Fillérekért igazi kincset talált a konténerben - Suzuki Bara (1982)

A nyolcvanas évek japán robogóiból kevés jutott el hozzánk. Kipróbáltunk egy ritka, belpiacos Suzukit.

A kilencvenes években rengeteg robogó érkezett Japánból, ezek egy része itthon is jól ismert típus volt, viszont akadt közöttük szép számmal olyan is, amelyet korábban még hírből sem ismertek az öreg kontinensen.

Klasszikus japános robogóruhát hord, valamennyi fehér burkolat műanyagból készült, és eredeti. Nagyon könnyű, mindössze 44 kilót nyom, a középsztenderre is gyerekjáték felhúzni. A kipufogó krómozott védőpajzsa utólagos gyári tartozék Forrás: Retro Mobil

A konténeres szállítmányokban akadtak igazán szép példányok is, bár

inkább az volt a jellemzőjük ezeknek a mopedeknek, hogy felújítás után lehetett csak használni őket,

sőt, nem voltak ritkák a törött karosszériájú, hiányos darabok sem.

Ritka példányra lelt a konténerben

Gyári extra volt a csomagtartó, más rakodóhely nincs is a motoron. A Suzuki feliratot a tulajdonos festette az eredeti huzatra. A szocialista segédmotorokon nem volt jellemző az irányjelző Forrás: Retro Mobil

Csibi Csaba szerencsés motorgyűjtő, mert az évekkel ezelőtt hozzákerült, konténerben érkezett Suzuki szinte gyári állapotában tündökölt. Emellett azért is boldog lehet, mert egy különlegesnek mondható, ritka példánnyal lett gazdagabb, hiszen nálunk vagy a világ más pontján nem forgalmazták.

Nagyon ötletes az egyszerű üzemanyagszint-jelző műszer a tank tetején. A kép jobb alsó részén látszik az olajbetöltő nyílás, felette a 6V-os aksi helye Forrás: Retro Mobil

Az 50 köbcentis, kétütemű, léghűtéses Bara 1982-ben mutatkozott be,

egyszerű és praktikus robogóként futott be szép karriert.

Igaz, mindössze 1984-ig maradt piacon, akkor jött az utód, a finoman átalakított, ám technikájában nem módosított Ran, amely már az itthoni apróhirdetésekben is gyakran felbukkant.

A Suzuki ezek mellett futtatta a Love nevű mopedjét is a nyolcvanas évek elején, más fazonú karosszériával, némileg más technikával, az sem volt gyakori itthon.

Nem kellett szétszedni a motort és a láncos hajtás is mindössze új olajat kapott, nagyon keveset futhatott a Bara, remek állapotban megmaradt. Csak berúgni lehet, önindítót nem szereltek rá. A japán felirat is eredeti Forrás: Retro Mobil

Csaba motorja eredeti fényezésű, a rajta lévő piros díszcsíkok és japán nyelvű feliratok sem koptak meg az évek során, a bovdeneket, a markolatokat és a gumiszőnyeget sem kellett cserélnie. Ugyanígy épségben és újszerű állapotban megmaradtak a lámpák, és a nálunk ebben a méretosztályban különlegességnek számító irányjelzők.

Pofonegyszerű szerkezet

A Barának még önindítója sincsen,

berúgással lehet életre kelteni.

Hideg motornál elvárja a szívatót, egyébként anélkül is indul. Nincs benzincsapja, karburátorának úszója membrános, gyújtása megszakítós, a szocialista típusokhoz szokott motorosnak szokatlan, hogy az olajat nem magunknak kell a benzinhez keverni, mert külön olajozású a rendszer.

Mindössze 8 colosak a kerekek, az elsőt ebben a pozícióban lehet reteszelni a villás zár mögé rejtett zárral. A sárvédő műanyag, a felni acél Forrás: Retro Mobil

A könnyű paripa hosszas állás után is harmadik rúgásra beindult, jellegzetes finom pöfögéssel adta tudtunkra, hogy dolgozik. Az üléspozíció magasabb utasoknak sem kényelmetlen, marad elég hely a lábaknak talán azért is, mert sem a lábvédőben, sem az ülés alatt nincs csomagtartó.

Amikor 3 lóerő is elég

Hogy elinduljunk, csak a gázt kellett húzni, kellő lendülettel gyorsult, variátoros szíjhajtás híján egyenletesen emelkedő fordulattal. Nyolccolos kerekeivel rendben van az egyenesfutás, igaz,

a kátyúkat, úthibákat nem nagyon szereti,

érdemes jó előre „feltérképezni” az útburkolatot, hogy ne üssön nagyot a primitív, elöl csillapítást nélkülöző futómű.

A baloldali fékkart kell behúzni, hogy indíthassuk, e lépés nélkül a berúgókar „üresen” jár. Itt találjuk az irányjelző, a duda és a szívató gombját is Forrás: Retro Mobil

Aprócska dobfékjei nem éppen acélosak, de ahhoz megfelelnek, hogy a 40-45 km/órás sebességről is kellő erővel lassítsák a mindössze 44 kilós Barát. Csaba azt mondja, a több öreg féldecist is számláló kollekciójából vitán felül ez a legfürgébb jószág,

gond nélkül kilendül a sebességmérő a 60-as skála végéig.

Csak a tempót mutatja, a megtett utat nem, még most is ki lehet vele akasztani a mutatót. A piros visszajelző az olajszintet mutatja, a háromállású gyújtáskapcsoló aktiválja a lámpát Forrás: Retro Mobil

A japán ritkaság tavaly megszerezte a muzeális minősítést, ma már boldog nyugdíjas éveit tölti, elsősorban veterántalálkozókra vagy sétamotorozásra viszi gazdáját.

Műszaki adatok

Motor: egyhengeres, léghűtéses, kétütemű benzinmotor. Megszakítós gyújtás, 6V-os elektromos rendszer, berúgókaros indítás.
Hengerűrtartalom: 49 cm3
Teljesítmény: 3,5 LE, 5500/perc fordulaton.
Nyomaték: 4 Nm, 6000/perc fordulaton.
Erőátvitel: egy fokozat, lánchajtás.
Felfüggesztés: elöl rugós villa, hátul a motorral egybeépített egyetlen lengőkar olajos lengéscsillapítóval. Elöl-hátul bovdenes működtetésű dobfék.
Felépítmény: Központi acél csőváz, acél és műanyag burkolatokkal.
Ülésmagasság: 680 mm.
Saját tömeg: 44 kg.
Gumiméret: 3,00 – 8.
Üzemanyagtank: 4 l.
Vegyes fogyasztás: 2-3 l/100 km.
Végsebesség: 45 km/h.

Retro Mobil címlap 2016 március-április Forrás: Retro Mobil