Titkos tipp Koreából, Suzuki Vitara helyett

Ssangyong Tivoli
Vágólapra másolva!
A koreai 4x4-specialistát eddig a nem túl szép, de megbízható, robusztus autók gyártójaként könyveltük el, az új, kifejezetten Európának tervezett Tivolinak azonban a belbecs mellett a formája és a technikája miatt sem kell szégyenkeznie. Van pár olyan tulajdonsága, amivel a Suzuki Vitarát is meg tudná szorongatni, de a szinte teljesen ismeretlen márkanévvel ez nem lesz könnyű feladat. 
Vágólapra másolva!

Mi ez, és mi az új benne?

Egyetlen kategóriában sem jelent meg annyi új szereplő az elmúlt pár évben, mint a kis szabadidő-autókéban, ami a kereslet folyamatos emelkedésének köszönhető.

Ez a szegmens pont beletalál az átlagos magánvásárlók ízlésébe,

hiszen terepjárós, robusztus külső, elfogadható vételár és fenntartási költségek, a kisautókénál tágasabb utas- és csomagtér, valamint jó padkamászási képességek jellemzik ezeket a kocsikat.

Semmivel sem összetéveszthető a forma, a fehér alapszínnek jól áll a fekete tető és felni Fotó: Gulyás Péter

A Renault Captur, Nissan Juke, Mazda CX-3, Kia Soul, Mini Countryman és a hazai gyártású Suzuki Vitara is ebbe az osztályba tartozik, utóbbi tavaly úgy lett a 2. legkeresettebb modell Magyarországon, hogy csak márciusban kezdték gyártani, és a flottaértékesítésekből alig vette ki a részét.

Alig hosszabb a Vitaránál, mégis sokkal tágasabb a jelentősen nagyobb tengelytáv miatt Fotó: Gulyás Péter

Ebbe a kategóriába érkezett az eddig a fura külsejű terepjárók gyártójaként ismert dél-koreai SsangYong márka újdonsága, a Tivoli is. Az olasz városról vett elnevezéssel azt szeretné üzenni az immár az indiai Mahindra fennhatósága alá tartozó koreai gyártó, hogy ezt a kocsit elsősorban az európai vásárlóknak szánták.

Pofás a forma

A Tivolit valószínűleg már nem azok a kezek tervezték, akik annak idején az autók Quasimodójának számító régi Rodiust, vagy a pajzs alakú hátsó lámpáiról felismerhető Kyront, esetleg a pickupok rémét, az Actyon Sports-t.

Már az új Korandón is látszott, hogy jó irányba indult el a SsangYong,

de a Tivolival derült ki, hogy nem csak kellemesen semmilyen, hanem mérsékelten karakteres formát is tudnak alkotni.

A hátsó lámpák fehér búrát kaptak. Hátrafelé nagyon rossz a kilátás, kell a tolatóradar Fotó: Gulyás Péter

Oldalról kissé emlékeztet ugyan a Kia Soulra, de a Tivoli annyi ügyes részlettel (tetszetős fényszórók, erős hátsó sárvédő-domborítások, lapos szélvédő, fekete A- és B-oszlopok) rendelkezik, hogy

koppintásnak nehéz lenne nevezni,

sőt, határozottan jellegzetes és felismerhető. A tesztautó a sok érdeklődő tekintetet a formája és az ismeretlen márkajelzése mellett a 199 ezer forintba kerülő Black csomagnak is köszönhette, amely 18 colos, fekete felniket és feketére fényezett tetőt tartalmaz.

A látványos, 18 colos kerekek pattogóssá teszik a rugózást, de sima úton jól tapadnak Fotó: Gulyás Péter

A Tivoli technikája semmi rendhagyót nem kínál: 1,6 literes, közös-nyomócsöves dízelmotor hajtja, amely saját fejlesztésű. A 115 lóerős teljesítmény és a 300 Nm-es érték is átlagos, 149 ezer forintért start-stop rendszer is kapható hozzá, ami városban pár decivel csökkenti a fogyasztást.

