A felnőtté válás küszöbén BMW Z3 2.8 automata-tartósteszt

Tizenhat éves lesz idén, öt éve használom, csodálatos szerelem ez. A második igazi, a megismételhetetlen, a stílus maga, egy olyan társ, amelyik az évek múltával nemcsak hogy egyre több szempárt vonz, hanem napról napra érik, nemesedik a majdan eljövő oldtimer mivoltára. Ő az én Z3-asom.

Nem látszik rajta, hogy 16 éves Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Öt éve, amikor is az akkori 4-es Golfommal jártam át Pest belvárosából a budai munkahelyemre, egyszer csak elfogott egy érzés. A Ferrari-piros 4-es Golfomnál akkor el sem tudtam volna képzelni jobb autót: két 1-es és egy 3-as Golf után a 4-es igazi huszonegyedik század volt, még úgy is, hogy háromajtós volt, és nem volt benne klíma. Aztán jöttek azok a csúnya szürke hétköznapok: reggel beül, munkába megy, este beül, hazamegy, tök jó. A munka persze annál kevésbé. Jött hát az ötlet: mivel tehetném jobbá a reggeleimet, mivel tudnám elérni azt, hogy alig várjam, hogy elinduljak reggel? Egy fehér Z3-as - gondoltam, aztán felhívtam az autókhoz értő unokatestvéremet, és elújságoltam neki az ötletet.

Ritka, mint a fehér...

Kezdeti lelkesedésemet hamar letörte, hogy az unokatesóm szerint Magyarországon ekkor állítólag összesen három darab fehér Z3-as volt, viszont ezek közül az egyik pont az egyik ismerősé, és nem mellesleg eladó. Hirtelen nem is hittem a fülemnek, és azonnal látni akartam, hogy miről beszélünk. Össze is hoztuk a találkozót, kipróbáltam, és szinte rögtön meg is egyeztünk: 3,1 millió forintért lett az enyém az akkor 11 éves, fehér Z3-as, 100 000 km-rel, motoros tetővel, bordó-fekete bőrbelsővel.

Majdnem kiszerettem a Z3-asból

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mielőtt rám talált a szerencse, Budaörsön kipróbáltam egy szürke 1,9-es alap Z3-ast is, ami majdnem kiábrándított a típusból. Minden megtett kilométeren éreztem a kasztni súlyát, egyszerűen borzasztó érzés volt, ahogy a motor kétségbeesve próbálta kihozni a másfél tonnás autóból a maximumot. Egy hajszál hiányzott ahhoz, hogy véglegesen kiábránduljak a Z3-asból, valószínű, hogy ha nincs akkora szerencsém, hogy ráakadjak erre a fehérre, akkor ez a cikk nem született volna meg sosem.

A fogyasztói társadalom csúcsán éreztem magam az új szerzeményemmel, melyet az első napokban – mondanom sem kell – borzasztó óvatosan mertem csak vezetni. A rutinnal persze az autóból is előjött minden turpisság, ahogyan a 17-es Bridgestone Potenzák is egyre erőteljesebben koptak, melyekből azért nem két fillér egy szett. Mindazonáltal – mivel az autó E36-os alapokon nyugszik – az alkatrészellátással sok gondom nem volt az elmúlt években, nem mintha annyi mindenre szükség lett volna.

Az aprócska vászontető összecsukva alig foglal helyet, így viszonylag használható méretű maradt a csomagtartó Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Kabrió vagy roadster?

