Lovak közé vetve - menetpróba 1200 lóerőnyi BMW szabadidő-autóval

Vágólapra másolva!
A legkisebb BMW szabadidő-autó tesztjére mentünk, a legbrutálisabbat kaptuk. Aztán az 555 lóerős X5 M-ből csak átülhettünk az X1 xDrive 28i-be: az újdonság 120-ig ment kettesben.
Vágólapra másolva!


Ezeket nem koszolhattuk össze, a hófehér xDrive-armada csak a szálloda bejáratával szemben állt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

"Egy X1-et szeretnénk." "Sajnos elvitték mindet. De van X5 xDrive50i." "Remek jármű, de az X1 xDrive28i-t kellene kipróbáni." "Ez V8-as, 407 lóerős." "Hát rendben, ha nincs X1" - a szlovéniai hotel halljában osztogatta a tesztautók kulcsait az újságíróknak egy szőke, német BMW-s ember.

Kedves volt, ráadásul nagydarab, és mivel tényleg nem maradt lehetőség kipróbálni azt a sokat ígérő négyhengeres, kétezres, vadonatúj motort (ez lenne a 28i az X1-ben), amelynek a nemzetközi premierjére érkeztünk, zsebre tettük a kulcsot. Kissé csalódottak voltunk, nyilván a magyar átlagolvasót is érdekli a müncheni újdonság. De hogyan írunk róla, ha csak a parkolóban láttuk utoljára még a reggeli alatt?

Húszméteres törülközőszárító

Gyorsan lenyomtuk a start-stop gombot, hogy a V8-as hangja feledtesse a kezdeti kudarcot. Feledtette. 4,4 literes, ikerturbós, alumíniumból készült nyolchengeres blokk, amely 407 lóerős, 600 Nm-es maximális nyomatéka már 1750-es fordulatszámtól a miénk, egészen 4500-ig lehet játszani vele. És még két adat: 5,5 másodperc alatt van százon, és egy 58,4 kilométeres, kanyargós, hegyvidéki szakasz állt előttünk. Egy igazi hullámvasút.

Fotó: Lencsés Csaba [origo]
Épp utolértük a tesztflotta lassabban mozgó tagjait

Lendületesen haladtunk, persze csak a mielőbbi gyors célba érkezés miatt, hiszen kell az az X1. Leendő hazai vásárlóit ugyanakkor talán az is érdekelheti, hogy a végül ránk testált 2265 kilogramm súlyú, X5 kódnevű harci jármű két emberrel (azaz még plusz 160 kilogrammal) miként esik be erőteljes lassítás közben egy hullámos jobbkanyarba (magabiztosan), majd hogyan gyorsul ki onnan (fölényesen), de mégiscsak az új motor miatt vagyunk itt, nem ezért.

Jól is jött a pulzusnövelő dombok után egy kis nyugtató autópályás andalgás, a legendásan rigorózus helyi rendőrök miatt a tempomatot 130-ra állítottuk. A dinamikusabb hegyi szakasszal együtt mért 22 literes fogyasztás nem éppen fedi a gyárilag vidékre megadott 9,6 litert, de miénk a felelősség. A valóságban egy X5-tulajdonos sosem rohan X1-ért, mint mi. Nem sokáig tartott a bűnbánat, az unalmas autópályáról letérve végre ismét gyönyörködhetünk a suhanó téli tájban.

Fotó: Lencsés Csaba [origo]
Ezt a fotót nem kell kommentálni. Az X5 M-nél már meg sem néztük a fogyasztást

Az olvadozó hókupacai miatt ezen a héten kissé szomorkás arcát mutató síparadicsomból, Bohinjská Bistricából indultunk, a Genfi-tóra emlékeztető bledi tavat hátrahagyva olyan települések között kanyarogtunk, mint Lesce, Naklo vagy Bohinjská Bela, az utóbbi sem ember. Igazi lótenyésztő vidék ez, a legendás Lipica sincs messze, istállók, futtatók mindenütt a rendezett porták szélein. A legjellemzőbb helyi építmények egyébként a törülközőszárítós radiátorra emlékeztető, csak mondjuk tíz méter magas és húsz méter széles szénaszárító rácsok voltak.

M betű egy szabadidő-autón

Gyors kocsiban repül az idő, meg is érkeztünk az autóváltó pontra, már messziről integettek a kékdzsekis gyáriak, egyikük tenyere telis-tele volt BMW-kulcsokkal. Eljött az X1 ideje, ráadásul most jön a leghosszabb útvonal, egy 75,8 kilométeres szakasz, ahogy nézem a roadbookot, alig lesz benne autópálya. Csakhogy a parkolóban egyetlen üres sincs az öt darab bordó, sajtószolgálatra beállított 28i-ből.

Fotó: Lencsés Csaba [origo]
Tényleg elbújhat a 407 lóerős az 555 lóerős mellett

Amott egy már koszos, ha jól látom, egykor pezsgőszínű X6 xDrive35i, körülötte több X3 xDrive35i, utóbbi nagyszerű autó, nemrég próbáltam, és éppen felénk gurul egy másik, szintén fekete X5-ös. Csakhogy ennek elöl feltűnő légbeömlői vannak, hátul négy kipufogóvége és egy, már kissé koszos M betű a motoros csomagtérfedelén.

