Nemes egyszerűség - BMW 328 (1936)

A bajor autógyártás kultikus darabja a nyitott kétüléses 328-as BMW, amit "az évszázad autóinak" 25-ös elitmezőnyébe választottak. Összesen 464 készült belőle, mert gyárat bombatámadás érte. Horthy Istvánnak is volt egy ilyen autója.

A 328-as BMW-t túlzás nélkül nevezhetjük autótörténeti mérföldkőnek, hiszen 1999-ben beválasztották "az évszázad autóinak" 25-ös elitmezőnyébe. Európában még béke volt 1936-ban, amikor az 501-est (a Barokk angyalt) is jegyző Peter Szymanovszki előrukkolt a klasszikus arányú nyitott kétülésessel, Fritz Fiedler pedig elkészítette hozzá a műszaki alapokat. Nemcsak a csővázas szerkezet, de az úgynevezett "sugárszelepes" hengerfejű, három karburátorral etetett, 1971 köbcentis soros hathengeres is különlegességnek számított a maga 80 (sportkivitelekben akár 135) lóerejével. A nyitott sportgéppel elindultak, és győzni is tudtak az azóta legendássá vált nürburgringi katlanban. A számtalan győzelem és dobogós hely közül a legfontosabb talán az 1939-es Le Mans-i 24 órás összetett ötödik- és kategória-első helyezése, de ott van az 1938-as Mille Miglia 2000 cm3-es kategóriájának első helye, majd a két évvel későbbi abszolút győzelem (a zárt Touring Coupé változattal, 166,7 km/órás átlagsebességgel).

A 328-asból összesen 464 készült 1940-ig. A BMW valószínűleg vitte volna még tovább, ám a háborúban bombatámadás érte az autót készítő eisenachi gyárat, ami ráadásul a békekötés után szovjet fennhatóság alá került. Így nem volt esély a folytatásra. A szövetségesek kaptak az alkalmon, és a kiebrudalt bajorok csak nézhették, ahogy az egyik Mille Miglia-menő példányt és a tervdokumentációt a britek elviszik. Magukkal csábították Fiedlert is, és létrejött a Bristol Car vállalat, ahol a német tervek alapján (de azokat átalakítva) elkészítették a 400-as sorozatot, s átdolgozták, (megerősítették a szelepeknél könnyen átégő hengerfejet), izmosabbá tették a hathengerest. Érdekes adalék, hogy a 328-asból egyébként készült brit összeszerelésű, jobbkormányos változat is Frazer Nash-BMW néven, még a háború előtt, később aztán ezekbe is a Bristol adta a motorokat.

Minimalista roadsterforma, apró kupolával a tetején. Magasan ül az út felett, kanyarban észnél kell lenni. A Mille Miglia Turing Coupé versenymodell beburkolt hátsó sárvédőket és az első sárvédőkkel egybeöntött oldalsó panelt hordott; 220 km/órával száguldhatott

A kis példányszám ellenére Magyarországra is jutott néhány 328-as. Varga Jenő autógyűjtő és restaurátor garázsában áll az egyik, története hosszú és kacskaringós. Varga úr a kutatásaiból arra a következtetésre jutott, hogy a harmincas évek végén Horthy István, Festetics Ernő gróf és Kohner Auguszta báróné birtokában is volt egy-egy 328-as, ezek a háború után is itt maradtak az országban. Sportegyesületekhez kerültek, s még az ötvenes-hatvanas években is feltűntek a népligeti futamokon. A selejtezés után kézről kézre jártak, állapotuk alaposan leromlott, volt, amelyikből minden értékes alkatrészt eladtak.

