Hol szerzett az úr jogsit? Tízezerért vette, legálisan

2016.11.02. 06:58

Képzeljenek el egy várost, ahol négymillió autó, 120 ezer taxi, 28 ezer busz és több tízezer teherautó rója az utakat. Olyanok, amelyek többsége furcsa az európai szemnek, a kormányuk mögött ülők nagy része pedig tanfolyam nélkül vásárolta a jogsit. Sokkal olcsóbb a benzin, mint nálunk, tehát a takarékosság sem szempont. Mexikóváros közlekedését még nagy vagyoni különbségek is színesítik, a végeredmény pedig egy nagyon izgalmas, működő forgatag - kemény áldozatokkal. Helyszíni riport.

Már hosszú percek óta ereszkedik a Boeing 747-es, és az ablakból döbbenetes látvány tárul elénk: nem akar véget érni ez a város. Néhány hegycsúcsot kivéve szinte minden négyzetmétere be van építve, és minél alacsonyabban jár a Jumbo Jet, annál inkább játékkiállításra épített terepasztalnak tűnik, ahol minden mozgásban van. Kivéve sajnos a lényeget, a vonatokat: Mexikóvárosban rosszul privatizálták a vasutat, bezártak a főpályaudvarok, az utas- helyett csak némi teherszállítás maradt.

Aki azt mondta, tud vezetni, megkapta a papírt

Persze nem azért repültünk több mint tízezer kilométert, hogy felszedett síneken keseregjünk, hanem az Audi-okosgyár megnyitójára voltunk hivatalosak, ahol egyébként magyarok is dolgoznak. De vétek lenne nem bemutatni az ország közlekedését, különös tekintettel Mexikóvárosra, amelyet az elővárosokkal együtt több mint 22 millióan laknak,  így a világ tíz legnépesebb metropoliszának egyike. Apropó, metró, mára 12 földalatti vonal épült ki, és nevetséges (50-60 forintos) jegyárakon lehet használni, villamosjáratból viszont mára mindössze egy maradt.

Fentről is hihetetlen látvány a véget nem érő város, de akkor a legérdekesebb, ha fejest ugrunk a forgalomba. Galériához kattintson a képre!Fotó: Kismartoni András - Origo

Ebből következik, hogy elképesztő autó- és buszfolyam hömpölyög az utakon, folyamatosak a dugók. Nem mondanánk, hogy a mexikóvárosiak a világ legképzettebb sofőrjei, ebben a szövetségi államban (Distrito Federal) ugyanis a mindent átszövő korrupció miatt eltörölték az autós iskolák és a vizsgák rendszerét. Személyi igazolvány, lakcímkártya, és 704 peso (átszámítva 9864 forint): ennyi kellett ahhoz, hogy Mexikóvárosban valaki jogosítványt kapjon. Meg egy nyilatkozat arról, hogy tud vezetni.

Veszettül jól néznek ki a Dodge Charger rendőrautók, és jaj azoknak, aki az útjukba kerül. Ne feledjük, Kolumbia és az Egyesült Államok közt erre vezet az egyik drogcsempész- és elosztó útvonalFotó: Kismartoni András - Origo

A valóságban mindez úgy fest, hogy a zöldfülűek rögtön élesben küzdenek az életükért, egy olyan rendszerben, ahol többen használják a dudát, mint az indexet, és hagyján, hogy a közlekedési szabályokat alig ismerik, de még a piros lámpát sem mindig tartják tiszteletben. Sokan hadilábon állnak a parkolással,  így nem ritkák a horpadások, viszont a modern kocsik radaros és kamerás rendszerei helyett minden nagyobb parkolóban önkéntesek segítik a parkolást, némi aprópénzért. Ne feledjük, a lakosság 40-50 százaléka szegény, de itt még a koldusok is kedvesek és önzetlenek.

