Michelisz: Túl sokszor akartunk okosak lenni

A biztató kezdet és a Hungaroringen elért dobogós helyezés után szomorú véget ért Michelisz Norbert számára a Túraautó-világbajnokság 2011-es szezonja.  A WTCC egyetlen magyar versenyzője szerint a legnagyobb hiba az volt, hogy erőn felül, görcsösen próbáltak teljesíteni. A jövő évi szezonnal kapcsolatban még sok a kérdőjel, a BMW maradhat, a magyar csapat eddigi főszponzora viszont kivonulhat a sorozatból, ami tovább nehezítheti a helyzetüket.

Michelisz Norbert hazánk egyik legeredményesebb autóversenyzője, aki 2006-ben robbant be a hazai gyorsasági autósportba, de öt év alatt megszerezte a Suzuki Swift Kupa, a Renault Clio Kupa, a Seat Leon Szuperkupa, és a Seat Leon Európa-kupa bajnoki címét is. Michelisz 2010 óta a Túraautó-világbajnokság (WTCC) állandó résztvevője, első idényében az összetett kilencedik helyezést érte el úgy, hogy a szezonzáró hétvégén futamot nyert a sorozat egyik legnehezebb színhelyén, Makaóban. A Zengő Motorsport 2011-re autó cserélt, az elsőkerék-hajtású Seatról hátsókerekes BMW-re váltottak, de az idény nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna. Egyedül a hungaroringi első versenyen tudott felállni a dobogóra június elején, de ez után már nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan a csapat remélte és eltervezte, különösen az utolsó futam eredménye volt csalódást keltő.

- Hogy érzed most magad?

- Éreztem már sokkal jobban is. Az év második fele nagyon sok energiámba került, messze ez volt eddig a legnehezebb szezonom. Szerettem volna megmutatni, hogy gyorsabb vagyok annál, mint amit szezon közben mutattam. Még mindig nem tudom feldolgozni azt, hogy egy sima szezonkezdet után a végére - számomra megmagyarázhatatlan okból - egyszerűen hiányzott a tempó.

- De csak vannak okok. Ki látná, ha nem te?

- Tudom, ez egy kívülálló számára is érthetetlen, de őszintén szólva én sem tudom. Ez az, ami leginkább aggaszt. Az évnek volt nagyon sok olyan pontja, amikor úgy éreztem, hogy ha a fejem tetejére állok, akkor sem tudok a leggyorsabb BMW-s idejével kezdeni akármit is. Ezek emésztettek engem belülről, mert úgy alakult, hogy elég nagyok voltak az elvárások - főleg a hazai futam után. Akkor úgy nézett ki, hogy kezdünk felnőni a feladathoz, én is azt éreztem, hogy kezdek az autóval megbarátkozni, és eléggé magas célokat tűztünk ki magunk elé. A szezon során elég sokat kellett ezekből a célokból áldoznunk, és ez nemcsak az autóversenyzésben, hanem másban sem könnyű.

- Idén - tavalyhoz hasonlóan - kilencedik lettél, de kevesebb ponttal. Amikor láttad, hogy nem megy ez olyan könnyen, akkor mit tűztél ki magad elé, mivel lettél volna elégedett?

- Nem csak a tempó hiányzott, hanem egy kiugró eredmény is. Én a legjobb BMW-s akarok lenni, hosszú távon nem áldozhatok ebből a célból. Persze szezon közben észre kellett vennem, hogy lejjebb kell adnom. A privát bajnokságban is csak az első hely lehet cél, azt jegyzik meg.

- Nagyon sok pontot vesztettek el. Kilenc nullázás. Mit gondolsz erről?

- Ez benne van. Az összes hiba annak volt betudható, hogy fent akartuk tartani azt a szintet, amelyet a Hungaroringen elértünk. Mindenki erőn felül próbálkozott, én is az autóban. Nem tudtam elfogadni, hogy nem vagyok ugyanazon a szinten. Nagyon sok hiba abból adódott, hogy nem tudtam kezelni a helyzetet. A vége ezért elég keserű lett. Túl okosak akartunk lenni túl sokszor. Ha csak azt csináltuk volna, amit alapjáraton kell, akkor lehet, hogy többre jutunk. Egy körülbelül jó autót is el kellene tudnom gyorsan vezetni.

- A kiugró eredményre kétszer is lett volna még reális esélyed, de mindkétszer nagyon előkelő helyen megpörögtél az autóval. Az beállítási gond volt?

- Nem hiszem, Oschersleben és Valencia is vezetői hiba volt. Mindkettő más típusú, de vezetői hiba. Oscherslebenben túl drasztikusan támadtam a rázókövet, emiatt pörögtem meg, míg Valenciában nagyon jól akartam kigyorsítani, megcsúszott az autó, miközben a bal eleje ráért egy jobban tapadó részre, emiatt még inkább beforogtam. Ezek a hibák tükrözték, hogy rutintalan voltam a vezetéssel kapcsolatban.

