Hitler élt-halt a Mercedesekért - autók a Harmadik Birodalom szolgálatában

A napokban kelt el Mussolini különleges Fiat Torpedója, amelyet az olasz diktátor annak idején azzal a céllal rendelt meg, hogy felvegye a versenyt Hitler kedvenc autóival. Utánanéztünk, hogy melyek is voltak ezek.

1886-os feltalálása óta az autó hatásosan formálja a történelmet, Hitler is igyekezett mindenhol bevetni, ahol úgy érezte, hasznára válhat. Németország legyőzhetetlenségét a világ legerősebb versenyutójával, az Auto Unionnal és egy 750 km/h-s sebességre képes Mercedesszel bizonygatta. Puccsistaként még árengedményért könyörgött egy autókereskedőnek, kancellárként viszont már begyűjtötte a Mercedes legszebb luxusautóit. Hitler nem volt klasszikus autórajongó, csak egy márkáért, a Mercedesért bolondult igazán, hatalomra kerülése előtt szabályosan könyörgött egy kis árengedményért. Mégis a világ legnagyobb autógyártójává vált Volkswagen köszönheti létrejöttét a náci vezérnek, akinek még jogosítványa sem volt.

Hitler mindig Mercedesben mutatkozott, bolondult a stuttgarti márkáért

Hitler vásárolt egy flottányi 770-est és egy ritka 500K kabriót is, eközben a népautó reményt keltő ígéretét használta fel propagandacélokra. A harctéren személyes kedvencét, a mindenen átgázoló G4-es terepjárót használta, amiből még diktátor barátainak is küldött egyet-egyet ajándékba. Bár a Harmadik Birodalom bukása szükségszerű volt, tucatnyi klasszikus autó maradt utána. Utolsó példányaik a világ legnagyobb autógyűjteményeinek féltett kincsei.

Auto Union Typ C és Typ D (1933-1939)

Bernd Rosemeyer az Auto Union Typ C-vel 1937-ben

A német autósport legdicsőségesebb időszakában, a harmincas években az ezüst nyilak uralták a versenypályákat. A nehezen kezelhető, ördögi szerkezetek pilótái olyan teljesítményt nyújtottak, amelyet ma már színtiszta őrültségnek hiszünk. Valóságos mítosz alakult ki a király kategóriának számító Grand Prix-futamok, a Forma-1 előfutárai körül. Ezért jelentettek sokat az 1933-ban kancellárnak kinevezett Hitlernek, akinek éppen ilyen hangos sikerre volt szüksége ahhoz, hogy a náci párt erejét és teljesítményeit propagálhassa. A hatás kedvéért a versenyeken a pilóták katonásan vonultak fel.

Auto Union Typ D 1938-ban

Hitler parancsba adta, hogy a nemzeti szocialistáké legyen a világ legerősebb versenyautója. Álmát a négy autógyártóból (Audi, DKW, Horch, Wanderer) alakult Auto Union váltotta valóra. A több mint félmillió márkát felemésztő fejlesztésben Ferdinand Porsche is részt vett. Sikerük minden pénzt megért, a Typ C 1937-ben 380 km/h-s sebességgel szárazföldi rekordot döntött a szintén Hitler nevéhez fűződő német autópályán, Rudolf Hasse és Tazio Nuvolari pedig többször is bajnok lett a szivar alakú versenyautókkal. Csak kevés példány élte túl a futamokat és a háborút, becslések szerint az egyetlen megmaradt Typ D 12 millió eurót ér.

Mercedes T80 (1939)

A Führer azonban nem elégedett meg a számtalan győzelemmel, valami olyasmire vágyott, amivel végső csapást mérhet az autóiparra, és az egész világon hirdetheti a német ipar hatalmát, ezzel alig titkoltan országa harcászati erejét is fitogtatva. A csodafegyver a világ leggyorsabb autója lett, a tervek szerint 550 km/h-s sebességgel kellett hasítania a levegőt. A szuperkocsit végül Ferdinand Porsche vezetésével a Mercedesnél építették meg.