Így lettünk egyre nagyobb bajban. Külföldre hív egy autógyártó, hogy bemutassa újdonságát, amiről írni kell, telik a nap, és még csak bele sem tudtunk ülni, pedig délután indulunk vissza. Erre a kis kétezres motorú helyett most egy 555 lóerős szörnyben ülünk, amely a BMW történetében az első M-modell egy összkerékhajtású, elvileg szabadidő-autóból.

Fotó: Lencsés Csaba [origo]
Egy a mezőgazdasági gépeket rejtő számtalan családi műhely közül

Az erő alapja itt is ugyanaz a nyolchengeres blokk, mint az előző batárban, de a számos változtatás után immár 680 Nm a nyomatéka, amely még szélesebb fordulatszám-tartományban érhető el (1500 és 5650 között). Ez akkora erő, hogy az üresen 2380 kilogrammos jármű 4,7 másodperc alatt repül százra, de nem féktelen a száguldás. Mivel a Porschéval ellentétben a német prémiumtrió aláírta a 250-es limitet annak idején, az X5 M leszabályoz 250-nél, de azért opcióként rendelhető 275-ös korlát is.

Az ember bátor, az autó okos

A látszatra hasonló két szörny között a motor mellett a váltó és a futómű is más. Az M-ben ugyanis nem nyolc-, hanem hatfokozatú az automata, és az elektronikus váltókarral kapcsolhatunk a normál D mellett S, illetve M üzemmódot is, amelyek feszesebb váltást, így jobb gyorsulást eredményeznek. De a kormány mögötti hűvös tapintású alumínium karocskákkal mi is válthatunk. Kívülről nem nagyon látszik, ám az öccséhez képest tíz milliméterrel le is ültették a karosszériát.

Néhány gyors kanyarvétel után illik méltatni a futóművet fejlesztő mérnököket, nem kis feladat volt egy ólomnehéz, 176 centiméter magas dobozt, vagyis a sportautóktól igen eltérő felépítményű járművet szélsőséges körülmények között kezelhetővé, határon autózva is stabillá tenni. Persze mi nem autóztunk határon, maximum a saját tudásunk szerint, de pont az a nagyszerű ebben a monstrumban, hogy az iszonyatos erejével is az úton tudja tartani egy rutinosabb, de még nem vezetéstechnikai tréningeken pallérozódott sofőr is.

Fotó: Lencsés Csaba [origo]
Erős gázadásnál hatalmasakat lőttek a kipufogók

Természetesen csak akkor érzi meg az ízét a vezető, ha van bátorsága az éles kanyar előtt is nyomni a gázt, ha tud satuféket taposni, ha van mersze nagy sebességgel végigautózni egy húzósabb kanyart. Akkor a vele együtt immár közel 2,5 tonna az úton marad. A helyenként nedves és hepehupás szlovén utakon dolgozott a kifejezetten az X5 M-X6 M pároshoz fejlesztett elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros felfüggesztés, amelynek része a szintszabályozással kiegészített légrugózás, illetve a billenéseket minimalizáló elektronikus lengéscsillapítás.

Kanyarokban hatalmas erővel húzta a fizika a külső ív felé a jármű tömegét, de ennek ellenére simán hasította a kanyarokat az X5 M. Egyedül a hirtelen súlypontáthelyezések közben tudta egy-egy pillanatra felpörgetni a szívverésünket, de nem volt probléma, a 20-as kerekekre szerelt, elöl 275, hátul 315-ös gumik tapadtak. A döbbenetesen erős és messziről hallható motornak amúgy szinte mindegy volt, hogy hányadik fokozatban volt a váltó, mintha kampót dobtunk volna egy gyorsvonatra. Ennél már nem néztem fogyasztási adatot, csak lelkiismeret-furdalást okozott volna.

Filézőkés és csonttörő bárd

Annyira különleges jármű ez, hogy érdemes összevetni mással is. Ötszáz lóerejével valamivel kisebb teljesítményű, de 278-as végsebességével valamivel gyorsabb a Porsche Cayenne Turbo. A vonalai lágyabbak, beltere elegánsabb és kifinomultabb, a neve jobban cseng, többek között azért, mert kevesebb fut belőle az utakon. A két autó viselkedését nem véletlenül olyan eszközökhöz hasonlítom, amelyek óvatlan kezekben fájdalmas sérüléseket is okozhatnak.

Fotó: Lencsés Csaba [origo]
Meglátogattunk egy helyi autómosót. Nem a legmodernebb technikával dolgoztak

A Cayenne a legélesebb filézőkés, a legerősebb inak sem állják útját, elvág mindent. De van a konyhában egy bárd is, töri a csontokat, de az X5 M már erőből súlyt le. Valójában márkaszimpátia kérdése, hogy a 33,6 millió forintról induló BMW, avagy a 36 millióról induló Porsche teszi büszkébbé tehetős tulajdonosát.