Nem papír, hanem Duroplast - Trabant P50 (1962)

Nehéz dolguk volt a keletnémet mérnököknek: felső utasításra kellett népautót építeniük, acélhiányban, a hidegháború kellős közepén, egy szétvert autóipar romjain. Íme, az eredmény.

1962-ben a Merkur legolcsóbb autója volt, 42 ezer forintba került a Trabant P50 Forrás: Retro Mobil

A zwickaui Trabant-tervezők ügyesen használták szűkös forrásaikat, az acél karosszériaelemek helyettesítésére

kikísérletezték a rugalmas, Duroplast nevű réteges műanyagot,

amiről a korabeli Autó-Motor így írt: a „P-50" Trabant már teljesen búcsút mondott a faváznak... hőre keményedő műanyag-burkolatlemezei pedig a maguk nemében úttörők. A nagysorozatban gyártott Duroplaszt karosszériával már a népi demokratikus német állam járult hozzá az autótechnika fejlődéséhez."

Autót a dolgozó népnek!

A P50 motortechnikáját a háború előtti, kétütemű DKW-kéból fejlesztették ki. Az első modell, a 690 köbcentis, 22 lóerős, vízhűtéses P70-es a pártvezetés szerint túl nagy és bonyolult szerkezetű volt (1955-től 1959-ig gyártották), ezért álltak elő a kisebb testű, léghűtéses, 500 köbcentis P50-essel.

Többféle színkombinációban árulták, az alu dísztárcsák és a kipufogóvég is feláras extra volt Forrás: Retro Mobil

1958-ban indulhatott is a sorozatgyártás,

az olcsó, egyszerűen karbantartható kisautó a dolgozó népnek is tetszett,

persze ennyi pénzért más nem is volt. Kétütemű, 18 lóerős kéthengerese nem volt csúcstechnika, de modern önhordó karosszériája és fronthajtása több nyugati márkát is megelőzött. Rengetegen akartak Trabantban utazni, a gyár nem is tudta teljesíteni a megrendeléseket.

Pozdorjalemezre ragasztott műbőr a borítás, csak az ajtókét kellett cserélni, az üléseken gyári a huzat Forrás: Retro Mobil

Ráncfelvarrás utáni példány

Tesztautónk kiforrott évjárat, már P50/2-es, a sorozat gyártásának utolsó évéből, 1962-ből. Nagyobb karburátorával 18 helyett 20 lóerős, váltója pedig teljesen szinkronizált, negyedik fokozata állandó szabadonfutós (az egyes korábban nem volt szinkron, a szabadonfutót pedig kapcsolni lehetett).

Színre fújt fémlemez a műszerfal, 1961-től aszimmetrikus és árnyékolt. Balra az ablaktörlő és a világítás kapcsolói Forrás: Retro Mobil

Mai gazdája korábbi Velorexét váltotta le vele: egy idős úrtól vette kopott festéssel, de jól működő motorral és váltóval. A hajtásláncot nem is kellett megbontani, és a futómű is elég jó kondiban volt, fel kellett azonban újítani a fékeket, az elöregedett szimeringeket, és a kédereket is kicserélték.

A jellegzetes pedálokat és a kormányváltót is megörökölte a 601-es Forrás: Retro Mobil

A viseltes, egyszínű fehér festék alatt megtalálták

a csodaszép gyári almazöld-fehér kombinációt,

természetesen az új fényezés is ilyen lett. Egy évig tartott a felújítás, de megérte, az autó az OT-vizsgát 98 százalékkal teljesítette.

Pattog és pöfög

A látszat csal, a P50 belső térkínálata egészen elfogadható, főleg elöl. Hangszigetelés gyakorlatilag nincs, a Duroplast kasztni rázkódik, a masinából pedig dől az ütemes zaj. Egészen jól húz a két henger, és szívesen is forog, alulról viszont csak kelletlenül gyorsít a Trabi a szerény, 45 Nm-es nyomaték miatt.

Két nem túl magas felnőttnek is elég a hely Forrás: Retro Mobil

Nem igazán képes kiigazítani az úthibákat a két keresztlaprugó,

ha nagyobb buckával találkoznak, a kocsi szinte a levegőbe pattan.

Okkal tettek a lengőkarokra szorítópántot, nehogy kiugorjon a féltengely, de a feszes futómű kanyarban viszont stabilan fogja a pillekönnyű bódét.

Sokat elvesz a helyből két kerékdob és a pótkerék. A fedél a bal oldali B-oszlopról nyitható, kallantyúval Forrás: Retro Mobil

A Trabant váltója vajpuhán dolgozik, akár két ujjal is lehet kapcsolgatni. Jó a fogasléces kormányzás is,

eléggé direkt az áttételezés,

ugyanakkor könnyű tekerni, és akár egy zsebkendőnyi területen is képes megfordulni a P50.

A díszlécek polírozott alumíniumból készültek, a modellév jellegzetessége a hátul leívelő helyett egyenes csík. 1962-ben 30 755 limuzin és 4245 kombi készült Forrás: Retro Mobil

Öregesen küzdi fel magát az NDK kisautója a városi 50 km/h-ra, és feljebb el is fogy a szufla:

90-nel is tud menni, ha kell, de az már halálfélelem közeli tartomány.

A négy kis dob fékezőhatása a mai forgalomhoz nagyon kevés. Gazdája nagyon vigyáz rá, az év nagy részét garázsfogságban tölti, csak nyáron viszi el néhány találkozóra.

Műszaki adatok

Motor: soros kéthengeres, kényszerléghűtéses kétütemű benzinmotor, elöl keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 499 cm3. Furat x löket: 66,0 x 73,0 mm. Teljesítmény: 20 LE, 3900/perc fordulaton. Nyomaték: 45 Nm, 2750/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl-hátul független, félelliptikus keresztlaprugókon. Elöl-hátul hidraulikus működtetésű dobfékek, hátsó kerekekre ható mechanikus rögzítőfék.
Felépítmény: kétajtós, önhordó karosszéria, acélvázra erősített Duroplast karosszériaelemekkel. Hosszúság x szélesség x magasság: 3361 x 1493 x 1460 mm. Tengelytáv: 2020 mm. Saját tömeg: 620 kg. Tank: 24 l.

Forrás: Retro Mobil