- Ha végiggondolod a szezonodat, akkor mi volt jó? Hol lenne a reális helyed?

- Három hétvégém volt jó: Zolder, Monza, és én a Hungaroringet is ide veszem. Meg egy közepesen jó, a Porto. Minden hibát nem lehet kizárni, hiszen akkor mindenki ezzel magyarázkodhatna. De ha a felével számolok, a Coronelhez képest akkor sem állnék jól. Ha nincsenek a hibák, akkor ott lehetettem volna az ötödik, hatodik helyen.

- Az autóval elértél arra a szintre, amelyre szerettél volna? A többi BMW-s látványra sokkal könnyedebben ment.

- Ha megkérdezed tőlem, hogy mennyivel értem jobban az autó működését, mint az év elején, akkor azt kell mondanom, hogy semennyivel. Viszont ha ezt Monza vagy a Hungaroring után kérdezted volna, akkor azt mondtam volna, hogy kezdünk felnőni a feladathoz. Néhány dolog annyira elbizonytalanított az év folyamán, hogy nagyon nagy erdő van a fejemben azzal kapcsolatban, hogy mit várjak el pontosan az autótól. Nyilván nem nulláról kell kezdenem. Lehet, hogy ez abból fakad, hogy nem a lényegre koncentráltam, hanem görcsösen 110 százalékon megpróbáltam kihozni belőle azt, ami lehet, hogy nem is volt benne.

- Ebben nagy segítségedre lehetne egy nagy tapasztalattal rendelkező gyári mérnök. A privát bajnok Kristian Poulsen is ezt emelte ki sikerei zálogaként. Erre nincs esély?

- Év elején mindenki azt mondta, hogy gyári mérnök nélkül nem sokra visszük. Ezt elfogadtuk, de anyagi lehetőségeink nem engedték ezt. Az első néhány futam után elkezdtük abban hinni, hogy ez már úgy megy nekünk, mint a karikacsapás. Nekem az autó vezetése, Bári Gergőnek (Michelisz versenymérnöke) az autó beállítása. Akkor nem tudtuk, hogy mennyi kihívás van még, amelyre nem vagyunk felkészülve. Nem kifizetődő egy viszonylag tapasztalatlan versenyzőt egy tapasztalatlan mérnökkel összeboronálni. Ha bármelyikünk nagyon tapasztalt, akkor működhetett volna.

Ami pozitívum, hogy abszolút látom az alagút végén a fényt. Ami nem annyira pozitív, hogy idén már többször éreztem ezt, és mégis még mélyebbre kerültem az erdőbe. Ha a következő év elején tudnánk néhány napot tesztelni, akkor előre tudnánk lépni, hogy találjunk egy versenyzőbarát beállítást. Ebben a BMW-ben nekünk még van előrelépési lehetőségünk, ezt Tom Coronel (a legjobb BMW-s, aki összetettben a negyedik lett) megmutatta.

- Jó, hogy felhoztad Coronelt. A tavalyi év alapján meg kellett volna verned, nem?

- Én is ebben bíztam, úgy is tűnt, hogy ezt sikerül is fenntartani. De arra jöttem rá, hogy amennyire voltak rossz megoldásai a Seattal, annyira jól ment a BMW-vel. Ő BMW-ben van elemében. Ő jövőre - ha marad a márkánál -, akkor jó támpont.

- A rajongóid már mindenféle autóban elképzeltek. Te maradsz a márkánál?

- Én azt gondolom, hogy igen. Ami elbizonytalanít egy kicsit, hogy a BMW-nek már nem fontos a WTCC. Ezt hivatalosan is kommunikálták, és Makaóan is ott volt Jens Marquardt (a BMW Motorsport főnöke), beszélgettem vele. Nagyon szeretek a BMW-vel versenyezni, a márka is nagyon szimpatikus, de sajnos így alakult. Jövőre nehéz év lesz, hiszen már a Seat is félgyári támogatást kap.

- Az anyagi háttér összeállt már a jövő évre?

- Sajnos még ebben is vannak kérdések. A főszponzorom -, akinek nagyon sokat köszönhetek - kivonulni látszik, neki is eléggé nehézkes a gazdasági környezet. Most annyival könnyebb, hogy adott a technika, amelynek csak a fenntartását kell finanszírozni. Folyamatosan tárgyalunk cégekkel. Nem számítok arra, hogy sokkal könnyebb lesz jövőre, mint amilyen volt idén. Nem akarok panaszkodni, nagyon boldoggá tesz, hogy versenyezhetek.

- Meg sem fordult a fejetekben, hogy valahol máshol menjetek? Egy olyan erős bajnokságban, amelyet szintén közvetít a tv?

- Nem nagyon látok más alternatívát. Egy Porsche Szuperkupa is nagyon drága, és egy Porschéba beülni minden tapasztalat nélkül hatalmas kockázat. Ez az ösvény már ki van taposva, ezen kellene tovább menetelni.

- 2012-ben még nehezebb évre számíthatsz. Nem félsz attól, hogy ha eltöltesz még egy ilyen évet, akkor...?