Kevés a drive in, de minek is, amikor bárhol lehet enni az út szélén, ha van hozzá bizalmunk. Itt is látszik, milyen gyakoriak az SUV-k és a háromajtós vagy lápcsős hátú kisautók, az öreg VW T2 busz brazil gyártmányFotó: Kismartoni András - Origo

Napi 50 halálos baleset azért mégis túlzás

Éjszaka izgalmas Mexikóvárosban útra kelni, mert ha történetesen nincs kiégve pár izzó, akkor is feltűnően sokan elfelejtenek tompított fényszórót kapcsolni. Bár a kint élőkkel elbeszélgetve nem olyan rémes a közbiztonság, mint a híradásokból tűnik, sok negyedet tanácsos nagy ívben kerülni sötétedés után. Ha ezen túllépünk, Európai szemmel hihetetlennek tűnnek az itteni léptékek, néhol nyolcsávos gyorsforgalmi sugárutak kígyóznak, a helyenként új lakóházakkal szegélyezett Periférico (körgyűrű) pedig részben kétszintes városi autópályává hízott, még több emeletes csomópontokkal.

Egyáltalán nem ritka látvány a kétszintes városi autópálya és a sok nyakatekert csomópont. Nagyon masszív építmények ezek, felkészítették a komoly földrengésekreFotó: Kismartoni András - Origo

Már több mint négymillió autó járja a hatalmas főváros és agglomerációja útjait, és bár látszólag jól működik a közlekedés, a statisztikák szerint drámai a helyzet (az évi 17 ezer mexikói halálos baleset többsége itt következik be). Ezért a tartomány vezetése kemény lépésekre szánta el magát,  például idén újra bevezetik a jogsiszerzéshez szükséges tanfolyamot és vizsgát - de nem visszamenőleg, így még évtizedekig sok KRESZ-analfabéta ülhet kocsiba. A város területén bevezetik a 70 helyett 50 km/h-s sebességkorlátozást és a 30-as zónákat, és sokan most ismerkednek a traffipaxokkal.

Ha elhagyjuk Mexikóvárost, akkor is legfeljebb 110-zel lehet hajtani. Sok út a 2x1 mellé egy-egy félsávot is kap, erre lehúzódva kell elengedni azokat, akik előznek - szembeforgalomnál is. Piktogramok helyett sok a spanyol feliratos táblaFotó: Kismartoni András - Origo

A remek kukoricasörök és főleg tequilák hazájában talán nem annyira meglepő, hogy rengeteg az ittas sofőr, úgyhogy a rendőrök szondával razziáznak, és ezentúl a kézből telefonálókra is vadásznak. Ez a tilalom egyébként új szabály, és nem minden mexikói szövetségi államban általános, akárcsak a gyerekülés kötelező használata. Persze még mindig hosszas alkudozással és sokféle megegyezéssel végződhet, ha valakit nyakon csíp a rendőr, aki amúgy háromféle egyenruhás szervezett beosztottja lehet. Állítólag csak a szövetségieket fizetik meg és ellenőrzik annyira, hogy elutasítják a csúszópénzt.

Szmogban heti egy nap kényszerpihenő

Rettentő vegyes a járműpark műszaki állapota, ami a balesetek kimenetelén túl más szempontból is óriási egészségügyi kockázatot rejt. A tengerszint felett 2200 méteren fekvő, körben nagy vulkánokkal (köztük a gyönyörű Popocatépetlvel) szegélyezett nagyváros ritkás és nehezen mozduló légtömege ugyanis rettentően szennyezett, a tisztább közlekedésért felelős nemzetközi szervezet (ICCT) szerint legalább évente négyezren halnak meg a szmog okozta betegségek miatt.  Későn kaptak észbe a politikusok, hogy lépni kéne, és az ólommentes benzinnel, a gyárkémények szűrőivel kezdik követni a nyugati világot.

Rengeteg árus jár triciklivel, de a szmogos belvárosban nem biztos, hogy ez a hosszú élet titka. Arányaiban meglepően kevés a motor és a robogó, pedig sokat enyhíthetnének a dugókonFotó: Kismartoni András - Origo

Természetesen az autósok is sorra kerültek, bevezették a félévente esedékes emissziós vizsgálatot, és a füstokádó roncsokat kéthetente két napra (köztük egy hétvégire) le kell állítani. De még ez is kevés volt, úgyhogy rossz szmoghelyeztben heti egy napon 5-től 22 óráig az összes meghatározott számra végződő autókkal tilos megmozdulni (például keddenként a 7-esekkel és a 8-asokkal). Mindez komoly kamerarendszer híján ellenőrizhetetlennek tűnhet, pedig működik a rendőrök horrorbírságai miatt.

