Vettem egy autót az Ebayen

Első tulaj hirdette, százezer kilométert futott, törésmentes volt. Nem hagyhattam ki a 2000 eurós, öreg Ford Focus kombit, de rögös út vezetett a magyar rendszámig, és a költségek összegzésénél kiderült: amit nyertem a réven, elvesztettem a vámon.

New Edge Design, még a facelift előtti időszakból (ez a különálló indexlámpáról ismerhető fel), kiegészítőként rendelt koptatócsíkokkal a lökhárítón. Itthon alig volt a lilás beütésű kék fényezésből, ezt jobban értékelem, mintha egy lenne a metálszürke autók tengeréből. Még több fotó a galériában, kattintson a képre! Fotó: Kismartoni András - Origo

Tizennyolc kilométerrel az után, hogy elindultam Stuttgartból, megszólalt a navigáció: érkezés a célhoz a jobb oldalon. Egy kisváros, Ditzingen kertvárosának szélén találtam magam, egy zsákutca legvégén, amiről eszembe jutott, talán csapdába csaltam magam. Ha kiderül, hogy rossz a kiszemelt Focus, akkor is mindenképpen meg kell vennem, különben 500 euró előlegem ugrott. Mindez ráadásul csütörtökön délben történt, volt tehát fél napom minden adminisztrációt elintézni, hiszen pénteken a német újraegyesítés évfordulója miatt minden zárva, a hétvége pedig a visszaúté. Másik autót tehát az időhiány miatt sincs esélyem keresni, mindent egy lapra tettem fel: az adott szóra.

Kombi legyen, magánszemélytől

Mielőtt a térdüket csapkodva naiv amatőrnek gondolnának, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az ígéretet más relációban kezelik errefelé az eladók, mint nálunk. Persze az ördög nem alszik, amikor eldöntöttem, hogy Németországból hozok be autót, magánszemélyek hirdetéseire szűrtem, a helyi nepperek ajánlataiból nem kértem. A beszerzés 2000 eurós keretét stuttgarti rokonom ajánlotta fel egy régi közös családi pénzalapból, így csak a honosítás költségét kell állom. Ennél többet nem lehet autóra fordítani, mert fontosabb a lakásprojekt, viszont a becsben tartott, öreg hobbiautóm mellé kell egy kocsi a hétköznapokra, elsősorban a feleségemnek gyerekszállításra, másrészt közös családi utakra.

Alaphelyzetben 520 literes a csomagtartó, és látszik a kárpitokon, hogy nem járólapot, tűzifát vagy kutyát fuvaroztak benne. A két állásban rögzíthető, valamikor drágán megrendelt háló egy család cuccait tartotta féken - és fogja ezután is Fotó: Kismartoni András - Origo

Legyen kombi - ez volt az első prioritás, mert túl sokat sakkoztunk már a babakocsival, kisággyal és más cuccokkal ahhoz, hogy folytassuk a nyomorgást, viszont taszítanak az egyterűek. Benzines autót kerestem, mert fontos, hogy rövid utakon hamar bemelegedjen, kevés hibalehetőséget tartogasson, és a régi dízelek kerregése helyett finoman járjon. A megbízhatóság mellett szempont volt az olcsó alkatrész, utóbbi miatt sajnos a Mitsubishi Lancerek is kiestek a rostán, a négyes Golf Variantot pedig az ára diszkvalifikálta. Végül az Astra G Caravan és az egyes Focus Turnier között őrlődtem, de aztán győzött bennem az autós újságíró, és szenzációs futóműve, életteli kormánya miatt a Fordot választottam.

Mindenki a Mobilén keres

Óriási szerencsém, hogy németországi nagynénémnél van szállásom, sőt kocsit is kapok kölcsön ügyintézésre, így nem volt kérdés, hogy Stuttgart környékére, pontosabban Baden-Württemberg tartományra szűkítettem a keresést. Először a legnagyobb német használt autós portál, a Mobile.de kínálatába ugrottam fejest, és sok korrekt ajánlatot láttam, viszont egyik se keltette fel a birtoklási vágyamat. Később az Ebayen folytattam, de nem a licitek között, hanem az apróhirdetési (Kleinanzeige) oldalon, ahol egyszer csak feltűnt egy hirdetés. A rendszámot bénán photoshopolták ki, a fotók is elég ügyetlenek voltak, de ebből is látszott, hogy nem rafinált díler, hanem laikus tulajdonos hirdeti - méghozzá az első, ami elég ritka egy 14 éves autónál.