- ...lehet, hogy az lesz az utolsó. Igen, tisztában vagyok vele. Úgy érzem, hogy a jövő évvel kapcsolatban egyszerűen hagynom kell történni a dolgokat.

- A Seattal nagyon jó eredményeket produkáltál, a BMW már inkább hullámvasút pár nagyon fájó hibával. Azt mondod, hogy nem is érted teljesen. Egyáltalán szereted a BMW-t?

- Én abszolút élvezem. A dízel Seatban nagyon sokáig rosszul éreztem magam, az egy lelketlen autó. Vagy beállítottad tökéletesre, és jól tudtál vele menni, vagy csinálhattál akármit. A BMW más típusú autó, itt sokkal szélesebb az állítási lehetőségek tartománya, de sokkal szabadabb mozgásteret is enged a versenyzőnek. Mikor beültem a BMW-be, akkor előtte nagyon sokat mondták nekem, hogy az igazi versenyautó hátsókerekes. Előtte a Ladán kívül nem mentem hátsókerekes autóval, ezért ezt mindig csak megmosolyogtam. Mióta benne ülök, értem mire gondoltak, már nem szeretnék visszaülni egy elsőkerekesbe. Azt be kell ismernem, hogy sokkal nehezebb huzamosabb ideig nagyon gyorsan menni vele. Ha sikerül egy kicsit jobban magamra hangoltatni, akkor lehet benne még.

- Az év elején épp te mondtad, jobb, hogy Curitibában nem mentetek, mert legalább abból a pénzből tesztelhettek. Kilenc futamon nulláztál, ezért felmerül a kérdés, hogy év közben nem lett volna-e hasznosabb egy ilyen megoldást újra beiktatni?

- De, lehet. Nagyon sok változott szezon közben is ilyen téren. Nagyon sokáig vezettem a privát értékelést, és görcsösen ragaszkodtunk hozzá. Azért mentünk, hogy legalább azt ne hagyjuk veszni. Most is azt mondom, hogy ez volt a legkifizetődőbb megoldás, még akkor is, ha utólag én is gondoltam erre. De nincs miért panaszkodnom, azt csinálom, amit szerettem volna. Persze szeretném jól csinálni.

- Ha már itt tartunk, már megjelentek negatív kritikák is a teljesítményeddel kapcsolatban. Hogyan éled meg?

- Megpróbálok erre keveset figyelni, mert bármennyire szeretném is, hogy ne érintsen meg, azért tud fájni. Mindenkit meg tudok érteni, ha külső szemlélő lennék, akkor én is kritikus volnék, mindig így néztem az autóversenyeket. Év elején, amikor voltak még sikerek, akkor azt hittem, hogy jól tudom kezelni. De az év végére rájöttem, hogy ez azért az én önbizalmamat is meg tudja karcolgatni. Egyre jobban bánok vele, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy át tudok lépni felette. Ez a szezon ilyen téren is érettebbé tett.

- Mit csinálsz, mikor nem versenyzel?

- Most ebből élek, mivel emellett egyszerűen nem lenne lehetőségem dolgozni. A nyári időszak nagyon stresszes volt, reggeltől estig úton voltam. Két éve Pécsen lakom.

- Tervezel egy kis pihenőt?

- Most kicsit elvonulok, pont suli jön, Pécsen járok a diploma mellett egy mesterképzésre, jön a vizsgaidőszak. Próbálom úgy szervezni a dolgaimat, hogy kicsit másra is jusson időm. Érzem, eljutottam arra a pontra, hogy fel kell töltődnöm márciusig. Ha sikerül elindulni, akkor már harapnom kell ahhoz, hogy sikeres legyek. Azt veszem észre, hogy Himesháza, a szüleim mellett lesz az a közeg, ahol fel tudok majd töltődni. Sokszor kicsit kellemetlen volt, hogy traktoros összefüggésbe hoztak, de most egyre inkább úgy érzem, az a közeg kell nekem, hogy megnyugodjak, hogy elengedhessem magam.

- Ebben a traktoros hasonlatban menedzsered, Juni Gyuri is benne van. A pletykák szerint a traktorról szálltál le, amikor elhívtak versenyezni. Így volt?

- Hát pontosan nem emlékszem, de abban az időben sokat segítettem édesapámnak. Sosem tagadnám meg, hogy édesapám mezőgazdasági vállalkozó, de nem volt nekem ez a leghízelgőbb, hiszen tudom, hogy sok embert megmosolyogtat.

- A traktort is jól vezetted?

- Persze, ideális íven. El nem tudod képzelni, mennyit szenvedtem, míg megtanultam kéttengelyes pótkocsival tolatni.

- Más csapat nem keresett meg?

- Azt érzem, hogy ennél a csapatnál (Zengő Motorsport) tudom azt elérni, ami bennem van. Persze, ha bekopog egy gyári csapat, akkor meggondolnám, hogy náluk menjek-e, de más privát csapatnál már morális okokból sem mennék.