Aki tehetős, SUV-t vesz a rossz utakra

Ideje, hogy megismerkedjünk közelebbről Mexikóváros autófelhozatalával, ami egyébként jól tükrözi, mekkorára nyílt az olló a szegény és a vagyonos rétegek között. A 16 kerület egyikében van például egy negyed, Polanco, ami a város Rózsadombja (képletesen persze, mert alapvetően sík), itt nem nehéz Ferrariba, veterán Mustangba vagy más különlegességbe botlani, a garázsok mélyein pedig igazi csodák rejtőznek. Mexikóban az elitnek van mit a tejbe aprítania,  de egy kint dolgozó magyar audis pár, Emese és Attila jóvoltából bepillanthattunk egy százezres pueblai lakópark életébe is.

Egy Aston-Martin-szalon Polanco negyedben, ahol még Morgan Threewheelert is lehet kapni. A szomszédban Bentley-t árulnak, meg Vuhl sportkocsikatFotó: Kismartoni András - Origo

Az itt lakó felső-középosztálybeliek zöme, ha teheti, főleg SUV-val jár, és a felhozatal részben német prémiummárkákból, részben távol-keleti vagy amerikai modellekből áll. Nemcsak azért szavaznak sokan terepjáróra, mert elég gyakoriak Mexikóban a pocsék utak,  hanem azért is, mert a hegynyi fekvőrendőrök terjednek a nagyvárosokban, és ezek megcsiklandozzák a sportosabb autók hasát.

Pálmák (és főleg a városon kívül kaktuszok), gyönyörű Bauhaus-épületek, rengeteg SUV és rendezett környék: Mexikóváros elit részei. A baloldali Mercedes GLK mögött egy VW Jetta IV áll: így kozmetikázzák a régi technikátFotó: Kismartoni András - Origo

Persze egy óriási Caddiac Escalade vagy Chevy Suburban presztízsszempontból sem utolsó, de a tehetősek többsége beéri a legfeljebb BMW X5-méretű SUV-kkal. A kevésbé jómódúak főleg a Honda CRV-kre, Hyundai ix35-ökre és társaikra esküsznek, de a családosok sokszor az egyterűeket (például Citroen C4 Picasso) is bevállalják. Sokan persze a viharvert utak dacára is európai, japán vagy koreai személyautóval járnak, de egy dolog kategóriától függetlenül közös: egyáltalán nincsenek kombik.

Forrás: Audi
Ilyen utakra az Audi R8-at?

Egy alkalommal találkoztunk az Audi helyi kereskedelmi vezetőjével, és olyan dolgokat mesélt, amiket nem feltétlenül hallanánk idegenvezetésen. A hat Németországnyi területű, 112 milliós Mexikóban például 27 év az átlagéletkor, és hihetetlen ütemben nő a gazdaság – például már évi 1,3 millió autót gyártanak (a németek otthon 3,2-t). Ahogy nőnek a jövedelmek, úgy engedhetnek meg maguknak egyre többen új kocsit, mégpedig jóval igényesebbet a mezítlábas Nissan Tsuruknál.


Az Audi 1997-ben jelent meg a hatalmas piacon az A4-gyel, annak kabrió változatával és az A8-cal, ma pedig már 12 modellt kínál (köztük Győrből az A3 Limousine-t és a TT-t) – ugyanakkor kombit vagy dízelt egyikből sem árulnak, akárcsak az USA-ban. Nem igazán kedvelik az SUV-divat kirobbanása óta a luxuslimuzinokat a helyiek, aki fel akar vágni, inkább egzotikus sportkocsit vesz, idén már 57 darab R8-cat rendeltek. Ezzel a középmotoros kocsi egyik fő világpiaca Mexikó, de mire használják a pocsék utakon? Parádézni, gyorsulgatni - van egy sima, egyenes út, amit hétvégente kerülnek a rendőrök.

