Egy meglepően friss veterán vigyáz Zsámbékra

Mercedes Metz 1113, tűzoltó, veterán
Vágólapra másolva!
Első ránézésre rég a bontóban lenne a helye, gyakorlatilag jobb állapotban van, és kevesebb kilométer van benne, mint egy néhány éves autóban. A vezetése kánikulában felér egy kiadós kardioedzéssel.
Vágólapra másolva!
Szerencsére nem közúton, hanem egy Zsámbék melletti vezetéstechnikai tanpályán próbálhattuk ki. A gyorsulásán, pontosabban annak hiányán nem lepődtünk meg, de a lassulása annál nagyobb meglepetés volt Fotó: Nógrádi Attila

Őszintén ledöbbenünk a mellettem olvadozó vezesses Rácz kollégával, amikor kiderül, hogy a matuzsálemnek vélt tűzoltóautó még nálunk is fiatalabb 1980-as évjáratával. Mint később, az internetet túrva megtudom, azért néz ki úgy, mint a saját nagyapja, mert ezt a típust (Mercedes 1113) 1967 óta gyártják, de a konstrukció műszaki alapjai egészen 1959-ig nyúlnak vissza. És ebben az a legszebb, hogy a képeken is pirosló típus egészen 1995-ig gyártásban maradt Németországban - ilyen elképesztően hosszú modellciklust pedig csak egy nagyon eltalált konstrukció élhet meg. "Amikor a márciusi hóban menteni voltunk, úgy kapaszkodott fel a havas domboldalon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, pedig a velünk lévő két hivatásos tűzoltóautónak jócskán meggyűlt a baja a nehéz tereppel" - mondja szemmel látható büszkeséggel ifj. Csepilek István, a zsámbéki Önkéntes Tűzoltó Egyesület oszlopos tagja, aki civilben buszsofőr, így nem okoz neki gondot egy ekkora járgány terelgetése.

A következő meglepetés akkor ért, amikor a hatszemélyes kabinba felkapaszkodva észreveszem, hogy a kilométeróra csak 18 ezernél jár, de igazából ebben semmi extra nincs, ugyanis egy tűzoltóautó az ideje nagy részét ácsorogással tölti, és kivonulásokkor is csak a környékbeli településekre jut el. Főszereplőnk életében is valószínűleg az a mintegy ezer kilométer lehetett leghosszabb út, amit a németországi Wettenbergből tett meg Zsámbékig. A német testvérváros nagylelkű felajánlása egyébként nem egyedi eset, Németországból és Ausztriából jó pár kiöregedett tűzoltóautó érkezett adományként az országba. A Tűzoltóautók.hu szerint pont ilyen típus teljesít szolgálatot Sümegen és Solymáron is, az viszont vicces, hogy a szakzsargon fecskendőnek vagy szernek nevezi ezt a fajta tűzoltóautót, álmomban se gondoltam volna, hogy ekkora az áthallás a pornó és tűzoltószleng között.

Első blikkre furcsa volt, hogy csak 18 ezer kilométer van benne, de ha jól belegondolunk, egy tűzoltó autó ideje nagy részében csak ácsorog Fotó: Nógrádi Attila

Akárcsak egy modernebb autóban, gombnyomásra indul a hatalmas, egészen pontosan 5638 köbcentis dízelmotor, ami a forgalmi szerint 114 kW-os, azaz olyan 153 lóerő körül van, legalábbis papíron. A tíz tonna feletti össztömeg fényében ez nem kecsegtet túl dinamikus menetteljesítményekkel, és erre a teóriára a rövid próbakör se cáfol rá. A sétapálcaszerű kéziféket kioldva Csepilek önkéntes tanácsára rögtön kettesben próbálok elindulni, de már a fokozat megtalálása is kihívást jelent. A váltó működését nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy fémhulladékok közé dugott partvisnyelet. Tudjuk ugyan mozgatni, és érezzük, hogy nehéz fém alkatrészeket mozdítunk meg valahol a mélyben, de kell hozzá egy kis idő, hogy mindezt úgy tegyük, hogy legyen is valami értelme. "Érezni fogsz egy kis akadást, ha oldalra húzod, na, ott told fel kettesbe, különben megint rüki lesz belőle" - kapom a hasznos tippet, ami után tényleg előre lendülünk neki, bár ezt is úgy, mintha levegő helyett sűrű zselében mozogna az autó, pontosabban szer, vagy ha úgy tetszik, akkor fecskendő.

