Ezeknek nincs ki mind a négy kerekük

Minden idők legkreténebb járművei születtek meg a motorkerékpárok és autók határmezsgyéjén, törvényi kiskapuk, spóroló gyárosok vagy újabban exhibicionista tulajok igényei között lavírozva. Gondolná, hogy a háromkerekű-mánia közös Waszlavik Gazember Lászlóban, Jay Lenóban és Mr. Beanben?

Nyolcvan évvel ezelőtti dizájn, modern technikával: Morgan Forrás: Morgan

Kanyarban nem lehet megdönteni, mint a motorkerékpárt, viszont közel sem olyan stabil, mint egy autó, ráadásul három nyomon jár, úgyhogy reménytelen kikerülni vele a kátyúkat, kijárt földúton pedig az egyik kereke folyton középen, a gazban döcög. Használhatóság szempontjából csak addig álom a háromkerekű, amíg lábbal kell hajtani a homokozó körül, de mégis, van valami különleges benne, ami felnőtt fejjel, berregő motorral is érdekessé teszi. Netán az, hogy közel 130 évvel ezelőtt ilyen volt a világ első autója, a Karl Benz-féle, hintószerű Patentwagen is? Vagy a háromkerekűek többségének őszinte olcsósága szimpatikus?

Aligha. Inkább a furcsaságuk és kis számuk teszi misztikussá őket. Valaha a KRESZ-könyvből is be kellett magolni a motoros triciklire vonatkozó összes előírást anélkül, hogy élőben egyetlen darabot láttunk volna, de már csak azért is sokan kíváncsiak voltak rá. Még kihalni sem képes rendesen ez a műfaj, sőt, Angliában több klasszikust rehabilitáltak, míg a Piaggio új alapokra helyezte a robogózást az MP3-mal, a francia Lazaerth pedig kísérletképpen Ferrari-motoros, V12-es pályagépet is épített. Hiánypótlásként bemutatjuk a külföldi és magyar háromkerekű-történelem tíz mérföldkőnek számító típusát, illetve kategóriáját.

Peel P50

Mint oly sok megmagyarázhatatlan jármű, az együléses, egyajtós Peel P50 is Nagy-Britanniában állt kerékre. Máig ez a világ legkisebb autója a maga 1,34 méteres hosszával, és mivel csak 62 kiló, a hátramenetet is kispórolták belőle – hiszen nem nagy kunszt felemelni a hátsó fogantyúval, és megfordítani. Mindössze 120 darab készült belőle a hatvanas évek elején, de 2011-ben újra gyártásba vették, az eredetihez hasonló 50 köbcentis benzines motorral, de újdonságként elektromos változat is készül. Egy ilyen P50-nel forgattak le egy híres Top Gear-epizódot a BBC-irodaházban, létezik viszont egy kevésbé ismert, de hasonlóan vicces Peel is: a kétüléses, buboréktetős Trident Forrás: Peel

Velorex

A Trabant Hycomat megjelenéséig ez volt a mozgáskorlátozottaknak szánt egyetlen jármű, amely azonban nem jelenti azt, hogy könnyű lenne vezetni, rugózási és zajkomfortról pedig egyáltalán nem lehetett beszélni. A kétütemű, kényszerléghűtésűre alakított Jawa-motor sík úton 85 km/h-s maximális sebességre tudta felgyorsítani a csehszlovák Bőregeret, amely a csővázas karosszéria olcsó borításáról kapta a nevét. Toprongyosan pusztultak a nyolcvanas évekre a megmaradt Velorexek, míg Waszlavik Gazember László fel nem fedezte a kreténségét, ami nem sokkal később a veterángyűjtők figyelmét is felkeltette. Ma egy-egy szép példányért akár egymillió forintot is elkérnek Forrás: Verolex

BMW Isetta

Az ötvenes években hajszálon múlt, hogy nem ment csődbe a háború utáni nyomorra rejtélyes okból egy luxusautóval reagáló BMW. Ezt a hajszálat Isettának hívták, és az olasz Iso cég törpeautójának licence alapján készült, 250–300 köbcentivel, széles tömegeknek. Az olcsóság jegyében egyetlen ajtón, a homlokfalon keresztül lehetett beszállni (emiatt guruló jégszekrénynek is nevezték), egy luxust azonban megengedtek maguknak a németek: az olasz eredeti egyetlen hátsó kerekét kettőre cserélték, de ezek olyan közel kerültek egymáshoz, hogy nem kellett differenciálmű. Egyes piacokon azonban így sem fogadták el motorkerékpárnak, ezért exportra 1500 szimpla hátsókerekűt is gyártottak. Forrás: Darin Schnabel / Rm Auctions

CanAm Spyder

Hómobilok adták az ötletet a CamAM elöl széles, hátul keskeny sportszeréhez, ami is nem csoda, hiszen a kanadai Bombardier leányvállalata gyártja. Több országban autós jogosítvánnyal vezethető, de érdemes óvatosan ismerkedni vele, hiszen kanyarban a szervórásegítés ellenére nagy erővel kell tartani a motorkerékpár-kormányt, és a testsúly-áthelyezéseket sem érdemes elhanyagolni. Ezt kitapasztalva remek móka a V2-es Rotax-blokkos, 106 lóerős háromkerekű, és túrázáshoz az orrában egy csomagtartót is kialakítottak. A motor-kabrió keverék 4,5 másodperc alatt gyorsul százra, és 18 ezer eurótól kapható. Jay Leno garázsában is parkol egy belőle, minden ötödik példány tulajdonosa nő Forrás: CanAm