Mercedes T80 1939-ben sebességrekord állítása közben

Alaposan túl is lőttek a célon, a repülőgépekre hasonlító négykerekű tizenkét hengeres, 44,5 literes Daimler motort kapott, teljesítménye elérte a 3000 lóerőt, végsebessége pedig a 750 km/h-t. A rekord végül nem mozgatta meg a világot, mert senki sem kísérelte meg túlszárnyalni a T80-ast. A prototípus darabokra szedve megúszta a háborút, ma is látható a stuttgarti Mercedes Múzeumban.

Mercedes-Benz Typ G4 (1934-1939)

Hitler ezt a G4-est ajándékozta Franco tábornoknak

Hitler kedvence egy katonai célokra fejlesztett háromtengelyes óriás, a mai szabadidő-autók furcsa elődje volt. A korai Geländewagen, vagyis terepjáró tervezésekor fő szempont volt, hogy épített úton és szántóföldön is egyformán elemében legyen. Ebben a Daimlertől származó ötliteres, nyolchengeres, 100 lóerős motor segítette, amely alaphelyzetben a négy hátsó kereket hajtotta, bár összkerékhajtásúvá is lehetett alakítani, de négytonnás súlya miatt legfeljebb 67 km/h-val tudott haladni. Az öt év alatt gyártott 57 példányból tizenegyet használt a Wehrmacht.

Hollywood felvásárolt néhány megmaradt példányt háborús filmekhez

A fronton szolgálati autóként teljesítő G4-esek egyikében maga Hitler ült, egy másik az orvosát, egy harmadik pedig a csomagokat szállította. Hitler nagyvonalúságból minden barátját megajándékozta egy ilyen harci Mercivel, Mussolini és Franco is kapott belőle egyet-egyet, a spanyoloknak küldött G4-est ma is őrzi a királyi család. A háború után a fennmaradt példányok magánkézbe kerültek, többek között Hollywood is bevásárolt belőlük, hogy a háborús filmekben olcsó utánzatok helyett eredeti kocsik szerepelhessenek.

Mercedes-Benz 770 (1930-1943)

A "nagy Mercedesnek" becézett 770-es volt Hitler állandó kormányzati autója

A Mercedes legnagyobb és alighanem legelegánsabb autóját nem véletlenül emlegetik egyszerűen csak Hitler-Merciként, hiszen minden hivatalos eseményen ezzel fuvarozták a náci vezért, és ennek hátsó ülésén ábrázolja a legtöbb fotó is, pedig személyes kedvence a minden akadályon átjutó G4-es volt. Bár csak az aszfaltozott út állt neki jól, a 770-es maradéktalanul megfelelt annak a képnek, melyet Hitler magáról és birodalmáról mutatni akart a külvilágnak. Tavaly egy orosz gyűjtő becslések szerint tízmillió eurót fizetett egy eredeti példányért. A hatalmat és a pompát szimbolizáló nyitott Merci nemcsak a náci pártvezetők, hanem Hirohito császár és XI. Pius pápa kényelmét is szolgálta.

Mussolini is megirigyelte Hitlertől a méltóságteljes luxusautót

A W07-est 7,6 literes, 150 lóerős motor hajtotta, így könnyedén elérhette a 160 km/h-s sebességet autópályán. Zárt alapváltozata 29 500, nyitott csúcskivitele 65 ezer birodalmi márkába került, az elkészült példányok többségét a német kancellári hivatal vette meg. 1940-től páncélozott változatban is elérhető volt, golyóálló ablakkal és abronccsal. A fasiszta vezér, Benito Mussolini nagyon irigyelte német barátjától értékes járműparkját, ezért megbízást adott a Fiatnak egy olyan csúcsmodell gyártására, amely felveszi a versenyt a 770-essel. El is készült a Fiat 2800 Torpedo, amely állami kocsiként Hitlert is szállította, nemrég pedig egy aukció legértékesebb darabja volt.