Bogár-invázió után japán diszkontautó

Az európai autóőrültek főleg az olcsóbb autók között találnak érdekes csemegéket. Például a kisautók zöme háromajtós, és a nálunk megszokottól eltérő néven fut (például Chevrolet Corsa), az utcakép meghatározó elemei pedig a zsebszedánok - még a Hyundai i10-ből is kapható lépcsőshátú. Mexikó ma a világ hetedik legnagyobb autógyártó országa, rengeteg márka (Ford, Renault-Nissan, Toyota stb.) építette fel összeszerelő üzemét, és exportál innen a világ legtöbb országába vámmentesen.

A VW Bogár (kinti, kissé megtévesztő nevén Sedan) a taxirendelet óta gyorsan kezd kikopni az utakról. Sok szegény vagy hobbista megtartja - és van olyan is, aki ilyen megkurtított szörnyet farag belőleFotó: Kismartoni András - Origo

Meghatározó az 1967 óta helyben gyártó Volkswagen, amelynek aktuális slágermodellje a többször átrajzolt Jetta IV (mifelénk Bora néven futott), holott már a frissebb generáció is készül Pueblában. Itt fejezte be pályafutását a klasszikus, régi VW Bogár is a 2003-as Ultima Edición sorozattal, és e típus évtizedeken át egyet jelentett Mexikóvárosban a taxival.  Ma is ezzel járnának, ha nem jött volna egy rendelet, amit négy ajtóhoz kötötte a személyszállítást, így ma töredéknyi és privát az állomány.

Mindenhol Nissan Tsuruba botlik az ember, tízből nyolc hívásra ilyen érkezik taxiként. Ódivatú, de nagyon masszív szerkezet, és mivel könnyű (minden extrát kispórolnak belőle), nem is mehet rosszul az 1,6-os, 106 lóerős motorralFotó: Kismartoni András - Origo

A Bogár után tátongó űrt egy szintén mexikói gyártású minimálautó, a Nissan Tsuru töltötte be, és közületek is tízezrével használják. Ez a nálunk nemigen ismert Sunny III. leszármazottja, és 1992-es gyártása óta az ország egyik legnépszerűbb autója lett, amit helykínálata és megbízhatósága mellett átszámítva 2,15 millió forintos árával vívott ki, de légzsákok és ABS híján lassan törölik a kínálatból. Nemcsak taxizásra, hanem a kevésbé átverős uberezésre is használják, és egy német audis dolgozó azt is elmesélte, hogy fuvarcég helyett egy Tsuru tetején hozatott magának ágyat - úgy 500 forintért.

Dízelek helyett rotyogó V8-as kisbuszok

Ha az európaihoz képest legnagyobb különbséget keressük, akkor a haszonjárművek világába kell elkalandoznunk, amit szinte teljes egészében amerikai gyártmányok uralnak - részben használtan vették őket a szomszédos USA-ból.  Míg nálunk a kisebb kategóriákat uralják a furgonok, addig ezek Mexikóban nem igazán gyakoriak, helyette inkább a Ford, Chevrolet és GMC pickupok járnak, elég viharverten, változatos felépítményekkel, a platón áruval vagy néha munkásokkal rogyásig tömve.

Pakolásnál alap, hogy felfelé terjeszkednek - két indián kertész araszolt ezzel a leharcolt V8-as amerikai pickuppal. A benzin oktánszáma alapból 87-es, az extra 91-es - képzelhetik, milyen minőségű a gázolajFotó: Kismartoni András - Origo

Annak, aki kicsit is vájt fülű autóőrült, kész orgia Mexikó: bármelyik utca visszhangozhatja V8-as benzinmotor gurgulázását, de aztán ahogy közelebb ér a hang, általában kiderül, nem Corvette érkezik, hanem egy bálákkal telepakolt pickup. Vagy pénzszállító, netán locsolókocsi. De az is könnyen előfordulhat, hogy egy dobozforma, rettentő béna midibusz Chevrolet-technikával és kétszer két kipufogóvéggel - ezek a szörnyek bárhol leinthető iránytaxiként járják a várost.