Morgan Threewheeler

Minden idők egyik legismertebb triciklije az angol Threewheeler, amely a képek alapján jópofa veteránnak tűnik, holott újonnan is kapható. A Morgan Motor Company 2012-ben közkívánatra újra felvette kínálatába a klasszikus, szivar formájú, eredetileg 1932–52 között gyártott lélekvesztőjét, és ahogy a hőskorban, úgy ma is elöl, keresztben építi be a léghűtéses motort, amely ezúttal a Harley Davidsontól érkezik. Nemcsak pazar látványt és hangot ad a szabadon álló V2-es blokk, hanem energikusan is mozgatja a kis szörnyet, ráadásul az egy szem hátsó kereket meghajtó lánchoz a „mindenből a legjobbat” elv alapján egy precíz Mazda MX5-váltón keresztül érkezik a nyomaték Forrás: Morgan / Stan Papior

Reliant Regal/Robin

Az eddigi típusokkal ellentétben hátra kapott két (hajtott) kereket az angol Reliant Regal, amely zárt karosszériájával megszólalásig hasonlít a normális kisautókra. Menet közben azonban gyorsan szertefoszlik az illúzió: az egy szem kormányzott kereket megvezetik az utak nyomvályúi, gyorsan vett kanyarban pedig felemelkedik a kasztni hátsó sarka – amire Nagy-Britannia flúgos Reliant-futamain rá is játszottak a versenyzők. Az adókedvezmények miatt (motorkerékpárnak volt besorolva) hazájában népszerű volt a Regal, illetve 850 köbcentis utódja, az egészen 2001-ig gyártott Robin, de a kontinentális Európában a legtöbben inkább csak Mr. Bean csetlés-botlásából ismerik Forrás: Reliant

Piaggio Ape

Pizzafutárok és fagylaltosok járműveként vagy reklámhordozóként nálunk is ismert a Piaggio háromkerekű szállítójárműve, Olaszország sok részén pedig máig hozzátartozik az utcaképhez. Az Ape (magyarul méhecske) könnyen elboldogul a történelmi nagyvárosok szűk sikátoraiban, de nagyobb utakra, urambocsá emelkedőre tévedve mozgó útakadállyá válik, különösen 50 köbcentis alapváltozatában, amelyet már 14 éves kortól lehet vezetni. Az 1947 óta gyártott (1956 óta zárt kabinos) törpe megszámlálhatatlan felépítménnyel, motorkerékpár- vagy autókormánnyal, újabban akár dízel- vagy villanymotorral is készül, a teljesítménye pedig 3-tól 13 lóerőig terjed – de gyakran tuningolják Forrás: Piaggio

Szabolcs és Nyírség áruszállító

Ott szerénykedik a Fortepan-képen, a kerek hirdetőoszlopon túl a Magyar Népköztársaság legkisebb haszonjárműve, a Szabolcs, amely egy robogó (Tünde) és egy utánfutó vadházasságából született egy nyíregyházi termelőszövetkezetben. A 175 köbcentis, kalapácslakk-fényezésű aprósággal két mázsa árut lehetett elszállítani, ami funkcionalitásban nagy előrelépés volt a teherszállítóvá átbuherált, oldalkocsis Pannóniákhoz képest, bár az időjárás elleni védelme azért nem volt az igazi. Ezért a hatvanas évek közepén átalakították, zárt vezetőfülkét tettek rá, és 250-es motort szereztek hozzá Csepelről, így megszületett a Nyírség áruszállító – ám ez is viszonylag kis szériát ért meg Forrás: Fortepan

Trike-kategória

Aki feltűnést szeretne, itt jó helyen kopogtat: a krómtól roskadozó trike-ok mindenütt a kamerák kereszttüzébe kerülnek, de a tulajok általában biztosra mennek, és dübörgő zenével vagy airbrush-festéssel koronázzák meg járművüket. A műfaj eredetileg garázsban barkácsolással indult, ami aztán a közúti használatért vívott komoly csatákba torkollt, míg végül Amerika után másutt is legálisan elterjedt. Mára az otthoni építőkészletek ideje is leáldozóban van, a manufaktúrák (például WM) bármit megépítenek, csak az egymás mögött elhelyezett két ülés maradt általános. Az eredeti recept szerint előre motorkerékpár-villa, hátra pedig VW Bogár-motor és futómű került, de kapható V8-as trike is Forrás: Flickr

Bajaj tuk-tuk

Az autóriksa, más néven tuk-tuk ma a világ leginkább leterjedt háromkerekű járműfajtája, igaz, nem nálunk, hanem Indiában, Pakisztánban, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Nepálban és más ázsiai országokban, de Egyiptomban és Peruban is gyakori. Maga a kategória Japánból származik, legismertebb típusa a Daihatsu Midget volt, de a legnagyobb számban ma már Indiában készülnek riksák Bajaj, Mahindra, Kumar vagy Kerala néven. Fő funkciójuk a taxizás, a vezetőn kívül elvileg két utast cipelhetnek, de sokszor hatan-nyolcan is bezsúfolódnak. Népszerűek a külföldi turisták körében, de egyre több kritika éri őket a rossz emisszió, a gyenge biztonság és a klíma hiánya miatt Forrás: Flickr/Simon Schellpeper