Kétkerekű felszabadító - Harley-Davidson WLA (1942)-veteránteszt

A szövetségesek háborús sikereiben egy Harley-nak is komoly szerepe volt: a WLA ott szolgált a frontvonalban is. Egy tökéletesre restaurált példányt próbáltunk ki.

A második világháborúban a motorosok nemcsak a hírt vitték, rendészeti feladatuk is akadt bőven. Az amerikai hadügyminisztérium Harley-Davidson WLA-kal szerelte föl a hadsereget, de a szovjetek is kaptak a gépből, a sorozat legismertebb modellje a 42-es, ami az 1942-es évet jelöli. A 45 köbcolos (745 köbcentis) motorral piacra dobott polgári célú W-t 1937-ben hozta ki a Harley, függőszelepes, léghűtéses V2-essel, 1939-re el is készült két, immár WL(A) névre keresztelt katonai prototípus jellegzetes zöldes barnában.

Alig látszik a V2-es a sok felszereléstől. Az eredeti WLA mindenütt matt barna festésű. Volt kétszemélyes kivitel is Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

1939 őszén Európában kitört a háború, a Fort Knox-i támaszponton pedig intenzív tesztelésbe kezdtek, a Harley mellett akkor még az Indian és a Delco márka is képviseltette magát. A HD állítólag kenőpénzzel happolta el az üzletet az Indian elöl, de ez utólag már kideríthetetlen. A lényeg, hogy 1940 elején több mint 400 WLA-t rendelt a katonaság.

A Liberator színre lép

Amikor a japánok lebombázták Pearl Harbourt, felgyorsultak az események: először a 41-es, majd a még 1941 szeptemberében a 42-es kódjelű WLA következett, utóbbi vált a legismertebbé, nem véletlenül. 1941 és 1945 között több mint 70 000 (egyes források szerint majd 90 000) példányban gyártották (e mellé még 30 000 készült alkatrésznek), összesen hat szériát különböztetünk meg belőle. Nem véletlenül kapta a Liberator, azaz a felszabadító becenevet, az amerikai katonák jellemzően WLA-k nyergében vonultak be a németek által feldúlt városokba.

Gyáriak a tükrei, a plexi elég magas, a szélvédelem jónak mondható. A középsztender a hátsó keréknél van, a 255 kilós gép felhúzásához férfierő kell Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Európában sok példány túlélt, a jármű nélkül maradt lakosság civil használatra fogta be a 255 kilós behemótokat. Bertalan Zoltánnak két ilyen motorja is van, egyik teljesen eredeti állapotú, Magyarországon találták meg a háború után. A másik, főszereplőnk, egy itthon restaurált példány. A mai Harley-khoz képest nem óriás, de a rászerelt kiegészítők – puskatartóval, fegyverrel, vászon-plexi szélterelő, fém oldaldoboz az első villánál, hátsó oldaltáskák – miatt nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában.

Még szirénázni is tud

A harci felszerelések között ott találjuk a lábbal kapcsolható mechanikus szirénát, mert ezt a motort rendészeti feladatokra rendszeresítették. Kényelmes az ülés, bár menet közben mindössze az alatta levő cső képes fel-le mozogni, ez az összes hátsó rugózás. Több mint egy méter széles a kormány, a baloldalon a gázmarkolaton kívül nincs is más kezelőszerv. A jobbon viszont két kart is kezelhet a motoros: az első dobféket és a kuplungot.

A V2-es, oldaltszelepelt motor 1973-ig szolgált különféle Harley típusokban. Pontos teljesítményadatok nincsenek róla. A barna kupak a gyújtásé, az előgyújtást ennél a motornál nem lehet szabályozni (eredetileg lehetett). A gyújtás akkumulátoros, alul van kartervédő lemez Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Alapvetően a hatalmas lábpedállal kell kuplungolni, de a kar sokat segít, hogy álló helyzetben le lehessen tenni mindkét lábat. Az eredeti katonai kivitelen a bal kéznél előgyújtás szabályozó volt, itt nincs, ez egyszerűsíti a mai használatot, de megnehezítheti a hidegindítást. A WLA kézi kapcsolású váltója három előremeneti és egy hátrameneti fokozatú.

Ez a rúd hátsó rugó: az ülés leng a motoros alatt. Nem kényelmetlen Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

A V2-es hangos szuszogás után a többedik rúgásra kel csak életre, az egy szál lapított végű kipufogóból morcos, sportos hang szól, a jellegzetes bugyborékolás csukott szemmel is felismerhető. A váltó meglepően könnyen kattan a fokozatokba, a lábkuplung jól adagolható, de figyelni kell rá, nem nehéz lefulladni vele. A V2-es finoman bizserget, iszonyatosan jól húz már alapjáratról, de hidegen tüsszög, durrog. A merev váz pattog az úton, a fékek gyengék, az ívmenet pedig billegős. A rugalmasság nagyon jó, harmadikban szinte állóra lehet lassítani a lefulladás veszélye nélkül.

Innen jól látszanak az első felfüggesztés rugói. Baloldalon a benzintank, jobboldalon az olajbetöltő kupakja; a motor száraz karteres kenésű. A műszerfal sem volt krómozott. A gyújtás (középen) forgókapcsolójának fedele kulcslyukat rejt, ez utólagos a polgári gépekről való felszerelés, eredetileg nem volt a WLA-khoz kulcs Forrás: Retro Mobil - Karner Miklós

Műszaki adatok

Motor: V2-es, léghűtéses, függőszelepes, keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 745 cm3. Teljesítmény: 42 LE. Végsebesség: 105 km/óra. Átlagfogyasztás: kb. 8,0 l/100 km.
Erőátvitel: háromfokozatú kézzel kapcsolható váltó, hátrameneti fokozattal. Láncos primer és szekunder hajtás. Felfüggesztés: acél bölcsőváz, elöl springer-villa. Elöl-hátul dobfék.

Hosszúság: 2235 mm. Szélesség (kormánnyal): 1041 mm. Tengelytáv: 1511 mm. Szabad magasság: 101 mm. Saját tömeg: 245 kg. Gumiméret: 4,00x18.

Forrás: Retro Mobil