A jugoszláv ikertestvér - Zastava 750 (1970)

A legdrágább kisautó volt nálunk a farmotoros Fiat 600 jugoszláv változata, a Zastava 750, nem is volt belőle sok az utakon. Egy megőrzött példányt vittünk próbakörre.

A küszöbön még van díszléc, de az oldaláról eltűntek az alucsíkok, és a 12 colos felnik is mások, mint a hatvanas évek közepi szérián. A legelső, 1955-ben megjelent változatokon az első sárvédők tetején csücsültek az irányjelzők, a csúcsos babás lökhárító ritka a „nagylámpáson", 1971-ben már gumis betétes babájú 750-esek jöttek Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Idén hatvan éves a Fiat 600, az olasz kisautók egyik klasszikusa. Világautó volt, Olaszországon kívül készítették Ausztriában, Spanyolországban, Németországban, Chilében, Argentínában és az egykori Jugoszláviában, összesen közel ötmillió példány gurult le a gyártószalagokról.

Arányos „bogárhátú" forma Dante Giacosa munkája, a típus módosításokkal 1985-ig készült Kragujevácban. Sokáig (a Fiatnál 1964-ig) hátrafelé nyílt az oldalajtó. A Seatnál gyártottak belőle négyajtós változatot is Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Itthon alig vették

Hozzánk a jugoszláv rokon, a Zastava 600, majd később a módosított 750 érkezett a Merkuron keresztül, de nem nagy példányszámban. Nem volt olcsó, az itt bemutatott 1970-es példányért

65 ezer forintot fizetett tatabányai tulajdonosa,

és ehhez még hozzá jött a 183 forintos vizsgadíj.

Jellegzetes hatvanas évekbeli műszerfal, a fehér kormány egy korábbi változaté (megvan az eredeti fekete is). A napellenzők műanyagból készültek, a tükör aljába lámpát rejtettek el Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Ebben az évben a Fiatnál már nem volt 600-as, hiszen 1969-ben leállították a gyártását, de a külföldi gyárak zöme továbbra is ontotta a kétajtós törpéket, a Zastava például 1985-ig.

Eredeti üléshuzatok, eredeti gumiszőnyegek. Innen jól látszik milyen hatalmas a kormány az autóhoz képest. A fejtér nem szűkös, biztonsági öv nincs Forrás: Karner Miklós - Retromobil

A cikkben szereplő autó több szempontból is különleges. Átmeneti modellről van szó, amely első pillantásra az 1965-ben bemutatott, leginkább nagyobb első fényszóróiról felismerhető Fiat 600 D jegyeit hordozza magán. De ennél még a nagy babás lökhárítók díszítik a karosszériát, amit a 600 D-nél már nem használtak, ugyanakkor gyárilag fekete kormánya van, és még a régi, úgynevezett forgóelosztós gyújtással dobták piacra.

Minden törődést megkapott

Egyetlen kézmozdulattal az egész ülés előredől, retesz csak a későbbi modelleknél fogta. Hátra beszállni könnyebb, mint az autó méretéből gondolnánk. A gumikéderek gyáriak Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Másik érdekessége, hogy első tulajdonosa, a Tatabányai Szénbányák főelőadója szinte családtagként szerette, valószínűleg ennek is köszönheti mai remek állapotát.

Vastag füzetben, hihetetlen részletességgel jegyzett fel minden karbantartást, javítást, tankolást,

így nyomon követhető, hogy mikor és mit cseréltek az együtt töltött több mint 130 ezer kilométer alatt.

Ha hátul nem ül senki, csomagtartóvá lehet alakítani az üléspadot. Ez jól jött, hiszen az első raktér jelképes Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Jelenlegi gazdája, az ismert restaurátor, Simon László, már sok mindent látott, de azon még ő is meglepődött, hogy az üléseket és a szőnyegeket dupla védőhuzat óvta, hogy a lökhárítókat – védendő a rozsdától - minden télen leszerelte és száraz helyen, az ágya alatt tárolta gondos tulajdonosa. Nem volt sok tennivaló a szürke autóval, egy hátsó sárvédő horpadást kellett eltüntetni, és mindössze néhány helyen javították az eredeti fényezést.