A jobb oldalon ágaskodik a tankbetöltő. A kettős csőben végződő kipufogó bizsergető muzsikával szól

Varga Jenő évekig várt az alkalomra, hogy megvehesse valamelyiket, végül egy egykori sportbírónál találta meg az egykor idősebb Kesjár János által használt példányt. Rengeteg utólagos átalakítás volt az autón, hiányzott az eredeti motorja is. A vásárlás után ezért nem is kezdett bele a felújításba, inkább más utat választott. Csehországból szerzett méretpontos favázat, erre egyik aranykezű karosszériása hajtogatott (a Kesjár-féle autó elemeit lemásolva) alumínium lemezeket és acél sárvédőket. A motor beszerzése nem ment könnyen, eredeti BMW gyártmányút nem is sikerült találni, de a Bristol készítette erősebből (100 lóerős) felbukkant egy Németországban, amit Varga úr azonnal meg is vásárolt. Bár volt vele munka, a kincset érő hengerfej, a vezérműtengely és a három karburátor is használható állapotban volt.

Nem látszik, hogy kézzel készítették az összes burkolóelemet, szép a kivitelezés. A hatalmas pótkerék alatt keskeny csomagüreg bújuk meg, csak az utastér felől lehet megközelíteni

A csőváz, az elöl alsó háromszöglengőkaros, hátul merev tengelyes felfüggesztés, a négydobos fékrendszer, a differenciálmű, valamint a 16 colos felnik és a műszerek is mind a Kesjár-féle autóból származnak. Az első kereszt- és a hátsó hosszanti laprugókat itthon gyártották. Az eredeti négysebességes, két felső fokozatában szinkronizált kéziváltó megvan ugyan, de nem azt szerelték be, a hármasból kettesbe való nehézkes visszakapcsolás miatt ezt a legtöbben ZF által gyártott, teljesen szinkronizált, négyfokozatú, és az ötvenes évek Volvóiban is használatos szerkezettel váltották ki. Ebben az autóban is ilyen dolgozik.

Látványos főműszerek jobbról balra járó mutatókkal. Olajnyomásmérő, vízhőmérő, üzemanyagszint jelző néz szembe a sofőrrel, a navigátor előtt jobbra óra ketyeg

A 328-as a klasszikus ezüstben pompázik, remekül mutatnak rajta az egyszerű keréktárcsák. A 3900 mm-es hossz mellé mindössze 1550 mm szélesség jár, a küszöbök kecsesek, a kabin nagyon keskeny, a két utas alig fér el egymás mellett. A hatalmas karimájú kormánytól beülni sem könnyű, a hosszú combú utasok szinte kiékelik magukat. A sétapálcányi váltókar legalább kézre áll, ráadásul a korához képest meglepő pontosságú szerkezetet kapcsol, és a fogasléces kormányművel is jól lehet irányítani az alig több, mint 800 kilós roadstert. A szélvédő alacsony, oldalsó szélvédelem nincs, menet közben tombol a szél. Ezen a nehézkesen felcsapható apró tető sem segít, oldala nincs. Kanyarokban észnél kell lenni, könnyen keresztbe áll az autó, a kuplung kőkemény a fék gyenge, de mindez a legkevésbé sem zavar, hiszen egy 75 éves sportgéppel száguldani vagy éppen poroszkálni mással nehezen összehasonlítható élmény. Főleg, ha nem felejtjük el, hogy a 328-as mellett a felspécizett Wandererek, Mercedesek, Horchok sem igen tudtak labdába rúgni.

A bőrszíjak meghúzása után felnyitható a hátrafelé megemelkedő óriási géptető. A háromkarburátoros erőforrás látványnak se utolsó, hengerfején ott virít az angol származásra utaló Bristol felirat

Műszaki adatok
Motor: soros hathengeres, hengerenkénti kétszelepes, OHV benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Acél blokk, könnyűfém hengerfej. Három Solex karburátor. Hengerűrtartalom: 1971 cm3.
Teljesítmény: 80-100 LE, 4500/perc fordulaton.Végsebesség: 150-170 km/óra.
Erőátvitel: négyfokozatú, szinkroniált kéziváltó, hátsókerékhajtás.
Felfüggesztés: elöl alsó háromszöglengőkaros keresztlaprugóval, hátul merev tengely hosszanti laprugóval. Elöl-hátul dobfékek.
Felépítmény: acél csővázra épülő favázas, alumínium és acél karosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3900x1550x1400 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Saját tömeg: 830 kg.