Tömegkupé - Toyota Corolla 1.6 Liftback (1979)

Egy tömegmárka tucatmodelljéből ritkán lesz megbecsült veterán, mert ezeket addig használták, amíg szét nem estek, utána meg irány a bontó. Ez a Toyota Corolla valahogy megúszta, és csodák csodája: mindene működik. Kipróbáltuk.

Ha valaki az Egyesült Államokban a hetvenes-nyolcvanas években a puritán egyszerűségéről híres japán autóval járt, vagy szegény volt vagy diák, de semmiképpen sem olyan, aki a társadalmi-gazdasági „ranglétrán” magasra jutott. Európában nem voltak ennyire finnyásak az emberek, és az ázsiai autók presztízse is egy leheletnyit nagyobb volt, de a tehetősebbek nem a japán márkák közül válogattak. Részben ezek, részben elnyűhetetlenségük miatt (addig használták őket, amíg szét nem estek) nem maradt belőlük sok, amelyik megérte volna a tisztes öregkort.

1975-től készült a harmadik generáció, 1976-ban jött újdonságként a Liftback. Érdekes, hogy a hűtőrácson csak a Corolla szó szerepel, s kívül másutt sincs Toyota felirat Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

A Corolla Club Hungary sem a veterán gyöngyszemek gyűjtőhelye, főleg a mai és az elmúlt két évtized példányai fordulnak meg itt. Ám akad néhány idősebb érdekesség is, például Berki Attila harmadik szériás Liftbackje 1979-ből, ami egyenesen Amerikából, Connecticut államból érkezett Magyarországra. Előző tulajdonosai egy, a tengerentúlról hazatérő idős házaspár voltak, akik még itthon is használták, majd néhány éve fájó szívvel eladták Attilának. Különlegessége, hogy még sohasem lakatolták, karambolos sem volt, egyetlen látható külső sérülése a koccanástól középen kissé elgörbült hátsó lökhárító.

Az eredeti barnáspiros fényezésre (talán még a kereskedésben) csillámos lakkot fújtak, ez ma már alaposan megkopott, de a rozsda sehol sem jött ki a lemezeken, ami nagy szó egy olyan autótól, amelyről köztudott volt, hogy harmatgyenge a korrózióvédelme. Valószínűleg egész életét garázsban töltötte, s emiatt nem vált az UV sugarak martalékává a fekete műanyagból készült műszerfal sem. Sajnos, a vezetőülés műbőrkárpitja több helyen kiszakadt, ez fejújításra vár, ugyanakkor egyéb hiba nincs se a szőnyegeken, se a műbőrön.

Könnyen felismerni, hogy a tengerentúlról érkezett

Számos külső és belső sajátosság utal az amerikai kivitelre. Ilyenek kasztnin jócskán túllógó krómozott, gumis végű lökhárítók, az első narancs-, hátsó vörös oldalsó menetjelzők és a tipikusan tengerentúli divat szerinti tetőcsomagtartó. Belül a mérföldet is mutató sebességmérőből, a spéci biztonsági övekből és a manuális klímaberendezésből következtethetünk az autó eredetére.

Rengeteg amerikai autóra, elsősorban kombikra tettek ilyen, a tetőlemezen végigfuttatott rácsokkal kiegészített csomagtartót. Nem rozsdásodik és jól lehet rá pakolni Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

A Corolla család szedánból, kombiból, kétajtós kupéból és a Liftback-ből állt, ez utóbbi elnevezés háromajtós, ferdehátú kialakítást jelent. Mondhatjuk akár sportváltozatnak is, bár ahhoz nem elég acélos a motorja: a Toyota 1,6 literes, T2-es típusát építették be elöl hosszában, innen a hátsó kerekekhez megy mind a 88 lóerő és 91 Nm. Volt ennél izmosabb is belőle, de ezt, a C-t, az USA piac szigorú emissziós előírásai miatt lefojtották.

Az amerikai kivitelhez automataváltó is jár: háromfokozatú, és bizony nem valami intelligens szerkezet (ahogy az akkori automatáktól megszokhattuk): amint levesszük a gázról a lábunkat, rögvest leejti a fordulatot alapjáratra, s reakcióideje is alig rövidebb, mint Usian Bolt 100-as sprintvilágcsúcsa. A motor elég nagy zajjal dolgozik, szigetelésére láthatóan és hallhatóan nem sokat áldoztak.

Eredeti Clarion rádió, mellé felcsavarozva az FM jelerősítő. Az automataváltó két külön fokozatot is kínál (2 és L, mint kúszófokozat). A hűtő-fűtő egység kezelőszervei a japán típusoknál a kilencvenes évekig ehhez hasonló tolókapcsolók voltak. A ma is működő klímát a jobboldali kerek ventilátorkapcsoló külső gyűrűjét áttekerve indíthatjuk el Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

A vezetőülésben jól el tud helyezkedni a hosszúlábú sofőr is, helyhiány nincs az első sorban. Az automata most éppen rakoncátlankodik, csak akkor kapcsol, ha már bemelegedett. A vékony karimás volánt álló helyzetben nehéz tekerni, a bicepszünk a szervo, menet közben nagy holtjátéka és érzéketlensége tűnik fel. A fék átlagos, a menetdinamika is, de a rugózás inkább a teherautókéhoz áll közelebb.

Egyenes jól viselkedik az úton, ám kanyarokban érezni: ha nagyobb tempót választanánk, nem örülne neki. A hátsókerékhajtás és a könnyed farcsúsztatás lehetősége miatt ezt a sorozatot ma a drifterek is szívesen választják, de kímélő veterános használatban nem érezni semmilyen hátrányát, hogy hátra megy a nyomaték. Megdöbbentő a kapcsolók precíz működése, az ajtók, a géptető és a csomagtérfedél leheletfinom záródása, s hogy a felújítatlan, 34 éves szerkezet minden része tökéletesen működik. Valószínűleg egykor éppen e tulajdonságaiért szerették meg a Corollát világszerte.

A Toyota T sorozatú, láncvezérléses motorja 1970 és 1985 között rengeteg autóban megfordult, raliversenyen is használták. Ha kap rendesen olajat, tönkretenni nem igen lehet. Készült belőle 16 szelepes DOHC variáns és elektronikus befecskendezős is Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Műszaki adatok

Motor: soros, négyhengeres, hengerenkénti kétszelepes, folyadékhűtéses, négyütemű, acél blokkos OHV benzinmotor (2T-C), elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1588 cm3. Teljesítmény: 88 LE, 6000/perc fordulaton. Nyomaték: 91 Nm, 3800/perc fordulaton. Átlagfogyasztás (mért): 9-11 l/100 km. Erőátvitel: 3 fokozatú, bolygóműves automata sebességváltó, hátsókerék hajtás.
Felépítés: háromajtós, önhordó acélkarosszéria. Felfüggesztés: elöl McPherson, hátul merev tengelyes, hosszanti laprugókkal. Elöl tárcsa-, hátul dobfék, szervorásegítéssel.
Gumiméret: 185/60 R 14. Üzemanyagtartály: 50 l. Hosszúság x szélesség x magasság (európai kivitel): 4120 x 1600 x 1320 mm. Tengelytáv: 2370 mm. Saját tömeg: 955 kg.

Forrás: Retro Mobil