihez hasonló tető használatát, az pedig
szóba sem jöhetett, hogy megnöveljék a tengelytávot, a hosszt,
vagy túl sokat lecsípjenek az így is csak 130 literes csomagtartóból.
Elölről kellett kezdeni a tervezést, végül elkészítettek egy helytakarékosabb, négyrészes tetőmechanizmust, amely nyitáskor teljesen eltűnt volna a kocsiban. Ezt viszont túl nehéznek és bonyolultnak találták, ezért inkább egy harmadik megoldás felé fordultak, amelynél az oldalsó merevítők nyitott állapotban is a helyükön maradnak, így csak három elemet kellett mozgatni.
Az RF 45 kilóval lett nehezebb a sima az MX-5-nél, de még így is
csak 1015 kiló a kisebbik motorral.
Tömegfetisisztáknak elárulom, hogy a kétliteres motor 30, a csak ahhoz rendelhető automata váltó 25, a start-stop és fékenergia visszanyerő rendszer további 10 kilót adhat ehhez hozzá. Viszont még a lehető legnehezebb MX-5 RF is csak 1080 kiló üresen, miközben az elődmodell 75-tel, vagyis egy utasnyival többet nyomott.
Egy vászontetős MX-5 tetejét akár 3 másodperc alatt is ki lehet nyitni, igaz, teljesen kézi erővel. Ezzel szemben
az RF elektromos tetejének 13 másodpercre van szüksége ehhez,
de ez még mindig rekord a keménytetős kabriók között. A két felső tetőelemen kívül az üveg hátsó szélvédő is eltűnik hátul, utóbbi helyén csak egy átlátszó plexi szélterelő marad. Már a szélvédőnél történő ki- és bereteszelést is megoldja nélkülünk az automatika, az elődben ezt még kézzel kellett.
Általában azért kedvelik a keménytetős kabriókat, mert zárt tetővel olyan csendesek és merevek, mint egy kupé, nyitott tetővel pedig ugyanazt a szabadságérzetet adják, mint egy hagyományos kabrió. Sajnos az MX-5 RF esetében egyik megállapítás sem teljesen igaz: zárt tetővel ugyan halkabb, mint a vászontetős, de egy igazi kupéval össze sem lehet hasonlítani, pláne autópálya-tempónál.
Mechanikai zajnak ott van a váltó búgása, a kerekek felől érkező gördülési zaj és a pörgetéskor felhangosodó motorhang, de ezeknél sokkal zavaróbb az oldalablakok felől érkező szélzaj, ami valószínűleg a keret nélküli ajtók miatt ennyire jelentős. Pedig állítólag sokat dolgoztak a hangszigetelésen, de egy egytonnás, nyitott kisautótól NVH-szempontból nem lehet csodát várni.
Lenyitott tetővel még zavaróbb a szélzaj:
olyan 90 km/h tájékán nagyon felhangosodik a háromszög tetőoszlopoknál, pont fejmagasságban, mert a kiálló elemek turbulenciát okoznak. Nyitott állapotban a vászontetősben utazni bizony kellemesebb.
Aki azt hinné, hogy az RF csak a tetejében különbözik a vászontetőstől, az téved.
Alaposan átdolgozták a futóművet,
hogy a megnövekedett tömeget, a magasabbra került súlypontot és a hátra tolódott súlyelosztást ne lehessen észrevenni vezetés közben. Áthangolták az első stabilizátorokat, a hátsó rugókat és lengéscsillapítókat, sőt, még a keresztmerevítőt is, mivel csukott tetőnél jelentősen javult a karosszéria torziós merevsége.
Eredményes volt a mérnökök munkája, mert nem igazán lehet észrevenni változásokat a vezetési élményen. Továbbra is
nagyon jó móka egy kanyargós úton vezetni
az MX-5-öst, mert a villanyszervós, szintén áthangolt kormányzás közvetlen, a kézi váltó álomszerű, a hátsó tengely mozgását farral lehet érezni, és a gázpedállal szűk kanyarokban akár kormányozni is lehet. A futómű – bár valamivel feszesebb, mint a vászontetősnél – továbbra is lágy, ezért a Mazda sokkal jobban dől a kanyarokban, mint például egy Toyota GT86.
Ennek a hangolásnak persze előnyei is vannak:
kényelmes a rugózás,
a kanyar közepi úthibák sem zavarják meg az MX-5 egyensúlyát, illetve a billegő, bólogató karosszériamozgások miatt gyorsabbnak érezzük a kocsit, mint amilyen valójában.
A két szívó benzinmotor közül továbbra is a 131 lóerős 1,5-ös ajánlható jobban, mert
olyan lelkesen pörög, mint egy versenymotor,
ezzel pedig bőven ellensúlyozza a 30 lóerős és 50 Nm-es hátrányát. Az RF a százas sprintet 8,6 másodperc alatt teljesíti, 0,3 másodperccel lassabban, mint a vászontetős. Ez egy sportkocsitól nem túl kiugró érték, mégsem volt hiányérzetünk, mert az MX-5-ben a sebességérzet a sokszorosa annak, mint amit akár egy Mazda3-ban él át az ember.
Persze aki pályanapokra venné az MX-5-öst, annak megéri a kétliteres motort vennie, de a nyomatékra hangolt, a gázpedálra kelletlenebbül reagáló motor valahogy jobban illik inkább a nagyobb Mazdákba.
Kár, hogy a Bilstein futómű és az önzáró differenciálmű kizárólag ehhez a motorhoz jár.
A világon egyedül Nobuhirónak van egy olyan ND-je, amely a kis motorral is megkapta ezeket az extrákat. Ha valaki, ő tudja, hogy melyik MX-5 a jó, mivel minden generáció születésénél ő bábáskodott.
Én az RC helyett inkább a 6,4 milliós, 1,5-ös viniltetőset venném az MX-5 kínálatból, mert a bugi és a klímaberendezés abban is benne van, és az ára verhetetlen. Ezzel a motorral, de jobb felszereltséggel az alap-RF már 8 millióba kerül, de azonos csomaggal is közel 800 ezerrel drágább.
Tíz éve, az NC-nél még csak 400 ezer forint volt az árkülönbség a kemény és a vászontető között, a felár megduplázásával talán azt szeretné jelezni a Mazda, hogy ez a kocsi már egy
fizetőképesebb, igényesebb, kényelemorientált vevőkörnek készül.
De ez csak annyiban igaz, hogy az RF-hez van felárért automata váltó is, és hogy csak csukott tetővel halkabb a vászontetősnél. Nyitottnál viszont fordul a kocka, nagyobb benne a szélzaj, ami hosszú utakon zavaró lehet.
Aki csendes, komfortos kabriót keres, sokkal jobban jár egy Opel Cascadával, aki viszont a vezetési élményt hajszolja, maradjon a vászontetős, ár-érték arányban verhetetlen MX-5-nél, lehetőleg kis motorral. Igazából csak annak ajánlható tiszta szívvel az RF, akit rabul ejtett a formája vagy a tető showműsornak sem utolsó, vagány nyitása és zárása – valószínűleg ők sem lesznek kevesen.