Amikor az ember megveszi élete álomautóját, amellyel James Bondtól kezdve a Paula és Paulina-féle José Armandóig sok mindenki is cirkált, hajlamos azonnal márkatársakat, típustársakat keresni a neten, hogy legyen kivel osztozni az élményen. Így tettem én is, és megannyi magyarországi Z3-túrát szerveztünk, sokunk örömére. A márkatársakkal való közös örömködés dimenziói a hasznos információcserétől a szerpentinen való határfeszegetéseken keresztül az „ez nem kabrió, ez roadster” című tartalmas eszmefuttatásokig terjedt. A számomra legkedvesebb túra az volt, amikor osztrák Z3-as és Z4-es tulajdonosok eljöttek Magyarországra, hogy együtt krúzoljuk végig a Balatont: 18 autóval igen nagy meglepetést okoztunk a tihanyi réven, nem beszélve az érintett faluk, városok meglepő tekinteteiről a konvoj láttán. Ugyanakkor ennek a találkozónak társadalmilag is volt némi mondanivalója: míg az osztrákok közül mindenki 50 éven felüli volt a tulajdonosok közül, addig a hazai brigádból szinte mindenki 35 év alatti volt a csapatban.

Közel kétszáz lóerős, hét másodperc alatt van százon és a fogyasztása se vészes Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Élet, érzés

A 2,8 literes, sorhatos motornak hála az autó igen dinamikusan gyorsul, és a megállással sincsenek problémák, nagyon jók a fékek is. A sperrdifinek köszönhetően a vezetési élmény egész komoly tud lenni főleg kipörgésgátló nélkül, a villámgyors rajtokról nem is beszélve. Az autón lévő 17-es 225/45-ös kerekeknek és az M optikás, kiszélesített kasztninak köszönhetően nemcsak az egyenesekben, hanem komolyabb kanyarokban is megvan a sikító-nevettető érzés.

A gyári adatok szerint 193 lóerős, és 6,7 alatt van százon, amit még most is hoz, 16 évesen, 135 ezer kilométerrel az órában. Igen, ez azt jelenti, hogy 5 év alatt mindössze 25 ezer kilométert mentem vele, évenkénti olajcserével és folyamatos garázzsal. Valószínű, hogy ennek is – illetve a téli használat szinte teljes mellőzésének – köszönhető, hogy – amellett hogy egy darab rozsdafolt nincs rajta –, sokan még mindig újnak vagy két-három éves 10 milliós luxusautónak nézik. Amikor persze aztán elmondom, hogy jelenlegi árán olcsóbb, mint egy új Suzuki, mindenki ámul és bámul. Vigyázni kell rá, és meghálálja, ennyi az egész.

A kabriózás előnyei és hátrányai

Tizenöt fok felett minden jóravaló kabriós vagy roadsteres lenyitott tetővel szeli az utakat és éli át a szabadság-életérzést a mindennapokban. Na meg azt, amikor a fedél nélküli összetartás jegyében a piros lámpánál nem tudsz menekülni a behajoló, viccet mesélő homelessek elől.
A nyitott tetejű autók Magyarországon sokáig ritkaszámba mentek, ma már pár százezer forintból beszerezhetünk egy-egy jobb állapotú 306-os, Astra, Golf vagy Punto kabriót, melyek javarészt külföldi importjárgányként rótták eddig az utakat. Vásárláskor a szokásos dolgokon kívül érdemes figyelni a ponyva állapotára, és mindenképp gondoljuk át előre azt, hogy hol fogjuk tartani leendő élményautónkat. Budapest 8-9. kerülete kizáró ok, itt egy 10 ezer forintos rádióért ponyvakivágás jár, és akkor még olcsón megúsztuk. Garázs. Mindenképp.
A kabrió ugyanakkor meglehetősen szélsőséges reakciókat vált ki a többi közlekedőből is: rendszerint a kisgyerekek hangosan kiabálnak apának és mutogatnak, a rosszindulatú idősebbek szemmel vernek, a fiatalok és a jóindulatú idősebbek pedig mosolyognak. Embere válogatja. Az előítéletekért és azok ellen ugyanakkor nyilván a kormány mögül is tehetünk.