Mercedes-Benz 500K (1934-1936)

Hitler hivatalosan nem vezethette, de rendelt egyet az 500K-ból is

A Mercedesek nagy rajongója nem hagyhatta ki autóparkjából a varázslatos stuttgarti kabriót, a mindössze három éven át gyártott, ötliteres kompresszoros sornyolcas motorral hajtott 500K-t még akkor sem, ha ő maga jogosítvány híján hivatalosan sosem vezethette. Hogy miért nem szerzett jogsit? Elég, ha elképzeljük a náci vezért tanulóvezetőként a forgalmi vizsgán...

Mussolini egy Fiattal akart felvágni Hitler előtt

Az olasz fasiszta diktátor 1943-ban azzal a kéréssel fordult a torinói autógyárhoz, hogy olyan járművet adjanak neki, amellyel nem kell szégyenkeznie az Adolf Hitler által használt Mercedesek mellett. Így született meg a Fiat egyik gyöngyszeme, az úgynevezett Elnöki 2800-as, amely a második világháború előtti utolsó Fiat-modell volt. A Fiat 2800 Torpedóból összesen tizenkét darabot gyártottak, de csak három maradt fenn. Mussolini luxusautóját egy magángyűjtő vette meg egy zárt árverésen.

Benz 11/40 PS (1923-1925)

Levélben kért árengedményt a müncheni kereskedőtől egy 40 lóerős szürke Benzre

Hitler rajongása a Mercikért már kancellárrá válása előtt is szenvedélyes volt. A sörpuccsnak nevezett hatalomátvételi kísérlet miatt 1923-ban öt év börtönre ítélt Hitler a cellájából írt egy müncheni Benz-kereskedőnek egy levelet, amelyben egy kis árengedményért könyörgött, ugyanis még nem volt kész a kilenchavi fogság alatt megírt Mein Kampf című könyve. Ezért nem volt elég pénze, hogy megvegye "álmai autóját", egy 18 ezer birodalmi márkába kerülő szürke Benz 11/40 PS-t, amelynek egyedül 40 lóerős teljesítményét kevesellte. A történelmi fontosságú levélre egy bolhapiacon találtak rá, eredetiségét bebizonyították, arról azonban nincsenek információk, hogy eljutott-e a címzetthez.

Volkswagen Typ 1 (1938-2003)

A diktátor tehát tudta, milyen érzés, ha valakinek nincs pénze autóra, ezért álmát, a Volkswagent, vagyis a népautót is igyekezett megvalósítani, hogy a náci párt vívmányaként egész Németország autóba ülhessen. Természetesen mindez kizárólag propagandacélokat szolgált, pedig a népautó tervét komolyan vevő Ferdinand Porsche akkor már sok éve próbálkozott a kocsi megvalósításával. Végül elkészültek az első példányok, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a magyar származású mérnök, Barényi Béla soha meg nem valósult Bogarára, ezért Barényi be is perelte Porschét, a bíróság pedig meg is ítélte neki a jelképes 1 márkás kártérítést.

A diktátor a hátsó ülésen próbálta ki a Bogár prototípusát, majd visszaült Mercijébe

Ez semmit sem von le a Bogár érdemeiből, hiszen valóban népautó lett. A háború előtt azonban egyetlen darabot sem szállítottak le azoknak a vevőknek, akik a KDF Wagen takarékossági program keretein belül 5 márkás takarékbélyegeket kezdtek gyűjteni az autóra. Meglepetésre a Kraft Durch Freude szervezet - amelyhez a népautóprojekt tartozott - nem költötte másra a pénzt, ugyanis a háború után érintetlenül megtalálták az egész bevételt a szervezet központjában. Bár Hitler csupán az anyagi támogatást adta a Bogár tervezéséhez, és a nyilvános próbakör után azonnal visszaült imádott Mercedesébe, ha másért nem, ezért a bájos kisautóért hálás lehet neki a világ.

Cikkajánló

Birodalmi kabala - a Bogár-sztori folytatódik		Őfelsége szolgálatában - a brit királyi család autói		Hulot úr hatására - Salmson VAL 3 GP (1923)