Mire is jó egy furgon? Nos, sokkal inkább a „mire nem jó egy furgon” kérdés a jogos, ha egy úrvezető közelebbi ismeretségbe kerül egy 3,5 tonna össztömegű L3H3 Volkswagen Crafterrel. Mondjuk
első látásra lefagy a mosoly az arcáról,
amikor feltűnik a behemót a maga valójában: vajon azért fehér a teteje, mert havas? Szerencsére nem, de akkor is, hogyan kell ezt vezetni? Hát rövidesen kiderül, hisz a Craftert bárki megülheti, akinek sima személyautós jogosítványa van. Így én is.
Bemelegítésként mindjárt mászhattam is fel a fülkébe vezető lépcsőn, de közben az vigasztalt, hogy a 4x4 változat esetén további 10 centi kellene még a csúcstámadáshoz. A neheze ezután jön csak - gondoltam, ám az opciós légrugós sofőrülésbe huppanva
az ideális vezetési pozíció megtalálása egészen könnyen ment.
Ráadásként előre és az üléstámla vonaláig oldalra is tűrhető a kilátás - a mintegy egy méternyi holtteret leszámítva.
Újabb nagy levegő, indítás: a kétliteres, 140 lóerős, AdBlue-t (karbamidoldatot) töltögetve immár Euro 6 normás dízelmotor visszafogott morajlása és a középkonzolra helyezett váltókar, valamint a jó fogású-méretű, függőlegesen és tengelyirányban is állítható volán már-már személyautós miliőt teremt. Csak épp a tér nyúlik széltében a hossza helyett.
Jóllehet a tükrök nagyok és informatívak, a kiparkolási manővernél a körkörös, a műszerfalon egérmozin is figyelhető radar a legnagyobb segítség. Annak, aki sokat sürög-forog a városban, tolatókamerát is érdemes lehet rendelnie hozzá, bár minden megszokás dolga.
Ugyan még mindig gombóccal a torkomban, de gond nélkül elhagytam a telepet,
pedig rendesen körbeparkolták a tesztfurgont a Porsche Hungária flottás kollégái. Örömködésre azonban nem sok idő jutott.
Egy-két kanyar után a kőkemény valóságba, a budapesti Hungária körút koradélutáni hömpölygésébe csöppenve bizony megszeppentem. Közvetlenül könnyen manőverezhető kiskocsiból átülve nem ártott volna kicsivel több idő az összecsiszolódáshoz. Hála az égnek azonban ez utóbbi végül csak a Crafter és közöttem történt, a forgalom többi résztvevőjével súrlódásmentesen zajlottak az események.
Ha valaki csak pár órára, célirányosan bérelne a megszokottnál kétszer nagyobb járművet, jobban jár, ha tesz néhány tanulókört, már egy
negyedórás ismerkedéssel is sokszázezres kárt előzhet meg.
Ezzel el is jutottunk laikusoknak leginkább érdekes felhasználási területhez: igen, költöztetéshez, nagyobb holmik szállításához olykor ilyenbe ülni nem elvetendő dolog, főleg, ha segít pár barát cipekedni.
Persze a Crafter igazi célközönsége, a profi áruszállítók köre inkább örül a pluszos méretnek, hiszen minél nagyobb a hasznos tér, annál jobb az árukilométer mutató. Ezért a VW Haszonjárművek kínálatában akad még a tesztelt Crafternél is nagyobb, de az már tényleg csak hivatásosoknak való. A legnagyobb az akár 7,3 méter hosszú H5L4 verzió, amelynek 18+ köbméternyi rakterében egy hongkongi garzonhoz szokott szingli valószínűleg félne egyedül.
Persze már a tesztelt Crafter L3H3 sem szerény, még ha csak alulról a második is a sorban. Miközben azonos szinten kokettálhatunk a buszvezetőkkel, jogilag egy kishaszonjárműben ülünk, amire zömmel autószabályok vonatkoznak.
Így legálisan mehetünk 130-cal a sztrádán,
kevesebb behajtási tilalom él rá (már persze ahová befér), nem kell bele tachográf, drága útdíj helyett elég sztrádamatricát venni.
A teherautókénál lazább szabályokon túl könnyű megszokni a kakasülőt, a tiszteletet parancsoló közúti jelenlétet, és a közepes terhelésig (jobban nem próbáltam megrakni) kifejezetten fickós menetteljesítményeket is.
Bálnateste ellenére szinte fickándozik a pesti lüktető autófolyamban,
csak kirakjuk az indexet, és a BMW-s máris előzékenyen beenged, mi pedig egy laza gázzal azonnal felvesszük a párhuzamos sáv sebességét.
Irányjelzés nélkül nemhogy nem szabad és illik, de fizikailag is nehezebb az útburkolati jelekre ráhajtani, a sávtartó asszisztens ugyanis igyekszik visszakormányozni a járművet az addigi sávba. Ez, továbbá éberségfigyelő, valamint ráfutásgátló is rendelhető a második generációs Crafterhez (itt olvashat az elődmodellről), sőt érdekes opcióként akár beparkoló automatika is.
A 2017-es Év Haszonjárművévé választott kisáruszállító tehát nemcsak a rakomány, hanem immár a vezető és utasai gyors, komfortos és biztonságos célba juttatására is alkalmas. Igaz,
a fapados, 105 lóerős alapkivitelű Crafterben szinte minden feláras,
7,3 millió forintos bruttó ára azért vonzó lehet a piacon.
Más kérdés, hogy aki igazán szeretné érezni a legújabb, főleg aktív biztonsági és kényelmi felszerelések jelenlétét, na meg a névhez illő kraftot, annak tízmillió forint körüli végösszeggel kell kalkulálnia. Persze vannak a piacon alternatívái, köztük a Mercedes Sprinter is, amelyről fontos tudni, hogy nem VW-rokon többé. Továbbra is létezik viszont átemblémázott Crafter, úgy hívják: MAN TGE.