Sok konkurens modellel ellentétben a Tivolihoz rendes automatikus váltó (449 ezer forint) és összkerék-meghajtás is kapható (499 ezer forint),

a koreai 4x4 specialista tehát hű maradt a terepjárós hagyományaihoz

még egy városi SUV esetén is. Persze a SsangYongnak egy városi SUV-t készíteni olyan könnyű lehet, mint egy Michelin-csillagos séfnek egy szalonnás rántottát.

Kissé kusza a műszerfal, a puhának kinéző műanyagok is kemények, de az összeszerelés gondos. A váltót annak ellenére öröm használni, hogy hosszú úton jár Fotó: Gulyás Péter

Persze a Tivoli nem komoly offroad gép: csak 167 mm a hasmagassága, és a 20,5 fokos első, valamint a 28 fokos hátsó terepszöget sem túl komolyak, bár a padkára azért könnyen felmászik, és már az a tény is terepjárós színben tűnteti fel, hogy egyáltalán megadta a SsangYong ezeket az adatokat. Az alapmodell is jól felszerelt, a drágábbakban pedig szinte minden van,

csak a vezetéstámogató rendszerek hiányoznak:

adaptív tempomat, parkolóasszisztens, holttérfigyelő, sávtartó felárért sem rendelhető.

Milyen benne utazni?

A Tivoli egyik legnagyobb vonzereje a külső méreteit meghazudtolóan tágas utastér. Ugyan csak 2 centivel hosszabb a Vitaránál, de a tengelytávja már 10 centivel nagyobb, ami az utastér méretét persze kedvezően befolyásolja.

Hátul akkora a hely, hogy a legtöbb alsó-középkategóriás autó is megirigyelné,

nagyok a tárolórekeszek, és a csomagtartó is kifejezetten tágas a maga 423 literével. A 4x4-es Tivolikban az igényesebb hátsó futómű és a hátsó differenciálmű helyigénye miatt csak 327 literes az üreg, viszont azokban nem képződik lépcső, ha lehajtják a hátsó ülést.

Mélyen van az üreg, magas a rakodóperem, de a 423 liter így is tisztességes érték. A 4x4-esnek sokkal kisebb a csomagtere Fotó: Gulyás Péter

A Tivoli más adukkal is rendelkezik a tágasságon felül. Az ülések szélesek, hosszúak és nagyon kényelmesek, ráadásul kellően magasan is vannak, így a ki- és beszállás könnyebb, mint egy átlagos személyautóból.

Még sosem találkoztam olyan autóval, amiben memóriás lett volna a klíma,

de a Tivoliban ilyen: ha valami miatt rövid időre megváltoztatnánk a beállításokat, akkor utána elég egy gombnyomás, és minden visszaáll az elmentett, kedvenc beállításra.

Jó ötlet a memóriás klíma, más autóban nincs. Kár, hogy a gombok kissé olcsó hatást keltenek Fotó: Gulyás Péter

A rugózás az alacsony oldalfalú, 18 colos felnikkel is elviselhető: rossz úton kicsit ráz az úthibákon, de a kemény ütéseket hatásosan tompítja a jól eltalált csillapítás.

Valószínűleg érdemesebb a ballonosabb, 16 colos kerekekkel rendelni a Tivolit,

amelyek biztosan sokat javítanak a menettulajdonságokon, igaz, azokkal nem néz ki ilyen jól. Még a zajcsillapításba sem nagyon lehet belekötni, semmivel sem hangosabb a SsangYong, mint a konkurensek, a szél- és motorzaj autópálya-tempónál is abszolút elfogadható.

Nagyon kényelmesek az első ülések, a legjobb felszereltséghez fűtés és szellőztetés is van Fotó: Gulyás Péter

Persze azért lehetne min javítani: a kusza, kopogós műanyagokból álló műszerfalon érződik a spórolás, a kormány csak fel-le állítható, a hifinek a régi Kiákból származó piros kijelzője nem túl szép és kissé pixeles is, a klíma csík alakú gombjai és a kályhaezüst felületek idejétmúltnak tűnnek. Ezekkel a hibákkal azonban kivétel nélkül együtt lehet élni, az általános felhasználói élmény döntően így is pozitív.