Nincs kopás a kormányon, a váltógombon és a kárpitokon. A Focus-dizájn belül kissé kusza, ezt Ambiance-szinten szerencsére nem hangsúlyozza ki kályhaezüst vagy fautánzatú betét. Klíma van, de a tükörmozgatás kézi Fotó: Kismartoni András - Origo

Felhívta a hirdetőt a negyven éve kint élő rokonom, ami azért is fontos volt, hogy oldja a kelet-európai vevők iránti bizalmatlanságot, aztán én következtem. Tényleg első tulajdonos? Igen, szalonból vették, kiállított demóautó volt, jött a válasz. Valóban szervizkönyves, sohasem volt törve, és csak 104 ezer kilométert futott? Természetesen, hiszen le van írva a hirdetésben. Mi a helyzet a rozsdával? A hátsó ajtók alján, a belső éleken van minimális, minden más ép, beleértve a küszöböt, a sárvédőt, a tornyokat. Pályafutása első felét garázsban töltötte a Focus, amikor második autó lett, ki kellett költöznie a betonozott felhajtóra - de nem állt fa alatt vagy füvön, alulról kapva a párát.

Nem kell retúr repülőjegy

Miután látatlanban lealkudtam az árából 200 eurót, nagynéném elment megnézni, de persze nem rétegvastagság-mérővel és diagnosztikai műszerrel, hanem saját megérzéseire hagyatkozva. Még váltottunk pár szót telefonon, aztán kifizette az előleget, én pedig elkezdtem repülőjegyet nézni, mégpedig a Lufhansánál, régóta porosodó Miles&More mérföldjeimből, csak odaútra. Egy héttel később már be is kanyarodtam a rokonoktól kölcsönkapott Kia Cee’ddel a zsákutcába, és megpillantottam az utolsó családi házat, szépen gondozott kerttel, tintakék Focus kombival a felhajtón. Csillogott-villogott az autó, kívülről egy szem rozsda sem látszott rajta, a kortársain oly matt fényszóróburák is újszerűen ragyogtak.

Megvan a gyári szervizkönyv, és vezetni is fogom a későbbi javításokkal. Mindkét gyári kulcsot és a rádiósmagnó kódját is megkaptam, bár ez nemsokára normális hifinek adja át a helyét Fotó: Kismartoni András - Origo

Kijött a tulajdonos, a felesége (főleg ő járt a Forddal) és két gyerekük, végignéztem a kocsit, és olyan megkíméltnek tűnt, mint ígérték. Remélem, nem hallották a puffanást, ahogy leesett a nagy kő a szívemről, kifizettem a maradék 1550 eurót, és aláírtuk a kétnyelvű adásvételit. Ahogyan telefonon megbeszéltük, előző héten lejelentették a kocsit, ami gyorsította az adminisztrációt, de bonyodalmat is okozott, rendszám híján ugyanis először a Kiával kellett mennem átírást intézni. Vesztemre először egy kisváros, Gerlingen okmányirodájába indultam, ahol kiderült, nem adnak ki exportrendszámot.

Gyártunk önnek egy exportrendszámot

Ezt a táblát arról lehet megismerni, hogy piros sáv van az oldalán, benne az érvényességi idő végével. Hasonló, csak sárga mezős a román és bolgár nepperek körében kedvelt négynapos próbarendszám, de ezt elvileg csak Németország területén lehet használni, állítólag harapnak rá az osztrák és magyar rendőrök, ráadásul ennyi idő nekem kevés lenne az itthoni ügyintézéshez. El kellett hát vetnem ezt az olcsóbb megoldást, annál is inkább, mert a Kurzzeitkennzeichen már csak német bejelentett lakcímre adható ki. Inkább gyorsan továbbindultam egy nagyobb város, a gyönyörű főterű Ludwigsburg felé.

Gyári levehető fejű vonóhorog van rajta, néhanapján nálunk is fog utánfutót vonszolni a Focus. A hátsó oldalablakra műbizonylatos hővédő fóliát rakatott a csemetékért aggódó német anyuka, és pár évig téli gumira sem kell költeni Fotó: Kismartoni András - Origo

Itt készségesek voltak a járműügyintéző irodán (Zulassungstelle), pontonként segítettek a papírok kitöltésében és abban, hogy a kéthetes rendszámnál kötelező adófizetést IBAN-bankszámlaszám megadásával rendezzem. Az iroda előtti utcában sorakoztak a rendszámgyárosok, az egyiknél megkötöttem a biztosítást súlyos 100 euróért, a másiknál pedig az orrom előtt legyártották az LB 69 A táblát - érdekes módon ott valamiért nem egy cégre bízzák a rendszámgyártás maceráját. Még kint a nevemre vettem az autót, de egy köröm még hátravolt: a kész rendszámmal vissza kellett mennem a család házához a Focusért, rászerelni, és elhozni Ludwigsburgba szemlére.

