Az alábbi összehasonlító tesztet Kajdócsi Sándor, a Klasszikus Olasz Autók Egyesületének titkára találta ki, mondván több ilyen „extra” kivitel is van a baráti társaságában. Lecsaptunk az ajánlatra, s egy napos délelőttön létrejött a nagy találkozó.
Először ő maga érkezett meg BKV-s helyszínelő autójával. Sanyi a mai napig a közlekedési vállalat kötelékében (is) szolgál, szülei és nagyszülei is itt és jogelődjénél dolgoztak, a kötődés tehát érthető. Mindössze egyetlen képet találtak a helyszínelő Zsigáról két évvel ezelőtt, és ami még meglepőbb, hogy maguk az autókat egykor hajtó sofőrök sem emlékeztek minden részletre. Az biztos, hogy a Szabó Ervin téri forgalomirányító központban állomásoztak, s ha jött a hívás egy baleset, kisiklás, személyi sérülés, vezetékszakadás, lopás, illetve utas- vagy sofőrrosszullét miatt, már robogtak is a helyszínre.
Az elbeszélések és az előkerült fénykép alapján a rendőrségnél is rendszeresített szirénával, valamint forgóvillogóval vértezték fel a Ladát, utóbbi feltehetően narancssárga volt. Az autót kívülről csak az oldalára ragasztott „BKV Helyszínelés” felirat különböztette meg a többi Ladától. Belül BRG-s URH rádió, Elektris-Elektroimpex Budapest gyártmányú kibeszélő (ez a sziréna hangszóróin át közvetíthette a helyszínelő hangját a kint állókhoz), amelyhez eredetileg telefonkagyló tartozott, de azt még nem sikerült beszerezni.
Sanyi autója egyébként egy 1200 S 1987-ből; mindene eredeti, mindössze minimális karosszériajavításra és fényezésre volt szükség, hogy mostani remek állapotát elérjék.
Éppen a beszélgetés végére érünk, amikor messziről meghalljuk a szirénázást: mint amikor Ötvös Csöpi üldözte a Pogány Madonnát elcsóró svihákot. A korabeli járőrruhába öltözött Patus Zsolt tartott rövid bemutatót, övé a közelmúltban OT rendszámot kapott, 1980-as 2101-es járőrautó replika.
Zsolt egykor ilyennel dolgozott (egyébként ma is aktív tagja a rendőrségnek), így tökéletesen tisztában volt vele, milyen felszerelésekre lesz szüksége. Rögtön a csomagtartót nyitjuk ki, ahol felbukkan az URH rádió Titán márkájú méretes erősítője, s itt találjuk összecsukva, eredeti tokjába téve a kinyitható balesetjelző táblát, és a pótkerékbe illeszthető póttartályt is. Az utastérben a BKV-s géphez hasonló felszereléseket találunk (igaz, itt az URH egy modernebb darab), de van az első ülések mellett gumibot, eredeti menetkönyv (tankolási naplóval) és természetesen a korhű bilincs sem hiányzik.
A szimpla kereklámpások mindvégig 1,2-esek voltak, és semmilyen kasztni-, futómű- vagy motor erősítést nem kaptak. Még a gyári diagonál gumikat is csak akkor váltották le (jellemzően Stomil márkájú) radiálra, ha azok már teljesen elkoptak. Zsolt azt mondja, 10 000 km-enként cseréltek olajat, bár az Áfor Multi Szuper jellemzően ötezerig bírta, utána már „elfáradt”, az autó pedig füstölni kezdett, és jöhetett a rendszeres utántöltés. Negyedévente rendelték be fogyasztás ellenőrzésre a járőrkocsikat (10 l/ 100 km körül ettek a 86-osból), átfolyásmérővel felszerelt szakik nézték, hogy „benne van-e még az autó a normában”. Egyébként a szervizen nem nagyon spóroltak, hibás autó nem futhatott ki a garázsból. És a Zsigák jól bírták a kiképzést, pedig folyamatosan mentek, váltáskor szinte még ki sem hűlt a motorjuk, már robogtak is tovább.
Végül befut Németh Szabolcs is, aki a családdal és két autóval érkezik. Ő egy Főtaxiból száll ki, és annyit mesél, hogy egy egész újságot teleírhatnánk az egykori taxis sztorikkal. Bár ő sosem sofőrködött, de alaposan beleásta magát a taxisok világába. Az eredeti állapotában megőrzött 1979-es 21011-es (1300-as) Ladájában benne van minden kellék, ami bármelyik Zsiguli taxiban is ott volt. A külső matricák itt mágnesesek (a műszaki vizsgára leveszi őket), a Főtaxi teljes mellszélességgel Szabolcs mögé állt, így tökéletesen legális a „retro taxi”. A Zsiga strapabíróságával nem volt gond, pedig egy sofőrrel 10-12 órás műszakokat nyomtak, 250-300 km-t futottak a macskaköves Budapesten. Igaz, a kiváló szervizháttér, a mindenre megoldást találó mesterek is hozzájárultak az akár 150-200 ezres gondtalan futásteljesítményhez.
A patinás, szépen megöregedett, Finlandia napfénytetős zöld Lada a társaság legöregebbje, 1975-ös, és teljesen eredeti, Szabolcs nagybátyjáé volt. Elsősorban a színe miatt lett postás, bár gazdája már intenzíven nyomoz, hogy kiderítse, miként használták a Ladákat a Postánál. Azt már sikerült megtudni, hogy középvezetők jártak ilyenekkel területi ellenőrizésre. A matricák a nyolcvanas évekbeli logó alapján készültek, a belső felszerelés (működő URH rádió, telefon, postás sapka) talán egykor is hasonló volt. Az eredeti dupla Koppány-kipufogó valószínűleg kimaradt a postás kivitelből, de fület bizsergető hangja miatt fent hagyta Szilárd a zöld „ezerkecskén”.