Milyen vezetni?

A SsangYong korábbi autóit ismerve nem voltak túlzott elvárásaim a Tivoli vezetési élményét tekintve, talán ezért okozott kellemes meglepetést. Az saját fejlesztésű, lánchajtású dízelmotor 115 lóereje és 300 Nm-es nyomatéka pont megfelel a kategória átlagának. A 181 km/h-s végsebesség több mint elegendő, az 1,35 tonnás tömeg meg sem kottyan a motornak: 1300-as fordulattól kedvetlenül ugyan, de elkezd húzni, 1800-2000 táján viszont nagyot tol (húz), és innentől dinamikusnak érződik.

jól sikerült a SsangYong dízele: csendes, kellően erős, és a vegyes fogyasztása 7 liter alatt tartható Fotó: Gulyás Péter

Még négy személlyel is nyugodtan neki lehet vágni egy kamion előzésének, míg a 160 Nm-es nyomatékú benzinesről ez nem biztos, hogy elmondható.

A dízel hátránya, hogy ügyetlen kuplungkezeléssel hajlamos lefulladni,

mert a kuplung nyomáspontja nem túl határozott, de ezt egy kis rutinnal el lehet kerülni.

A sok vakkapcsoló a vezetéstámogató rendszerek hiányára utal. Talán a ráncfelvarráskor kijavítják ezt a hibát Fotó: Gulyás Péter

Az egyszerű, hátul csatolt lengőkaros futómű a 18 colos felnikkel csak sima úton vizsgázik jól,

a karosszéria billegése a magas építés ellenére is minimális,

a 215-ös gumik tapadása több mint elegendő. A kormány kellemes súlyozású és viszonylag pontos, így a visszajelzések viszonylagos hiányát is meg lehet bocsátani neki. Három fokozatban lehet állítani a rásegítést: a legkönnyebb csak parkoláskor jó, mert nagyon szintetikus, a legnehezebb pedig csak az erőszükségletet növeli meg, a visszajelzéseket nem. Nem is nagyon nyúltak a kapcsolóhoz, a középső állás a legjobb.

Egyik közvetlen konkurens sem ad ennyi helyet a hátsó üléseken Fotó: Gulyás Péter

A Tivoli vezetési élménye alig különbözik attól, amit legfőbb konkurense, a Suzuki Vitara nyújt: mindkettő viszonylag élvezetesen kezelhető kis SUV, pontos kormánnyal és precízen megvezetett váltóval, jó motorokkal és jó kilátást adó, magasra tett vezetőüléssel.

Megéri az árát?

A Tivoli ára nincs messze a magyar gyártású Vitaráétól. A legolcsóbb benzines 4,79 millió, a legolcsóbb dízel 5,59 millió forintba kerül, míg a Suzuki árlistája 4,49 milliótól indul, a legolcsóbb dízel pedig 6,21 millió (más kérdés, hogy kereskedői akciókkal faragni lehet az áron). A SsangYong legnagyobb előnye, hogy

az összkerékhajtást és az automata váltót bármelyik motorhoz és felszereltséghez meg lehet venni,

míg a Vitaránál ezek csak a drágább, jobb felszereltségekhez érhetőek el. A legkívánatosabb, összkerekes, automata, dízel Tivolit már ki lehet hozni 6,54 millió forintból, míg egy hasonló hajtásláncért a Suzukinál 6,81 millió forintot kérnek.

Kevesen tudják, hogy mi jön mögöttük, ha ezt látják a tükörben Fotó: Gulyás Péter

A Tivoli egy meglepően versenyképes modell a SsangYongtól, legnagyobb erénye az egyedi (de vállalható) dizájn, az egy kategóriával nagyobb autókat idéző helykínálat, a jó hajtáslánc és az 5 év garancia. A Suzuki mellett az olcsóbb fenntartás és alkatrészárak, a számos, felárért elérhető vezetéstámogató rendszer és a várhatóan jobb értéktartás szól, de nem szabad elfelejteni, hogy belül jóval szűkebb a Tivolinál.