Az S osztály nagypapája

A békebeli Grosserek utódai és a majdani S-osztály előfutárai voltak a 300-as limuzinok. Egy amerikai piacra gyártott 1954-est vezettünk.

A hátsó ajtó pótablakának forgatásával szabályozható a menetszél, 1954-ben csak 1185 darab készült a limuzinból. Forrás: Retro Mobil/Huber Károly

1951-ben a 115 lóerős 300a volt a csúcs, amit Daimleréknél kapni lehetett. Jól kitömött pénztárca kellett hozzá, színészek, üzletemberek meg VI. Pál pápa engedhette meg magának, és persze a politikusok. Közülük a legismertebb az NSZK első kancellárja, Konrad Adenauer. Ő hat, kihajtható íróasztalokkal, függönyökkel, diktafonokkal, VHF mobiltelefonokkal, szirénákkal és válaszfalakkal felszerelt hivatali 300-ast használt, a limuzinok mellett speciális parádé kabriója, és landaulet-je is volt. A népszerű miniszterelnök nyomán a típus Adenauer-ként vonult be a köztudatba és autótörténelembe.

A forma gyökerei háború előttiek, a fényezés jól sikerült, az apró hátsó lámpák nagyon látványosak. Forrás: Retro Mobil/Huber Károly

A merev, jól bevált X vázkeretre ültették a masszív acélfelépítményt, mozgatását modern felülvezérelt 3 literes aluhengerfejes soros hatosra bízták, ami a mi tesztautónkban már 125 lóerős. A szinte elnyűhetetlen, csendes erőmű vég- és utazósebessége lényegében azonos, akár egész napon át bírta, bírja a 160 km/órás száguldást. Mérnöki bravúr a hátsó futóműbe épített szintezőrendszer: a műszerfalról vezérelhető szerkezet villanymotorral állít a tekercsrúgók mellé szerelt két torziós rúgó feszességén, így nagyobb terheléssel is állandó a hasmagasság. A futómű mozgó alkatrészeire bizonyos időközönként az utastéri pedállal külön olajat kell küldeni. Ilyesmi megoldást antik autókon alkalmaztak, nem igazán megbízható, és nagyon bonyolult.

Hét csapágyon forog a főtengely, a testes légszűrőház alatt két Solex karburátor dolgozik. Forrás: Retro Mobil/Huber Károly

Tágas beltér, süppedős ülések, bőrkárpitok, és valódi faintarziás műszerfal fogadja az utasokat. Nemhiába ítélkeztek a szakértők a javára, árban és luxusban azonosak voltak, de a Merci műszakilag felülmúlta a közvetlen rivális Rolls-Royce Silver Cloud-ot. Az Adenauert 1951 és 1962 között gyártották a, b, c, és a befecskendezős d változatban, limuzin, négyajtós kabrió, kétajtós kupé-kabrió, és csak rendelésre Lang azaz nyújtott tengelytávú felépítménnyel. A Retro Mobil Amerikai piacra készült tesztautója csak apróságokban tér el európai rokonaitól, picit mások a lökhárítóbabái, a sebességet mérföldben mutatja, fejtámláit rendelésre építették be.

Két évtizedig csak ácsorgott

A képeken csillogó autó kerek húsz évig dekkolt egy holland autószalonban, az állásban leromlott: motorja megszorult, generálozni kellett, a váltó érintetlen, csak a kuplung kinyomó csapágyát cserélték ki. Tulajdonosa az utolsó csavarig szétszedette, újak a gumialkatrészek és a fékek is. Az itthon utángyártott gumikédereken kívül minden darabot sikerült eredetiben beszerezni, főleg külföldi börzékről. Az alvázat szinterezéssel tették sebezhetetlenné és időjárásállóvá, a karosszéria homokfúvása után előtűnt csupasz fémeken alig volt korrózió, így nemhogy elemet cserélni, de még foltozni, kalapálni sem kellett. A hazai krómozás szép, de távol áll a tökéletes, felrezezett síkbahúzástól. A fényezés, a kárpitozás és a műszerfal faberakásai kifogástalanok, itthoni mesterek profizmusát dicsérik.

Két lámpa is segíti az éjszakai pakolászást. Rúgók emelik, és tartják magasban a csomagtér fedelét. Forrás: Retro Mobil/Huber Károly

Különleges érzés beülni és vezetni, nemcsak azért, mert egy-egy ilyenben íródott a hidegháborús történelem több fejezete is és Kennedy elnök is ilyennel közlekedett Berlinben, hanem azért, mert kívül-belül valamiféle méltóság lengi körül. A friss marhabőr jellegzetes illata, a tágasság és a gazdag, szépen kidolgozott műszerfal látványa adja az alapot, hogy az ember tényleg arisztokratának érezze magát. Az ülések nagyok, kényelmesek, a motor gombnyomásra indul, és csendesen ketyeg, stabil és halk a futómű, szinte csak a motorhang szűrődik be a fülkébe, a beltér csendes, nem zörög, nyöszörög semmi, az óriási fejtámlák akadályozzák a hátralátást.

110 mérföld/óráig skálázták a sebességmérőt, indexelni a kürtkarima elfordításával lehet. A fa elemek gyáriak, csiszolás után UV álló lakkozást kaptak. Forrás: Retro Mobil/Huber Károly

Kormányváltója könnyűjárású, precízen kattan be mind a négy, hosszú áttételű szinkronizált fokozatba, a volánt azonban kanyarodáskor jól kell markolni, rásegítője nincs, de talán ez a kocsi egyetlen negatívuma. Futóművét a német és amerikai autópályákhoz közepes feszességűre hangolták, nem tudja elnyelni a gyakori hazai aszfalthibákat. A rásegítős négy dobfék nem rossz, de a majd kéttonnás gép megállításához időben kell rálépni a pedálra. A nagy motor lent is rettentően nyomatékos, mélyről is készségesen húz fel, nem kell gyakran kapcsolgatni, már városi sebességeknél jöhet a negyedik. A b sorozatot csak egy évig, 1955-ig gyártották, a c-széria nem sok újat hozott, a nagyobb hátsó szélvédőn és a kézi helyett választható háromfokozatú automataváltón kívül szinte minden paraméterben azonos volt a b-vel.

Műszaki adatok

Motor: soros hathengeres, OHC-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2996 cm3. Kompresszió: 7,5:1. Teljesítmény: 125 LE, 4500/perc fordulaton. Nyomaték: 225 Nm, 2600/perc fordulaton. Végsebesség: 163 km/óra.
Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul lengó tengelyes futómű, tekercsrugókkal.
Felépítmény: ötüléses acélkarosszéria alvázon, elöl-hátul dobfékek, szervorásegítéssel. Hosszúság x szélesség x magasság: 5055x1838x1640 mm. Tengelytáv: 3050 mm. Saját tömeg: 1830 kg. Csomagtartó: 220-585 l. Üzemanyagtartály: 72 l.

Forrás: Retro Mobil