"Logikai játék az egész életem" - mozgássérülten, autóval

Vágólapra másolva!
Előfordul, hogy vadidegeneknek adja oda a slusszkulcsot, hogy ő maga beszállhasson az autójába, amelybe csak azért tudja egyedül betenni a kerekesszékét, mert bebizonyította, hogy aktív életet él, ezért kiutaltak neki egy szétszedhető darabot. Egy olyan, autóval közlekedő mozgássérült mesél mindennapjairól, aki nem lett "otthonülős ember".
Vágólapra másolva!

Nem kell fizetniük a parkolásért - általában ez jut a mozgásukban nem korlátozott autósok eszébe az autóval közlekedő mozgássérültekről. Esetleg, hogy nem illik - és nem szabad - beállni a számukra fenntartott parkolóhelyre. Talán még az, hogy a szériaautókat nem tudják vezetni, általában automata váltós kocsikat alakítanak át nekik úgy, hogy a pedálokat ne lábbal, hanem kézzel működtethessék.

Ez a néhány tény azonban kevés ahhoz, hogy azok is elképzeljék autóval töltött mindennapjaikat, akik bárhol meg tudnak állni saját kocsijukkal, ahová az befér, és elég nekik néhány centiméter hely, hogy kiszálljanak belőle. Bovier György nem tartozik közéjük: a most huszonöt éves fiatalember néhány éve vétlen utasként szenvedett autóbalesetet, eltört három csigolyája, és azóta nem tudja használni a lábait. Mint mondja, két út állt előtte: vagy másokra hagyatkozik, depressziós lesz, otthon ül és nem lesznek ismerősei, vagy amennyire lehet, önállóvá válik és éli az életét.

Utóbbit választotta. Dolgozik, szórakozik, barátnője és barátai vannak, indult a Budapest-Bamako-ralin, szeret ejtőernyőzni - ezért is lett a fogyatékkal élők mindennapjait bemutató, integrációjukat célzó Kerülj közelebb! kampány egyik arca. Nevetve meséli, mennyire zavarban vannak a kerekesszékesekkel az emberek; előfordult, hogy még az orvos is az őt elkísérő barátjának mondta el a diagnózist, neki kellett szólnia, hogy szellemileg ép, csak járni nem tud.

Bár szeret autót vezetni, szívesen járna tömegközlekedéssel, jóval olcsóbb lenne, mint mindenhová kocsival menni, de ehhez szerinte nem adottak a lehetőségek. Kellemetlenül érezné magát, ha egy egész busznyi sietős utas várná, hogy a buszvezető kiszálljon, kinyissa neki a rámpát, miután fölgurult rajta, visszacsukná, visszaülne, majd néhány megállóval később megismételné ugyanezt - persze csak ott, ahol egyáltalán alacsonypadlós busz jár. Közlekedési eszköznek marad tehát Gyuri átalakított Opel Vectrája, amelybe pillanatok alatt ül át a kerekesszékéből, majd szintén másodpercek alatt szedi szét és pakolja be maga mögé és mellé a szétszedett szék kerekeit és vázát.

Vezetés közben mesélt a napi parkolási nehézségekről, a megenyhülő, de figyelmetlen rendőrről, az autójavítás okozta szobafogságról és a depihangulat elűzéséről.