Ma is rendszeresen használják

A 27 literes tank és az eredeti, Jugoszláviában gyártott, BF Goodrich licenc gumival felszerelt pótkerék foglalja el a raktér nagy részét. A padló alatt utazik a 12V-os akkumulátor Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Utastere is szépen öregedett meg, a műbőr újszerű, csak a varrásokon látszik, hogy 45 éve készültek. Kapott alvázvédelmet, Laci az összes féket és a hajtásláncot átnézte, majd OT vizsgára vitte. Azóta már a második ötéves muzeális ciklusát tölti a jugoszláv Fiat, az eltelt hét esztendőben alig több mint 4000 kilométert futott, ám minden évben túrázik egy nagyot.

Ódivatú elrendezés, de ennek ellenére meglepően könnyű kezelni a pedálokat. A műszerfal alatti polcra sok apró kacat elfér Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Csupán egyszer adódott vele technikai probléma,

kilyukadt az úszója, de mivel gazdája minden eshetőségre felkészül, és a legfontosabb alkatrészekből hord magával egy-egy pótot, helyben tudta orvosolni a hibát.

Szépen forog az OHV négyhengeres, a vízpumpa a ventilátortengely végén van. Az utolsó időszakban 850 cm3-esre nőtt a motor mérete és 32 LE-re a teljesítménye Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Régóta vágytam arra, hogy kipróbáljak egy 750-est, hiszen én magam is egy ilyen feltámasztásába kezdtem néhány éve. Első meglepetés, hogy a lábam egészen jól elfér az óriási volán alatt, ráadásul az első pillantásra nagyon szűknek tűnő pedáltérben sem szoronganak a cipőim.

Amikor 29 lóerő is bőven elég

Vízhőmérő nincs, csak egy piros jelzőfény, ha túlmelegedett a motor. A kései modelleknél már volt kormányzár és a gyújtáskapcsoló a kormánytengely alá költözött. A rövid kormánykapcsoló az irányjelző, ami kanyarodás után magától visszaáll alaphelyzetbe Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Az egyes kivételével szinkronizált négyfokozatú kézi váltó szépen betalál a fokozatokba, a hosszú úton járó váltókar miatt eleinte bosszús az ember, de idővel fel sem tűnik, hogy mekkora utat jár be a kezünk. Hidegen indítjuk a 767 köbcentis, 29 lovas OHV motort, kell neki a szívató még néhány kilométer után is, de aztán megjön az erő, abbamarad a fulladozás, s vígan viszi a hatmázsás kocsit.

Piros és fekete belső kárpitozás volt a legjellemzőbb. Az ablaktekerő, a behúzó és a nyitó alumínium, a hetvenes évek második felétől ezek már egyszerű fekete műanyagokból készültek Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Nyolcvannal a legjobb,

mondja Laci, akkor még a zaj sem nagy a csöppnyi kabinban, és a fogyasztás is 6-7 l/100 km körül stabilizálódik. A csigás kormány persze nem túl közvetlen, a gyors fordulókat sem ezzel kell gyakorolni, a négydobos, egykörös fékrendszer ereje is távol áll attól, amit egy mai autónál megszoktunk. De ki bánja ezt egy több mint 60 évvel ezelőtti konstrukciónál?

A nagyobb lámpákkal jobban világít, mint a korábbi szériák, még alu keretes kisebb fényszóróival, igaz, kevésbé harmonikus így az orra. Nyolcvanas tempóval kimegy a világból Forrás: Karner Miklós - Retromobil

Télen az is kiderülne, hogy

fűtése jobb, mint a Trabantnak, a Bogárnak vagy a Kispolskinak,

ráadásul nagy hidegben az első utasok egymást is melegíthetik, hiszen összeér a válluk.

Műszaki adatok

Motor: négyhengeres, folyadékhűtéses, OHV benzinmotor, hátul hosszában beépítve. Egy darab Weber 28 ICP 3 karburátor. Hengerűrtartalom: 767 cm3. Furat x löket: 62,0 x 63,5 mm. Kompresszió: 7,5:1. Teljesítmény: 29 LE, 4600/perc fordulaton. Nyomaték: 46 Nm, 3600/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású, 2-4 fokozatok között szinkronizált sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung

Felfüggesztés: elöl felső keresztlengőkar, alul vezetett keresztlaprugóval, hátul független háromszöglengőkarok tekercsrugóval. Elöl-hátul dobfékek, egykörös fékrendszer.

Felépítmény: kétajtós, önhordó acél karosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3295x1380x1405 mm. Tengelytáv: 2000 mm. Saját tömeg: 605 kg. Üzemanyagtank: 27 l. Gumiméret: 145 R 13

Menetteljesítmények: Átlagfogyasztás: 6-8 l/100 km. Végsebesség: 110 km/óra.