Megvárt a német ügyintéző

Na, ez az oda-vissza út rémálom volt: a háromnapos ünnep előtt egész Németország be volt dugulva, a navi által félórásra írt utak legalább egy óráig tartottak. Végül öt perccel a hétórás zárás előtt estem be az irodába, ahol jóformán egyedül, lekapcsolt számítógéppel, péksüteményt majszolva várt rám az ügyintézőnő. Kijött, és rutinosan nemcsak a szélvédő tövében, hanem az anyósülés előtti kárpit alatt is megnézte az alvázszámot, aztán felrakta az érvényesítő matricát, és jó utat kívánt. Ha elkések, négy napig Németországban dekkolhattam volna, az összes papírt ugyanis letétbe kellett helyeznem nála.

Bobby Ewing-féle Mercedes SL (R107) és sok más érdekesség feltűnt a német és osztrák autópályákon. A navigáció TMC-fukciója segített elkerülni a legnagyobb dugókat, a 920 kilométeres úton egyszer kellett megállnom tankolni Fotó: Kismartoni András - Origo

A szombati hazaútig igyekeztem alaposan átnézni a Fordot, különös tekintettel a folyadékszintekre és a gumikra. Látszott rajta, hogy folyamatosan karban volt tartva, olajfolyásnak nyoma sem volt, újak a féltengelyek porvédői, és ami a legfontosabb, a vezérműszíj is - egyedül erre 500 eurót költött idén a család. Érződött viszont, hogy rövid utakon használták, itthon rá kell nézni az alapjárat-szabályzó motorra, mindenesetre már csak a móka kedvéért is úgy döntöttem, kell egy kis kikormolás. Először München felé vettem az irányt, ahol benéztem az unokatestvéremhez, onnan pedig a hosszabbik, Deggendorf elé vezető sztrádán indultam Ausztria felé, hiszen ott nincs sebességkorlátozás.

Megy, mint a mérgezett egér

A gyorshajtók Kánaánjában folyamatosan 160-180 km/h-val mentem a Focusszal, de időnként a végsebességbe is sikerült belekaristolni. Talán elfelejtettem megemlíteni, hogy nem alapmotoros, hanem 1,8-as példányról van szó 115 lóerővel, Ambiance alapfelszereltséggel, ami azonban a német piacon négy légzsákot, ABS-t, kipörgésgátlót, távirányítós központi zárat és elektromos ablakot is jelentett, feláras klímával megspékelve. Rendes hifire viszont nem költöttek vásárlásnál, csak egy retró rádiósmagnó van beépítve, úgyhogy még itthon előástam néhány régi kazettát a hazaútra.

Jó kondiban van az öreg Focus, a 10,7 másodperc alatt megfutott százas sprinttel és a 198 km/h-s végsebességgel a mai autók közt sincs elveszve. Ez a típus idén az ötödik legnépszerűbb Magyarországra importált használt autó Fotó: Kismartoni András - Origo

Régi Tankcsapda- és System of a Down-slágereket hallgatva, gond nélkül hazaértem Magyarországra, és közben egyre jobban megtetszett az autó. Hihetetlenül precíz és élnénk a kormánya, finom a váltó, jól megy, de a fogyasztást még nem számolgatom - a Spritmonitor.de felhasználói szerint 8,4 liter körüli átlagra számíthatok. Korának legjobb kompakt autó futóműve került az 1999-es Év autója alá, amit a gyakorlat is igazol. A Trend kivitelek sportosabb hangolásával ellentétben az én Focusom a lágyabb gyári alapbeállítást kapta, de így is jól kanyarodik, és a 14 colos kerekeken finoman rugózik - tökéletes kombináció a magyar utakra.

Kezdődhet a honosítási procedúra

Kissé tartottam az ügyintézés bonyodalmaitól, és több céget is találtam, amely 25-30 ezer forintért az egész bürokratikus hercehurcát elintézi, de végül kíváncsiságból úgy döntöttem, inkább magam vágok bele. Mivel kint névre vettem az autót, tudtam, hogy nem kell végigcsinálnom a drága, és ismeretlen autónál teljes átvizsgálás nélkül kockázatos műszakit, hanem 8000 forintért honosítják a német TÜV-öt. A sokadik eredménytelen telefon után, egy délután elmentem hát a budapesti Mozaik utcába, ahol az orrom alá dugtak egy kérvényt, amit a műszakvezetővel alá kellett íratni.

