Pontosan ötven éve, még az olajválság előtti vad időkben érkezett a Dodge Coroneten alapuló ferdehátú izomkupé. Alapból 5,2 literes V8-as motor vitte, nem is akárhogy, de jó amerikai szokás szerint három nagyobb motorral (6,0 6,3 és 7,0 literes Hemivel) is kínálták. Később pedig egy 3,6-os lett a belépő, felfelé pedig teherautónyi lökettérfogatú, 7,2 literes V8-assal bővítették a palettát. Alig két évvel a bemutatása után átdolgozták, és igazi vadorzóvá alakították.
A jellegzetes, szemből villanyborotvára emlékeztető forma 1974-ben nagyot változott, nem éppen előnyére.
Három évvel később el is tűnt a palettáról a Charger,
hogy aztán 1981-től ’87-ig egészen más modellként térjen vissza. Az évenkénti ráncfelvarrás már a ’60-as években is kötelező művelet volt Detroitban, a második generáció - amiből tesztautónk is való - sokban különbözött az indulótól.
Például a takart fényszórópár és az osztatlan, lökhárítóval körbekerített hűtőmaszk is ennek a ’70-es szériának az újdonsága, persze ma ezt az orrkialakítást keresik leginkább a gyűjtők. A C-oszlopok Special Edition felirata azt jelzi, hogy
az autóhoz több tételt is megrendeltek a hosszú extralistáról.
Bár fekete a fényezés, élőben szembetűnő a vinilhuzatú álkabriótető, bent magasított támlás, bőrbevonatú ülőgarnitúra és a fautánzatba burkolt műszerfal fogad.
A kocsi bronzszínben és fehér tetővel kezdte, és egy itthoni, amerikai autók importjára szakosodott cég közreműködésével került Szegedre. Kasztniján alig volt javítanivaló, cserélni csak a bal első padlódarabot kellett, a krómokhoz sem nyúltak. Az utolsó csavarig szétszedték, és bár mindene remek állapotban volt, a fékeket azért felújították. Teljesen megérdemelten díszeleg rajta a veteránminősítésről árulkodó OT-rendszám.
A nagy ajtók nehezek, de a kidolgozás sehol sem finom, a ’70-es évek amerikai autói nem éppen a kifinomultságukról híresek. A motor libabőröztető hangon indul, már az alapjárat is vészjósló, mély és gurgulázó,
gázfröccsre pedig nagyot billen a kasztni a hossztengely körül.
A V8-as félelmetesen izmos, 335 lóerő várja a gázparancsot, és ha megkapja a Charger, füstölő kerekekkel feszül az útnak.
Bődületes nyomatéka miatt óvatos pedálkezeléssel is képes kitolni a kocsi farát, a lágy futóművel erre külön figyelni kell. Ha már gurul a Dodge, a vezetőnek nincs más dolga, mint elterpeszkedni a kényelmes fotelben, fél kézzel fogni a volánt, félmosollyal kikönyökölni az ablakon, és élvezni a doromboló gépet meg a járókelők reakcióit. Mindenkinek rögtön beugranak róla a filmek, az értőknek pedig az is, hogy az olajválság előtt micsoda izomautókban parádézott Amerika.
Nagyon maszkulin jelenség a Charger, még ha Magyarországon kicsit tájidegen is: villámgyorsan bukkannak elő a telefonok, általában teljes a fotósok zárótüze. A Chrysler Torqueflite nevű, hosszúra áttételezett háromfokozatú automata váltója hidegen is kiválóan dolgozik, gyorsan, puhán és szinte észrevétlenül kapcsol, padlógázra gyorsan visszavált. A lágy futómű még a mi kétes minőségű útjainkkal is ügyesen megbirkózik, rázkódás, ütés alig ér el az utastérig, kanyarban viszont imbolyog, megálláskor bólint, gyorsításkor pedig az ég felé emeli az orrát a hatalmas doboz.
Üresen is 1,6 tonnás a nagyvas, a négy dobfék még rásegítővel sem ott fogja megállítani, ahol modern autókhoz szokott reflexeink szeretnék, úgyhogy nem árt az óvatosság. Na de mindenki arra kíváncsi, mennyit eszik? Nos, a fogyasztás csak európai mércével számít soknak,
városban 25 l/100 km körül alakul az átlag,
de országúton beéri 17-19-cel is.
A menetzajok autópályán is visszafogottak, nagy tempónál is csendesen gurul a gép, és ilyenkor a motor sem nagyon hangos, csak kellemesen doromboló. Jó így utazni, de a Magnum-blokkos Dodge igazi vadászterülete máshol van. Nem, nem a szerpentinen, hanem a városban, ahol sütkérezik az elismerésben. Ha a vezető úgy akarja, szinte bárkit legyorsul, méretes gumicsíkkal névjegyet hagyva az aszfalton, de itt a nyugis cirkálás is öröm, abban a tudatban, hogy megtehetném, ha akarnám…
Műszaki adatok - Dodge Charger (1970)
Motor: OHV-vezérlésű, hengerenkénti kétszelepes V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 6277 cm3. Teljesítmény: 335 LE, 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 576 Nm, 3200/perc fordulaton. Erőátvitel: háromfokozatú bolygóműves automataváltó, hátsókerékhajtás.Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, torziós rugókkal, hátul merevtengely laprugókkal, elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítók. Elöl-hátul dobfékek, szervorásegítéssel.
Felépítmény: kétajtós önhordó acélkarosszéria, első segédalvázzal. Hosszúság x szélesség x magasság: 5296x1946x1346 mm. Saját tömeg: 1655 kg. Tank: 72 l. Végsebesség: kb. 200 km/h.