A káka és a csomó - BMW 320d Touring xDrive - teszt

BMW 320d xDrive Touring
Vágólapra másolva!
Az egyik legsikerültebb középkategóriás autót, a 3-as BMW-t is jobbá lehet tenni, ha a piac legjobb dízelével, kombiként, összkerékhajtással és automata váltóval konfiguráljuk. Persze mindez sokat dob az áron.
Vágólapra másolva!
Messze a Messe. A tesztautó mögött Frankfurt és a vásárváros modern épületei Fotó: Mudra László (Origo)

Amióta dr. Anisits Ferenc a 90-es évek végén megalkotta a BMW első négyhengeres dízelét, azóta a kétliteres motor fokozatosan egyre népszerűbb lett a 3-as sorozat vásárlói között, ma pedig már ott tartunk, hogy messze a legtöbbet a 320d-ből adják el a sorozaton belül. Nem nehéz megérteni, hogy miért. A 184 lóerős, 380 Nm-es nyomatékú kétliteres dízelmotor ugyanis 7,5 másodperc alatt gyorsítja százra a 3-ast, 235 km/h-s végsebességet biztosít, ugyanakkor kíméletesen hajtva országúton akár 4 liter körüli fogyasztásra is képes, 7 liternél többet pedig szinte képtelenség megetetni vele. Optimumot jelent az ár/teljesítmény/fogyasztás között, a benzines turbó 320i alig olcsóbb és jóval többet fogyaszt, a kétturbós 325d vagy a hathengeres 330d pedig jóval drágább, és a nagyobb motorerejük is felesleges, mivel már a 320d is nagyjából annyival dinamikusabb a forgalom többi szereplőjénél, mint Usain Bolt egy nyugdíjasotthon ebéd utáni sziesztájukat töltő lakóinál.

A 70 kilogrammal nehezebb és 577 ezer forinttal drágább kombi legalább olyan formás, mint a négyajtós Fotó: Mudra László (Origo)

A képeken látható tesztautóval megjártuk a Frankfurti Autószalont, így több mint kétezer kilométeren keresztül nyüstölhettük, ami egy normál hazai teszt alatt megtett távolság két-háromszorosának felel meg. Látható, hogy kombiként kaptuk meg a 3-ast, a Touring 495 literes csomagtere 15-tel több a négyajtósénál, igaz, az új ferdehátú Gran Turismo karosszériaváltozat 520 literétől viszont elmarad. De a GT-vel szemben is vannak előnyei: mivel itt a hátsó ablak nem áll olyan lapos szögben, nagyobb tárgyakat is könnyebb elhelyezni a poggyásztérben, ráadásul a hátsó szélvédő külön is nyitható, amit érdekes módon még mindig nem másolt le a konkurencia, pedig nagyon praktikus, ha csak kisebb dolgokat kell ki- vagy betenni.

Sokszor kényelmes, hogy elég csak az ablakot kinyitni. Ezt kevés kombi tudja Fotó: Gulyás Péter

A takaró roló sem átlagos, egy pöccintéssel felcsévéli magát, ha pedig felcsúsztatjuk, elszeparálja az utasteret a külvilágtól. Sajnos az igényes, több lengőkaros hátsó futómű átka, hogy a két kerékdob jelentősen benyúlik a csomagtartóba. Cserébe rekeszek vannak a padló alatt, ahová a rolót is nyom nélkül el lehet rejteni. Ugyancsak jól tud jönni a kéz nélküli csomagtartónyitás, aminek feltétele a 196 ezer forintos, kulcs nélküli rendszer megvásárlása. Ha ez megvan, kulccsal a zsebünkben elég a kilincseket meghúzni a nyitáshoz, a csomagtartónál pedig még ennyi sem kell, csak a lábunkat kell belendítenünk a kocsi alá, és már nyílik is az alapfelszereltségként elektromosan mozgatott hátsó ajtó.
Még arra is odafigyeltek a mérnökök, hogy a csomagtartó nyitási magasságát a fedélzeti menürendszerben programozhassuk, így az alacsony belmagasságú garázsokban sem csapódik a plafonnak a hátsó ajtó. A tesztautóban már az iDrive legújabb nemzedéke dolgozott, ami gyorsabb processzorral és szebb grafikával rendelkezik, képes internetkapcsolatra, Facebook- és Twitter-applikációk futtatására, SMS-ek felolvasására és hanggal történő bediktálására is. Azonban a legjobb benne az, hogy a megnövelt méretű tárcsája tapipadként is használható, így ujjunkkal betűket rajzolva sokkal gyorsabban be lehet táplálni a címeket a navigációba, mint korábban, ráadásul közben jól is szórakozunk.