Háttérben a csúf, de botrányosan jó hangú, orrmotoros kisbuszok. Járnak amúgy nagy (helyenként csuklós) járművek isFotó: Kismartoni András - Origo

Mexikóban nagyjából öt tonna alatt tabu a dízelmotor, és teljesen mindegy, hogy vadiúj Mercedes SUV-ról vagy elaggott kisteherautóról van-e szó. A Pemex-kutakon literenként 210-220 forintért mért benzin mellett az USA-hoz hasonlóan nem túl népszerű a gázolaj,  nem mellesleg így sok koromtól és más káros anyagtól megmenekül a lakosság. Persze a féktelen étvágyú, nagyjából Euro -2 besorolású amerikai nagyvasak nyomán sem zöldellnek rétek, de jópofa veteránok, és szépen szólnak, az tény.

Csőrös kamionok, amik soha nem érnek véget

Szívesen fejest ugrottam volna a kicsit kaotikus, de alapvetően békés ritmusú közlekedésbe, ezúttal viszont csak utasként sikerült megtenni sok száz kilométert, leginkább buszon. Viszonylag fiatal, brazil gyártmányú Neobus New Road 360-asokkal kerekedtünk fel, és egész kényelmesek voltak, sőt az erős Scania-dízelmotorral és a robotizált váltóval jól tartották a lépést a forgalommal. Kivéve, amikor a sofőrök eltévedtek (a gyári navigációt ilyenkor sem voltak hajlandóak bekapcsolni), és háromszor is olyan szűk utcákba manővereztek, hogy az örökkévalóságig kellett ipszilonozniuk, nagy dugót okozva.

Íme, a brazil turistabuszok, szokatlan módon középső helyett hátsó 2. ajtóval. Itt nincs Tempo 100 engedély, általában maximum 90 km/h-val mennek a zötyögős sztrádákon isFotó: Kismartoni András - Origo

Mexikóváros-Alsón, és onnan Puebla felé tartva aztán megtapasztalhattuk, milyen is a kamionos felhozatal az országban: komoly vasúthálózat híján rettentő sűrű, másrészről pedig nagyon érdekes. Itt aztán minden el lehet felejteni, amit Európában megszoktunk, a bulldogfülkés MAN, Iveco vagy Mercedes teherautók teljesen ismeretlenek. Helyettük kizárólag csőrös amerikai vasak járnak,  igen változatos állapotban, viszont krómtól ragyogóan, fekete pamacsokat eregető, lapkás kéményekkel.

Szokásos látvány, csőrös kamion az autópályán, mellette improvizált falatozó. Ritka az ennyire új teherautó, a többség használtan jött az Egyesült ÁllamokbólFotó: Kismartoni András - Origo

Aki lassú autóval baktat, a drabális Kenworth, Mack vagy Freightliner kamionok közt joggal érezheti magát a Spielberg-féle Párbaj című film üldözöttjének, és a méretek is ijesztőek: sokszor a nyerges szerelvényre ráakasztanak még egy pótkocsit, így összesen kilenc tengelyen gördül a teher. A látszat azonban csal, senki sem rohan sehová (nem is tehetné, még az autók is legfeljebb 110-zel mehetnek), az autópályákon pedig a biciklisek sem ritkák,  sőt az öblökben kukoricát és más ételeket árulnak. Más világ ez, mint amit megszoktunk, de aki ráhangolódik, és beszél spanyolul, megszereti Mexikót.

Az egyetlen hely, ahol sosincs dugó: Xochimilco úszó kertjei. 150 kilométeres csatornahálózata van a beépítetlen parknak, és gondolákon kirándulnak a turisták, egy külön csónakon (trajinera) utazó zenekarralFotó: Kismartoni András - Origo

Távoli országok közlekedési szokásait, izgalmas autóparkját bemutató további írásainkból itt válogathat: 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK