Elkaszált szovjet prototípusok

2014.07.05. 10:29

Tévhit, hogy a szovjetek minden másoltak volna, vagy csak licenc alapján tudtak „rendes” autókat csinálni. Prototípusok százai bizonyítják ennek ellenkezőjét.

Pobeda-alapon kezdődött a GAZ 12 ZIM tesztelése, a megnövelt tengelytávú prototípus jelölése GAZ 26 voltForrás: Retro Mobil

Minden egykori szovjet autógyárnak volt ilyen vagy olyan kísérleti részlege, ahol különleges típusok születtek. Kezdjük a gorkiji GAZ prototípusaival: a M12 ZIM limuzin fejlesztése már 1948-ban elkezdődött, ehhez három, jó fél méterrel megnyújtott tengelytávú Pobedát használtak fel. A toldás a két ajtó közé került, így tesztelhették a hátul kétsoros (pótszékes) üléselrendezést.

Utcai torpedó

Ennél sokkal merészebb, de szintén Pobeda-alapú elképzelés volt Alekszej Szmolin 1951-es kísérleti Torpedo-versenyautója. Az 1100 kilós áramvonalas, szivarszerű gép hossza 6300, szélessége 2070, magassága 1200 mm volt, és módosított, M20 jelű, soros négyhengeres, 2,5 literes, kompresszoros benzinmotor vitte. A 105 lóerős Torpedo ereje háromsebességes kéziváltón át jutott el a hátsó kerekekig, végsebessége meghaladta a 190 km/órát, megállását elöl és hátul dobfékekre bízták.

Legfeljebb a lemeztárcsás kerék árulkodik, hogy a Torpedo alapja a GAZ M20, azaz a Pobeda. A vezető felülről tudott beszállniForrás: Retro Mobil

M72 jelzéssel szériában készült a Pobeda 4x4-es terepjáró-változata, de 1955-ben született egy kompakt pickup felépítményes is, a GAZ M73, amit végül átadtak a Moszkvicsnak: 1957-1958-ban, több mint ezer példányban részben ennek alapján gyártották az összkerékhajtású 410-est, négyajtós, megemelt hasmagasságú személyautó felépítménnyel.

Többek között erdészeknek szánták a 4x4-es, teherszállításra is alkalmas GAZ M73-ast. Később a Moszkvics hasznosította a terveketForrás: Retro Mobil

Maradva a Moszkvicsnál, már az sem hétköznapi dolog, hogy 1964-ben csinos kabriót faragtak a 408-as limuzinból, ez volt a Tourist, ám a két prototípus közül az egyik karosszériája alumíniumból készült, és 1,4 l-es, 63 lóerős, befecskendezős (!) motor hajtotta, maximum 130 km/órával. A nyitott Moszkvicsokat keménytetővel kupévá lehetett alakítani. A határozat egyértelmű volt: „a dolgozó népnek nem kell luxusautó”, így a 408-as gyártása elmaradt.

Keménytetővel a limuzinnál sportosabb fazonú a Moszkvics 408 Tourist. Hátul hatalmas rádióantenna láthatóForrás: Retro Mobil

A teherautóiról ismert ZIL, limuzinjai révén, a legnagyobb presztízsű szovjet autómárka, nevéhez köthető a keleti blokk egyik legszebb autója, a 111-es alapjaira épített, kezdetben 7,0 literes V8-as motorral hajtott 118-as kisbusz is, a Junoszty. Öt prototípussal zajlottak a próbák, 1967-ig összesen 20 darab hagyta el az üzemet. Túl nagy volt, négytonnás saját tömegével nehézkes, ráadásul sokat is fogyasztott, bár az 1970-es években – már 119-es jelzéssel - többször is modernizálták, és 1994-ig szerepelt a ZIL programjában.

118A jelzéssel mentőautó is készült a ZIL-kisbuszból. Kétszínű fényezésével és sok krómdíszítésével elegáns volt, később kerek fényszórókat és díszesebb hűtőmaszkot kapottForrás: Retro Mobil

A NAMI - a magyar Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) szovjet megfelelője – még ma is fontos kutatóközpont, itt tucatnyi különleges személy- és teherautó készült. Közülük való az 1955-ben összesen öt példányban gyártott multifunkciós kiskocsi, a nyitott és zárt karosszériával is tesztelt farmotoros NAMI A50, becenevén Mókus. Kéthengeres, 746 köbcentis, 20 lóerős motorkerékpár-boxermotor hajtotta, 76 km/órás végsebességgel. Apró kerekei ellenére könnyebb terepen is boldogult, saját tömege nem érte el a 600 kilót.

Jurij Dolmatovszkij és Eduard Molcsanov munkája a 3324 mm hosszú, 1460 mm széles, 1500 mm magas, 575 kg saját tömegű NAMI A50. A tengelytáv is szerény, csupán 1570 mmForrás: Retro Mobil

 

 

Forrás: Origo