Az új iDrive nagyobb forgótárcsája tapipadként is működik, jó arányban ismeri fel a rá rajzolt betűket, számokat Fotó: Gulyás Péter

A 3-as BMW-re azt szokták mondani, hogy olyan, mint egy testre szabott öltöny: kényelmes, de egy cseppet sem nagyobb annál, amennyire feltétlenül szükséges. Ez a csomagtartóra is igaz, a 495 liter ugyan nem kevés, de össze sem lehet hasonlítani egy Skoda Superb kombi 633 vagy egy Passat Variant 605 literével, és az utastér méreteiről is hasonlókat lehet mondani. A két évvel ezelőtti modellváltás (az E90-est váltotta az F30) jelentős, közel 10 centis hossz, és 5 centis tengelytáv-növekedést is hozott ugyan, a 3-as BMW továbbra sem az a kocsi, amiben táncórákat lehet venni. Igaz, hogy két átlagos méretű felnőtt kényelmesen elfér egymás mögött, de a kardánalagút sokat elvesz a hátsó lábtérből, és a sportos jelleg miatt az ülések jóval mélyebben vannak, mint egy átlagos középkategóriás kocsiban. Éppen ezért a be- és kiszállás sem a legkönnyebb, a vezetőülést legmélyebbre állítva pedig azon kaptam magam, hogy a 178 centimmel alig látok ki a műszerfal árnyékolója fölött. Ilyenkor kicsit olyan a vezetési helyzet, mint egy versenyautóban, de aki BMW-t vesz, azt ez nem szokta zavarni.

A feláras, kemény tömésű sportülések hosszú úton is kényelmesek voltak. Az oldaltartás elektromosan állítható Fotó: Gulyás Péter

Benne volt a tesztautóban a 702 ezer forintba kerülő xDrive összkerékhajtás, ami alaphelyzetben a nyomaték 60 százalékát küldi a hátsó tengelyre, ezért alapvetően megmarad a hátsókerekes jelleg, a kormányzáson nem érezni hajtási befolyásokat. Azonban ha az ABS és az ESP érzékelői úgy érzik, csúszásveszély áll fenn, akkor a rendszer képes 0,1 másodperc alatt akár a teljes nyomatékot is bármelyik tengelyre átirányítani, így szentségtörő módon egy rövid ideig elsőkerék-hajtású is lehet a BMW. Mivel nagyrészt száraz időben vezettem a 320d-t, nem nagyon lehetett észrevenni az xDrive jelenlétét. Akkor viszont jól jött az összkerékhajtás nyújtotta biztonsági tartalék, amikor a korlátozásmentes német autópálya-szakaszokon jóval 130 km/óra fölött vettük be szakadó esőben az elnyújtott kanyarokat, a 3-as mozgásában ilyenkor sem volt nyoma megingásnak, bizonytalanságnak.

Nem vesz el sok helyet az utastérből, jól mutat és ergonomikus a műszerfal. A remek automata váltó előválasztó karja mellett a legújabb, tapipados iDrive-forgótárcsa Fotó: Gulyás Péter

