Niki Lauda is ilyen autóban bontogatta szárnyait

Amerikában konstruált a Volkswagen Bogárból együléses versenyautót, amelynek szűkös ülésében világklasszis pilóták tették meg az első lépéseket. Az egyetlen magyarországi példányt nemrég restaurálták, és elmehettünk az első motorindításra.

Gondolta volna bárki is, hogy egy Volkswagenből nem Németországban vagy Ausztriában készül versenyautó, hanem az Egyesült Államokban? Pedig így volt, ráadásul egy olyan formulaautóval jelentek meg az amerikaiak, amely aztán hatalmas karriert futott be nemcsak az Újvilágban, hanem Európában is.

Klasszikus hatvanas évekbeli formulaautó, vékony versenygumikkal, VW Bogár felnikkel. Többféle motorburkolattal készült, eredetileg keskeny plexi volt a vezető előtt Forrás: Retro Mobil

Ferry Porsche is megcsodálta

A Formula V-ről vagy ahogy kiejtése alapján mindenütt elterjedt, Formula Vee-ről van szó, amely megteremtette a lehetőséget a fiatal tehetségek előtt, hogy megmutathassák a versenypályán, mire képesek.

A titok nyitja az olcsóság és az egyszerűség volt,

az akkoriban virágkorát élő VW Bogár alvázát, primitív első futóművét, egyszerű dobfékjeit és 1200-as bokszermotorját használták fel hozzá, ehhez kezdetben két karosszériaépítő, Gene Beach és a Formcar készített műanyag karosszériát.

Jól látszik, mennyivel szélesebb a hátsó nyomtáv. A Dunlop abroncsok mintázata korhű, az első lengéscsillapítók hosszú utat járhatnak be Forrás: Retro Mobil

A pillekönnyű monopostóhoz bőven elég volt a 40 lovas bokszer ereje, a potom 2500 dollárért megvehető gép fiatalok százainak teremtette meg a versenyzés lehetőségét. A premier 1963-ban volt a floridai Daytona International Speedway pályán, rövid időn belül az USA legsikeresebb versenysorozata vált a Formula Vee-ből.

Úgy volt, hogy nem lesz meg az eredeti kagylóülés, de végül sikerült fellelni. Szinte fekszik bent a biztonsági öv híján csak a sisak és a bukókeret által védett pilóta, így tudja kinyújtani a lábát a keskeny pedálalagútban. Langalétáknak esélyük sincs beülni Forrás: Retro Mobil

Persze az amerikaiak nagyon büszkék voltak a sikerükre, és még büszkébbek lettek, amikor maga Dr. Ferry Porsche és a VW versenyekért felelős vezetője, Huschke von Hanstein Daytonába látogatott 1964-ben, és

magukkal is vittek 12 darabot a Vee-ből Stuttgartba.

Egy évvel később, ötvenezer ember tapsviharában tartották meg az első hivatalos versenyt a Norisringen. Eldőlt az autó és a sorozat sorsa: számtalan bajnokság indult, még nem hivatalos világbajnokság is zajlott, sőt, az amerikai és az európai vee-sek is összemérték erejüket.

Fittipaldi, Mass és Picquet tanulókocsija

Az osztrákok is beszálltak még az elején, nyugati szomszédunk fiatal tehetségei sorra nyerték a bajnokságokat. A háromszoros Formula-1-világbajnok Niki Lauda is itt kezdett, de más híres pilóta iskolája is a Vee széria volt: a szintén osztrák Jochnen Rindt (1970 F1 bajnoka) és Helmut Marko (Le Mans 24 órás győztes) mellett Nelson Picquet, Emerson Fittipaldi, Keke Rosberg vagy Jochen Mass is itt bontogatta szárnyait.

Szobornak sem utolsó a hengerenkénti leömlős kipufogó, amelynek megafonja lúdbőröztetően szól. A primitív motor majd nyolcezerig elforog, és könnyedén keresztbe fordítja a gépet a tapasztalatlan sofőr alatt. Innen nézve jól látszanak a hosszú és keskeny hosszanti lengőkarok és a hátsó vázkeret, ami a motort tartja Forrás: Retro Mobil

Később a 40 lovas 1,2-es motor helyett jött az 1,3-as, a teljesítmény pedig 70 lóerőig kúszott, és a Vee mellett 1971-ben elindult a Super Vee sorozat is, ahol már nagy légterelő szárnyakkal felvértezett, kezdetben 120, majd 160 és 200 lovas szörnyetegek küzdöttek egymással.

Vett egyet a Magyar Autóklub is

A Formula Vee sorozat Magyarországon is járt, a népligeti kacskaringós pályán mutatták meg a budapesti közönségnek, hogyan lehet száguldani egy Bogár-alapú versenygéppel. Talán ennek is köszönhető, hogy a Magyar Autóklub Sportosztálya vásárolt egy 1300-as motorral szerelt torpedót Ausztriából. Az autó 1970-ben érkezett meg, és némi felkészítés után rajthoz is állt az évi népligeti nemzetközi versenyen.

Egyszerű Bogár-futómű, amely tökéletesen megfelelt egykor a versenyzési célra Forrás: Retro Mobil

Sajnos a tehetséges fiatal versenyző, Bratincsák György csak néhány kört tudott megtenni a nehéz pályán, mert kicsúszott, és összetörte a gépet. Szerencsére ő megúszta, de

a csővázas kaszni alaposan összetört.