Kabriósok ötparancsolata:

1. Kabrióban lakott területen nincs hangos zenehallgatás. Akármennyire is jogunk és életérzés, másokat zavarhat a hangos zene, ráadásul feltűnést kelt, ami mivel amúgy is megvan, sokszor már-már provokatívnak hat.
2. Nincs dudálás, csak tényleges vészhelyzetben. Az első ponthoz hasonlóan provokatív, ha osztod az észt, nem beszélve arról, hogy a duda – és sziréna – a te hallásodat is durván károsítja a nyitott tető miatt.
3. Előzékenység, mert alapból köcsög kabriós vagy, ezt az imidzset kell feljavítanod. Engedd el, engedd át az előtted lévőket, de persze ne ész nélkül, hogy beléd rongyoljon valamelyik vasárnapi vezetőtárs.
4. Figyelni a motorosokra! Nemcsak kabriósoknak, de nekik mindenképp, hiszen ugyanakkor őrültök meg és szabadultok az utakra - jó időben. Figyeled a tükröt, lehúzódsz.
5. Egymásnak köszönés, segítés. Csak.

Mindemellett a viszonylag ritka használat ellenére is heti rendszerességgel szólnak át más autókból, állítanak meg és mondanak elismerő szavakat, igaz, ezt kellőképpen ellensúlyozza - főleg városban - a bekiabálók száma is. Az elsőszámú szerelmemnek, feleségemnek is így szegte kedvét az első hónapokban a magyar valóság: hetekbe telt, mire meggyőztem arról, hogy el merje vinni az autót egyedül, mire a Wesselényi utcában máris diszkréten nekiszegezték a kérdést egy trolimegállóból, hogy vajon hányat és micsodát micsodált le az autóért cserébe.

Akárcsak a külsőn, az utastéren se látszik, hogy 16 éve használatban van, a kormány kicsit fényes, az ülőlap kicsit hullámos, de ezt leszámítva makulátlan Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Alkatrészek és kopás

Az elmúlt öt évben a fékbetéteken, gumikon és a lengéscsillapítókon kívül termosztátot, vízpumpát, viszkókuplungot és pár hűtéscsövet kellett cserélni. Ezeket leszámítva csak „luxuskiadásaim” voltak: kicseréltettem a hangszórókat is és a fejegységet is, abban bízva, hátha jobban fog szólni tőle a zene. Nem így lett, sajnos tudomásul kellett vennem, hogy egy sátorból nem lehet zeneakadémiai akusztikát előcsalni, ezen a téren kompromisszumot kell kötni. Az M-es verzióban az ülések között egy mélynyomó van az egyik tárolórekesz helyén. Állítólag azzal valamelyest nagyobb élmény a zenehallgatás, szerencsére a sorhatos motor és a gyönyörűen duruzsoló kipufogó bőven kárpótolja a Z3 zenei hiányosságait.

Ha már tárolás: az utastérben az ajtókon, illetve a kesztyűtartóban nem sok hely van, de ezt némileg kompenzálja a két ülés közötti, illetve a bukócsövek közötti további két rekesz. A Z3-asnak sok kabrióval – vagy elnézést, roadsterrel – ellentétben a vászontető nem a csomagtartóba csukódik, hanem az ülések és a bukócső mögé, így a csomagtartó viszonylag tágasnak mondható. Tapasztalataim szerint doboz nélkül egy 102 centis lapostévé még épp betuszkolható, illetve két főnek – ebből egy nőnek - egy hétre minden belefér.

A fehér hátsó lámpák az előző tulaj szerzeményei Fotó: Pályi Zsófia - Origo

A gyári alkatrészeken túl már megvételkor is fehér hátsó lámpák, fehér első xenon volt az autóban, emellett az idő vasfoga a hátsó ablakot is kikezdte, ehhez az eBayről rendeltem 30 ezer forintért egy új, becipzározható plexit. A gyári szélfogója ugyan megvan az autónak, de nem túl esztétikus, így a sógornőmet megkértem, hogy készítsen egy sablont, és vágassunk hátra egy tépőzárral felrakható műanyag lapot. Ezzel sokkal esztétikusabb az utastér, és a huzattól is jobban véd. Merthogy szélfogó nélkül 80 km/órás sebességet túllépve már repült ki majdnem egy iPod nano középről, ugyanez szélfogóval 120 km/ órára növelhető, ami azért nem mindegy. Csukott tetővel állítólag – még véletlenül sem próbáltam ki az M7-esen – 225 km/ óra a maximum, ekkor leszabályoz az elektronika. Ekkor állítólag már nagyon hangos a ponyva, ami egyébként 140 km/h felett kezd zavaró lenni.