Aki nem akar elveszni a magyar bürokrácia útvesztőiben, vagy kötött munkarendje miatt nem időmilliomos, jobban jár, ha felfogad egy ügyintézőt. Bár akkor sem kap garanciát a jó emissziós besorolásra Fotó: Kismartoni András - Origo

Kitöltöttem a bonyolult papírt, és meglett az autogram is, ám kiderült, hogy nem állhatok be a sorba, mert ahhoz előbb programozásra kell jelentkeznem, ami időpont kikérését jelenti. Ez csak délután háromig lehetséges, telefon helyett személyesen, merthogy be kell mutatnom az aláírt kérvényt, vizsgaidőpontot viszont csak másnapra adhatnak. Te jó ég, még két napot el kell vesztegetnem? Szerencsére amikor másnap visszamentem, megszánt az ügyintéző, és adott egy délutáni időpontot.

Hidegzuhany a vizsgasoron

Néhány óra múlva már a Mozaik utcai vizsgaállomás egyik sorában álltam a Focusszal, közvetlenül egy rendőrautó mögött. A csarnokban egy közel-keleti rendszámú Kia Optimából arab zene bömbölt, az irodában most is jöttek-mentek és keresztnéven szólítva csevegtek a dolgozókkal olyan visszatérő figurák, akik ügyintézésből vagy autókereskedelemből élhetnek. Kissé kibicnek éreztem magam az urambátyám környezetben, de tudtam, nagy bajom nem eshet, hiszen felületesen átnézik az autót, megkapom az adatlapot, és kész.

Egy rendőrautó után következtem a vizsgasoron. Honosításnál nem mérnek, csak az adatokat egyeztetik, és az autó általános állapotát nézik, különös tekintettel a rozsdára. Ha lepusztult, érvényteleníthetik a német TÜV-öt is Fotó: Kismartoni András - Origo

Nagyjából így is történt, de a procedúra végén hidegzuhany ért: Euro-2 emissziós osztályba sorolták be az autót, holott a német forgalmiban Schadstoffarm D4 kategória szerepelt, ami Németországban egy olyan adókategóriát jelent, amihez az Euro-3 norma előírásainál is szigorúbb előírásokat kell teljesíteni. Ki sem álltam az udvarról, rögtön sarkon fordultam reklamálni, szétterítettem az egész paksamétát, további kódok is előkerültek a német törzskönyvből, mindhiába. Egyiket sem fogadták el, helyette a törvényi minimumból indultak ki: 2000-ben az Euro-2 betartása volt mindenkinek kötelező.

Tízezrek úsztak el a regadón

Az NKH munkatársainak tanácsára, pontosabban lebeszélésük dacára kikértem a típusbizonyítványt a Ford magyarországi importőrétől, és negyedik látogatásom alkalmával elvittem a Mozaik utcába. Sajnáljuk, nem tudjuk értelmezni ezeket a kódokat - fogadtak, nincs benne leírva, hogy Euro 3. Igaz, az sem, hogy Euro 2, de éreztem, jöhetek ide darutollal írt, viaszpecsétes királyi papirusztekerccsel, akkor sem fogják megváltozatni a döntést.

Mire a bogárnyűjteménnyel együtt lekerült a ludwigsburgi exportrendszám (Ausfuhrkennzeichen), le is járt az érvényessége, így két napig egy helyben állt a Focus. Pár hónappal lecsúsztam az N-es magyar sorozatról Fotó: Kismartoni András - Origo

Eközben vészesen közeledett a nap, amikor lejár a német próbarendszám, a kocsit pedig pár hétre kölcsönígértem a testvéremnek, úgyhogy sürgősen honosítani kellett. Az Euro-2 besorolással 108 ezer forintra nőtt a regisztrációs adó, és elment a kedvem attól, hogy a befizetéshez az adóhivatalhoz is kétszer elzarándokoljak (az első körben VPID számot kell igényelni) - tízezer forintért megbíztam egy ügyintézőt a procedúrával. Így egy nap alatt meg is lett az igazolás, és mehettem az okmányirodába, de előtte még alvázszám alapján a neten meg kellett kötnöm a kötelező felelősségbiztosítást.

Nem lennék jó autónepper

Legnagyobb meglepetésemre a XI. kerületi kormányablaknál gördülékenyen ment minden, miután kifizettem a rendszám, a forgalmi és a törzskönyv árát, plusz a szemérmetlen vagyonszerzési illetéket (46 750 forint). Talán a szombati munkanap miatti kevés ügyfél volt az oka, de húsz perc után két lefóliázott, M-es rendszámtáblával távoztam, amelyeket fél órával később be is raktam a Focus eredeti német keretébe. Ennyivel nem ért véget a történet, fel kellett ragasztani a hologramos regisztrációs matricát is a szélvédő alsó sarkába, anélkül ugyanis büntetnek a rendőrök.