A Touringot egyébként pontosan olyan érzés vezetni, mint a szedánt, az elektromos szervokormány közvetlen és pontos, a kocsi azonnal reagál a kormánymozdulatokra. Egyáltalán nem hiányzott a 149 ezer forintba kerülő változó áttételű kormány, ezt csak azoknak érdemes megrendelni, akik gyakran járnak visszafordító kanyarokkal tűzdelt szerpentineken vagy pályanapon. Ugyanúgy már az alapfutómű is minden igényt kielégít, csak annyi dőlést enged kanyarban, hogy érezzük a sebességet, de a végletekig stabil és semleges marad, úgy tervezték, hogy a korlátozásmentes német autópályán is otthon érezze magát. Magyarországra felesleges megvenni a keményebb, ültetett M sportfutóművet és a speciális gátlókkal ellátott adaptív lengéscsillapítást is, mivel a normál futómű is pont kellően feszes (a kombi hátsó rugói keményebbek a szedánénál, de szintszabályzás és légrugó nem rendelhető), ennek ellenére még a széria defekttűrő gumikkal és a 17 colos kerekekkel is kényelmes futást biztosít városi tempónál is.

A prémiumkombik között ez a legnagyobb csomagtartó, de egy Renault Thalia is megveri. Fémborítású az alacsony rakodóperem, nagy a nyílás Fotó: Gulyás Péter

Ahogy a futóműből sem érdemes a drágábbat megvenni, úgy a 20d motor is minden józan igényt kielégít. Csak 160-170 km/óra fölött kezd veszíteni intenzitásából a gyorsulás, akit ez zavar, annak ott a kétturbós 25d vagy az egyetlen hanthengeres dízel, a fölényes erejű 30d is, milliókkal drágábban. Vetélytársainál még így is jóval gyorsabb, automata váltóval és összkerékhajtással is 7,7 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/órára, az Audi A4 Avant 2.0 TDI Quattrónak ehhez 8,0, a Mercedes C220 CDI T-Modell 4Maticnek ehhez 8,4 másodpercre van szüksége, és a végsebességben is elmarad mindkettő a BMW mögött. A nagyrészt autópályán, kisebb részt városban mért fogyasztás 6,5 literre jött ki két személlyel, sok csomaggal és klímahasználat nélkül. Érdekes, hogy a magyar gázolajból ugyanannyit fogyasztott a kocsi állandó 130 km/órás tempóval, mint később az osztrákkal a német szakaszokon 100 és 200 km/óra között folyamatosan ingázva. Az országúton mért minimumfogyasztás egyébként 4,2 literre jött ki, ami szintén nem rossz teljesítmény egy közel 200 lóerős, 1,6 tonnás, összkerekes, automata váltós kombitól.

A kombi hossza és tengelytávja megegyezik a szedánéval, de feszesebb a hátsó futóműve Fotó: Mudra László (Origo)

Ennyi pozitívum után pár negatívumot is meg kell említeni, például a kissé nagy szélzajt, ami autópályán az első tükrök felől hallatszott, vagy a városban a prémiumkonkurensekhez képest kissé hangos dízelmotort. Na és persze az árat, ami a 320d xDrive Touring esetében alapfelszereltséggel is 10,7 millió forint, ez a hasonló Audiénál félmillióval több, a Mercedesénél viszont másfél millióval kevesebb. Persze a tesztautó nem ennyibe került, a szép metálszínnel, az adaptív xenon fényszórókkal, a kényelmi csomagokkal, a remek nyolcfokozatú automata váltóval, a sportülésekkel és a fejlett navigációval már 16,3 millió forintra kúszott fel a vételár, amiből kis híján egy alapfelszereltségű 530d xDrive Touring is kijött volna.

Műszaki adatok – BMW 320d xDrive Touring

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1995 cm3. Hengerek elrendezése/száma: S/4. Teljesítmény: 135 kW (184 LE)/4000. Nyomaték: 380 Nm/1750-2750. Sebességváltó: nyolcfokozatú automata. Erőátvitel: állandó összkerékhajtás. Fékrendszer: elöl hűtött, hátul tömör tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4624/1811/1434 mm. Tengelytáv: 2810 mm. Saját tömeg: 1585 kg. Össztömeg: 2135 kg. Csomagtartó térfogata: 495/1500 liter. Üzemanyagtartály térfogata: 57 liter.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 7,7 mp. Végsebesség: 222 km/óra. ECE-átlagfogyasztás: 4,9 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 6,5 l/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 129 g/km.
Alapár: 10 724 000 Ft.