Bár a sebességmérő mutatója alig kezdett el mocorogni elindulás után, máris szúrni kell a hármast, de mire megtalálom, egy visszafordítóhoz érünk a felbójázott tanpályán, és illene visszakapcsolni kettesbe, de a partvisnyéllel sehogy se találom. Rálépek a fékre, mire Csepilek önkéntessel egyszerre ugrunk fejest a meredek szélvédőbe. "Ja, el is felejtettem mondani, hogy azzal óvatosan, mert a légfék igencsak harap." Mivel nem sikerült egy íven bevenni a kanyart, nekiállok alászedni a kormányt tolatás előtt, de mintha egy kisebb víztározó zsilipjét engedném le, sehogy se akar vége lenni. A kabinban kellemes 60 fok körül van a hőmérséklet, bele se merek gondolni, milyen lehet az élet ilyen kánikulában teljes menetfelszerelésben, így is olyan érzés gépészkedni a kormánnyal és a partvisnyéllel az áthevült kabinban, mintha egy szaunában szobakerékpároznék. Garantált a méregtelenítés.

Spártai és kissé leharcolt az utastér, ahol a sofőrön kívül még öt lánglovag tud zötykölődni Fotó: Nógrádi Attila

Kisebb szlalom következik a pályán, de ezzel a piros dobozzal ez is akkora kihívás, mint egy jó húsban lévő Holstein-frízzel díjugratni, ráadásul, amikor a legjobban tekergetem a kormányt, egyszer csak víz önti el a szélvédőt. Szerencsére nem a tartály ereszt, hanem a nagy kapkodásban én nyomtam meg véletlenül egy kis gombot a padlón a kuplungpedál mellett. Mivel nem erőltetem egy további próbakör lehetőségét, Csepilek önkéntes felüdülésképp megmutatja, hogy mit rejtenek a rolóajtók az autó oldalán. "Nagyjából három évbe telt, mire ilyen szépen be tudtuk rendezni a rakteret, főleg pályázatok és felajánlások segítségével. Az egyik legdrágább tétel ez a motoros erővágó és feszítő volt, amivel a roncsokat lehet szétszedni." Mint megtudom, egyre nehezebb dolguk van a tűzoltóknak egy-egy balesetben megsérült autó szétvágásával, de azt leszámítva, hogy ez néhány perccel több ideig tartó mentést jelent, a többség számára jó hír, ugyanis azt jelzi, hogy egyre merevebb és erősebb karosszériákat építenek az autógyárak. A ki nem nyílt légzsák szintén nem tartozik a tűzoltók barátai közé, mivel elég kellemetlen tud lenni, ha a nagy vagdosásban az ember arcába robban. Erre a problémára egy gurtnikból varrt védőt rendszeresítettek, amit a kormányra raknak - ha nem nyílt ki a benne lévő légzsák - és csak utána kezdik az autó vagdosását.

Ezt a szájkosárszerű valamit húzzák a kormányra, ha nem nyílt ki a légzsák Fotó: Nógrádi Attila

A rögtönzött tűzoltószertár-kiállítást az utastérben lévő adóvevő reccsenése szakítja meg, a zsámbéki vezetéstechnikai pálya egyik instruktora közli, hogy elég nedves a rántópad körüli műgyanta, mehetünk piruettezni. A rántópad - nevének megfelelően - azt teszi, hogy ránt egy nagyot a felette elhaladó autó hátsó kerekein, amivel egy durrdefektet lehet jól szimulálni. Az autó fara jobbra vagy balra törhet ki, a sofőr nem tudja előre, hogy a pad merre téríti ki, a lényeg az, hogy gyors kormánymozdulatokkal egyenesbe hozza a járművet. A látottak alapján ez már meg se kottyan Csepilek önkéntesnek, aki tökéletesen uralta a helyzetet és a technikát, igaz, jó pár megpörgés kellett ehhez előtte. A produkciót egyébként megpróbáltam felvenni a fényképezőgépemmel is, de mint minden ilyen, elég unalmas lett, ezért odaadtam a videós kollégáknak a produktumot, hogy ha erre érdemesnek találják, akkor vágjanak belőle valamit. Nos, a végeredmény tényleg jobb lett, bár józanul elég nehéz elkapni az alábbi videó fonalát.

Akinek nincs egy nagylelkű német vagy osztrák testvérváros a rokonságában, privát úton is hozzájuthat egy ilyen jóképű tűzoltóautóhoz: a legnagyobb német hirdetési portálon rögtön találtam is pont egy ilyen típust potom 10 ezer euróért, igaz az 1970-es évjárat, de abban is csak 31 ezer kilométer van. Ami a fenntartási költségeket illeti, Csepilek önkéntes összeráncolt homloka jelezte, hogy nem egyszerű az élet egy korosodó fecskendővel, a fogyasztását például a mai napig nem merték lemérni.

ifj. Csepilek önkéntes megmutatja az arzenált. Elmondása szerint "őrült elhivatottság" kell ahhoz, hogy egy egész hetes munkahét után hétvégente még szolgálatot tudjanak teljesíteni Fotó: Nógrádi Attila