Nem szalon ez, hanem Tesz-vesz város

Vészesen közeleg a Retro Classics kiállítás megnyitója, de sok standon még messze nem járnak az utolsó simításoknál. Sebaj, legalább láttunk mozgásban néhány autót, és meglestük a kulisszatitkokat.

Lancia Stratos érkezik a helyére, lopakodó üzemmódban. Sokba kerülne egy apró koccanás

Udvariasan, de ellentmondást nem tűrően tessékeltek be a stuttgarti veteránautó kiállítás sajtószobájába, mondván, négy óra van még hátra a megnyitóig, és semmi keresnivalóm sincs a kiállítás területén. Csakhogy onnan túl jó rálátás nyílt az autókkal teli átriumra ahhoz, hogy kávén és süteményen vegetáljak, ezért a kollégámmal együtt leosonunk, és megnézzük az előkészületeket.

Idén a Porsche 911 az 50., az Aston Martin pedig a 100. születésnapját ünnepli, de nem övék a torta

Döbbenetes felhozatal tárul elénk, és kapásból belefutunk az svájci Toffen aukciósház felhozatalába. Hozzájuk kapcsolódik a Retro Classics idei első - és remélhetőleg egyetlen - balmázsa, mert "vámtechnikai és egyéb adminisztratív okok miatt" kénytelenek elhalasztani a szalon egyik legnagyobb attrakcióját, az aukciót. Bár nem terveztem beállni a licitálásba és a legjobb ajánlatnál húszezer euróval többet felkínálni az 1939-es Alvis 12/70 Convertible-ért, azért sajnálom, hogy nem láthatom mások versengését és a kalapácsütést. Kárpótlásul azért elhozták az autóikat, köztük egyik kedvencemet, a DeTomaso Panterát. És nini, egy fecskefarkú Ford Thunderbird-makett is itt átcsorog, kétütemű, ezer köbcentis motorral: egy Auto Union 1000SP.

Amerikás, jópofa cirkáló négykarikás emblémával, Wartburg-hanggal: a németek takarékkupéja

A szervezők még bőszen tologatják az autókat, centiméterről centiméterre keresik a megfelelő beállítást, minden kocsit üresben parkol. Ahol végleges a pozíció, beszáll a felelős, beteszi sebességbe vagy P-fokozatba (veterános körökben nemigen szokás a kézifékezgetés), feltekerik az ablakot és lezárják mindegyiket - utolsó alkalmak ezek, hogy belessünk az utasterekbe, titkon megtapogassuk a bőröket és a bakelitkormányokat. Ahogy átbattyogunk a nagyobbik, hipermarket-méretű csarnokba, még nagyobb fejetlenségbe botlunk, két fickó éppen egy Porsche 911-gyel száguld el mellettünk. Persze úgy, hogy tolják.

Természetesen nem lábon, hanem zárt tréleren, biztosítva érkeztek a több százezer eurós ritkaságok

Vészesen közeleg a megnyitó, de itt még zúgnak a porszívók, kopognak a kalapácsok. Amelyik kocsi a helyére került, azt nagy erőkkel tisztogatják, csak úgy izzanak a mikroszálas törlőkendők. Megkezdett születésnapi torták (talán a százéves Aston Martin tiszteletére?), összecsomagolt autóponyvák és trélerek között bandukolunk, amikor megpillantom a szupersportkocsik egyik legkívánatosabbikát, a tűzpiros Ferrari F40-et.

Ez nem volt része az alapfelszereltségnek: mini hűtőszekrény és kávégép a Merci-csomagtartóban

Aztán előkerülnek a speciálkarosszériás különlegességek, köztük egy csónaktestű Rolls-Royce, amikor ijedtemben majd kiejtem a kezemből a fényképezőgépet. Valahol az emeleten beindult egy hang alapján legalább nyolchengeres versenymotor, és beleremegett a csarnok, egy pillanatra a összes sürgő-forgó ember felkapja a fejét. A fenébe, mégis csak későn jöttünk - milyen hangok lehettek, amikor ezekkel a kocsikkal beálltak a csarnokba!