Nem is maradt tovább Budapesten, Győrbe vitték, ahol összerakták, lefényezték, de további sorsáról nem maradt fenn semmilyen szöveges vagy képi dokumentum. Egy idő után aztán felbukkant a Közlekedési Múzeumban, ahol az utóbbi évtizedben már csak a raktárban jutott neki hely.

Talán ebből a szögből mutat a legjobban. Az orr rejti a 12V-os akkumulátort, a hűtőlevegőt a hátsó burkolat oldalsó háromszögletű nyílásain keresztül kapja a motor Forrás: Retro Mobil

Tőlük kérte vissza nemrégiben az eredeti tulajdonos Magyar Autóklub, hogy helyreállíttassa és kiállítsa saját autógyűjteményében. Kacsári György és Balázs, az ismert martonvásári restaurátor és karburátor specialista testvérpár vállalta, hogy szabadidejükben, saját költségükre felújítják, járóképessé teszik az öreg versenyautót. Szerencsére a piros-fehérre fújt üvegszálas karosszériához nem kellett hozzányúlni, ugyanakkor a burkolat alatt akadt tennivaló.

Miből lesz a cserebogár?

Teljesen szétszedték, homokfújták és lefestették az alvázkeretet, új alumínium padlólemezt építettek be. A Vee-ben elöl megmaradt a Bogár-futómű, hátul viszont egyedi hosszlengőkaros és tekercsrugós felfüggesztést találunk,

a hátsó nyomtáv jóval szélesebb is, mint az első.

Ezeket, valamint a fékeket is darabokra szedték, új fékcsöveket hajlítottak, a nagyobb falatot azonban a hajtáslánc jelentette. Egy korábbi átalakítás során az 1,2-es motor hengerfejét tették rá, sportvezérműtengely mozgatja a szelepeket, és a dugattyúk is mások, mint a gyári VW.

Kisipari sportkormány, lényegre törő műszerfal eredeti olajhőmérővel és olajnyomásmérővel, a régi helyett most betett, 7500-as piros zónára állított fordulatszámmérővel. A piros „Stop" visszajelző az olajnyomásé; rögtön látszik, ha baj van Forrás: Retro Mobil

Mindent átnéztek, megtisztítottak, a megszakítós gyújtást és az egytorkú Solex karburátort felújították és beállították. A négyfokozatú váltó csak tisztításra szorult, a kuplung is rendben volt, azonban az elektromos rendszert újra kellett kábelezni. Szerencsére a különleges kipufogórendszer nem veszett el az évek során, nem úgy a keskeny versenyülés, amely kacifántos úton került vissza az autóba.

Hihetetlen a hangja

A 98-as benzin eredetileg a fülke két oldalán elhelyezett egy-egy tankba csurgott, de most csak az egyiket használják (megszüntették alul az összeköttetést közöttük). Balázsék meghívtak magukhoz az összeszerelés utáni indításra, mit mondjak, majdnem kiesett a fényképezőgép a kezemből, amikor a motor beindult.

A nyitott kipufogó hörög és ordít artikulálatlanul,

a bokszerhang teljesen eltűnt, azt is hihetnénk, hogy nem egy hetven, hanem egy sok száz lóerős fenevad indult be.

A hátrafelé kilógó váltó végébe csuklón keresztül csatlakozik a rudazat, álló helyzetben nem könnyű sebességbe tenni a versenyautót. Nincs önindító és szívató Forrás: Retro Mobil

Az indítás egyébként szakavatott kezet kíván, mivel nincs szívatója, ezért kézzel kell pumpálni a gyorsítót, hogy életre keljen. Mindig hagyják forogni a motort benzin nélkül, hogy hadd jöjjön meg rendesen az olajnyomás, majd csak utána avatkoznak be, hogy elkapja a fonalat a motor, és felüvöltsön a jókora csövű megafon.

A bukócső éppen olyan magas, hogy megvédje a pilótát. Az egytorkú Solex karburátor légszűrő nélkül magasodik Forrás: Retro Mobil

193 cm-emmel én nem tudtam bepréselni magam a marokba simuló, közvetlen kormány mögé. Minden tiszteletem azoké a pilótáké, akik ezzel a biztonsági öv nélküli ördögszekérrel nekiiramodtak, és nyomták akár 180-190 km/óráig, miközben a szél majd lecsavarta a fejüket. A magyar Vee most elsősorban múzeumi tárgy, de néhanapján feltűnik rendezvényeken, most hétvégén például Hévízen, a Lotus-Retro Mobil Concours'd Elegance szépségversenyen vendégszerepel.

Műszaki adatok - Formula Vee versenyautó (1969)

Motor: négyhengeres, léghűtéses, bokszer elrendezésű, OHV vezérlésű benzinmotor, hátul hosszában beépítve. Egy darab egytorkú Solex karburátor. Hengerűrtartalom: 1285 cm3. Teljesítmény: kb. 65-70 LE.

Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.

Felfüggesztés: elöl-hátul független, elöl torziós rudas, hátul hosszanti lengőkaros, tekercsrugóval. Elöl-hátul dobfékek.

Felépítmény: csővázas szerkezet, üvegszálas műanyag karosszéria. Saját tömeg: 465 kg.

Gumiméret: elöl 120/590-15, hátul 135/620-15. Végsebesség: 180-190 km/óra.