A drága német biztosítás és a regadó megdobta az előzetes kalkulációkat, így összesen 247 ezer forintba került a honosítás. Akkor éri meg behozni itthoni vásárlás helyett, ha valaki kisebb motoros, olcsóbb, többet futott autót vesz. EU-s autóra nem vetnek ki vámot, a vagyonszerzési illetékkel viszont jelentős sarcot vezetett be az állam Forrás: Origo

Azóta tehát a Focus is a magyar járműparkot öregíti, én pedig számvetést készítettem a költségekről. Anélkül, hogy beleszámoltam volna a hazafelé elégetett benzint, 881 ezer forint jött ki summaként, amiért itthon a kínálat legtetejéből lehetett volna válogatni. Ha nepper lennék, csúfos bukásról kéne beszélni, hiszen ennyiért aligha lehetne most eladni, de a vásárláshoz szükséges keret nem itthon, hanem Németországban állt rendelkezésre, és legolcsóbb helyett a legmegkíméltebb autót kerestem, amit nem sufnik mélyén gányoltak, vagy totálkárból építettek újjá. A rokonlátogatás, a hazaút és két ország bürokráciájának összehasonlítása is érdekes kaland volt - de azért nem vágnék bele újból.

Megbízhatunk egy profit is

Ahogy a fentiekből kiderült, nekem nagyon adta magát, hogy Németországban vegyek autót, hiszen biztosítva volt a kinti szállásom, kapcsolatom és nem mellesleg értem és beszélem is a nyelvet, így sok buktatót megúsztam. Akinek viszont nincs kedve a fenti procedúrához, megbízhat egy profit is. Várkonyi Gábor autóvásárlási tanácsadónkat kérdeztem arról, hogy ő mit csinál másképp, ha egy hozzám hasonló megkeresés érkezik.

„Az autóbehozatal - ahogyan azt már sokszor és sok helyen elmondtam - nem elsősorban anyagi értelemben érdekes. Amikor ilyen feladatot kapunk, akkor általában az első beszélgetések arról szólnak, hogy tisztázzuk az ügyfelekkel, hogy végeredményben nem lesz olcsóbb a kiszemelt autójuk az itthoni kínálati árakhoz képest, viszont nagy valószínűséggel jobb minőségű használt autóval fogunk találkozni a kinti, lényegesen nagyobb piacon. Az igényfelmérés és tanácsadás természetesen a kinti autóknál ugyanúgy része a munkámnak, mint az itthoni autók esetében. Vannak típusok, melyek megvásárlását kevésbé, vagy egyáltalán nem ajánlom, és vannak típusok, melyek viszonylag gyakran előfordulnak nálunk külföldről.

A kereskedő ellenőrzése fontos, nagyobb értékű autókat érdemes inkább komoly, akár több évtizedes múltú autóházaktól venni. Kisebb, olcsóbb autókat magánszemélyektől sem lehetetlen megvásárolni, bár ilyen esetekben mindig problematikus a foglaló kérdése, amit látatlanban, magánszámlára nem javasolt kiutalni. Aki nem szeretne vesződni a magánimporttal és az utána következő bürokratikus buktatókkal, 100-200 000 forintos munkadíj fejében úszhatja meg az egészet, ezért a pénzért névre írva, kulcsra készen kaphatja meg a kiszemelt autót. A szállítás minden esetben trélerrel, biztosított módon történik. Hivatalosan egyébként magyar állampolgár nem vezethetne itthon német ideiglenes rendszámos autót, már csak ezért sem ajánlom, hogy saját szakállra induljon ki valaki, nyelvtudás vagy helyismeret nélkül, kivéve, ha olthatatlan vágyat érez a kaland iránt.”

Ömlenek az öreg autók Magyarországra

Még az euróhoz képest gyengélkedő forint se tudta lelassítani a használt autók behozatalát: míg tavaly 30 439 gépkocsit hoztak Magyarországra az első félévben, addig az idén 44 115-re ugrott ez az érték, ami 44,9 százalékos növekedést jelent. A használtan forgalomba helyezett autók 60 százaléka öregebb volt tíz évnél. Az import autók között a Volkswagen (6202 autó) volt a kedvenc, de sok Fordot (4592), BMW-t (4581), Opelt (4030) és Audit (3356) hoztak be az országba.