Kemény tetőt végül nem vettem, de olyan 300 ezer körül már lehet találni a neten. Sokat gondolkodtam rajta, de inkább a téli használat mellőzése mellett döntöttem, a gyorshajtásról nem is beszélve. Valószínűleg ennek – mármint a hangos ponyvának – köszönhető amúgy, hogy az elmúlt öt évben egyetlen alkalommal sem fotóztak le gyorshajtásért. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy a hatodik kerületi parkolóőrök és szemfüles kamerakezelők milyen elégedetten állították ki a 30 ezres csekket a „köcsög BMW-snek”, aki legutóbb 1 percre állt meg a kamerán jól láthatóan 4,75 méterre a saroktól, hogy beugorjon egy tortáért a felesége születésnapjára.

Az autóhoz beszerezhető extrák közül egy gyári BMW Z3 ponyvát, egy bőrápolót, valamint egy tetőimpregnáló szettet vásároltam, mindemellett a feleségemtől egy – a bőrkárpit színéhez 100 százalékosan passzoló – bordó bőr sofőrkesztyűt kaptam múlt karácsonyra. A fentiekkel azt hiszem kimerítettem az önmegvalósítás Z3-asban rejlő lehetőségeit.

Egy ilyen autóval nem nyűg, hanem élevezet a minennapi munkába járás Fotó: Pályi Zsófia - Origo

A reggeleim azóta

Eltelt hát öt év, imádom, szeretem az autót, bár az elmúlt két évben már egy robogóval hasítok városban 3 literes fogyasztással, szemben a Z3-as 12 literes átlagával. Mindazonáltal – a magyarországi túrák mellett – a Z-vel megjártuk Velencét, több ízben Horvátországot, mely utak alatt feleségemmel minden percét élveztük a hármasban eltöltött időnek.

És igen, ahogyan öt éve szebbek lettek a reggeleim a Z3-assal való randevúkkal és ez motivációt adott a mindennapok elviseléséhez, úgy ezeket az örömöket máshol, másban találtam meg az elmúlt időben, szintén hármasban. A reggeli randevúkat manapság már kisgyermekünk társaságában töltjük, és a sokszor órákig tartó sírás-rívás is elégséges motiváció mind a reggeli munkába induláshoz, mind a mielőbbi hazatéréshez. Egyik szemem sír, ugyanakkor mindkettő nevet is egy kicsit, ugyanis a kibővült létszám miatt eladósorba került a Z3, de csak amolyan ímmel-ámmal jelleggel. Elhatároztam, hogy nem hirdetem meg nyilvánosan, hogy ne zaklassanak az önjelölt tesztelők és az 1,9-es, másfél milliós Z3-asokra utazók. Majd csak megtalálja a következő gazdáját úgy is, hogy szájról szájra jár. Addig is élvezem minden percét, amit együtt tölthetünk...

Dén Mátyás

Műszaki adatok – BMW Z3 2,8 automata

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 2793cm3. Hengerek elrendezése/száma: S/6. Teljesítmény: 142kW (193 LE). Nyomaték: 280 Nm/1250. Sebességváltó: ötfokozatú automata. Erőátvitel: hátsókerék-hajtás. Fékrendszer: tömör tárcsa.

Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4025/1740/1306mm. Tengelytáv: 2446mm. Saját tömeg: 1395 kg. Össztömeg: 1570kg. Csomagtartó térfogata: 210 liter. Üzemanyagtartály térfogata: 50 liter.

Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 7 mp. Végsebesség: 229 km/óra. Átlagfogyasztás: 12 liter/100 km.