Érzelmek nélkül hódít - BMW 640i-menetpróba

Lehet valami annyira tökéletes, hogy képtelenek legyünk élvezni? A bajorok vadonatúj nagy kupéja a világ mai állása szerint maga a csúcstechnika, egy lenyűgöző, bivalyerős gran turismo, mégis sokkal inkább hasonlít űrhajóra, mint sportkocsira. Mindent tud, ami miatt vágynom kéne rá, mégsem csomagoltam volna be a hátizsákomba.

Minden eddiginél lágyabb formatervet kapott és sterilebb lett a 6-os sorozat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Nem gondoltam, hogy félnem kéne tőle, pedig tudtam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. Itt ülök a világ egyik legjobb autójában, és nem érzem jól magam benne. Miután feltámasztotta a legendás nevet, a 6-os sorozat a vezetési élmény megtestesítője volt, a BMW kézzelfogható filozófiája. Most pedig itt az új, sok-sok munkaóra és euromilliók eredménye, ehhez képest egyszerűen unalmas vezetni. Ezek szerint valamit alaposan elrontottak a bajorok? Dehogy, mindent jól csináltak, ők csak a munkájukat végezték. A BMW-t egyszerűen megszelídítette az autóipar vállán ülő kisangyal, aki egy zsák apróval fagyizni küldte a kisördögöt.

Menettulajdonságai parádésak, de a vezetőhöz kevés jut el az élményből

Mert a 640i alighanem a világ egyik legjobb autója. Műszaki megoldásai a világ élvonalába tartoznak, felhasznált anyagai, gyártási minősége, kényelmi és biztonsági extrái együtt pedig kimerítik a high tech fogalmát. 320 lóerős soros hathengeres alapmotorjával 5,4 másodperc alatt gyorsul százra, könnyedén száguld a 250 km/órás végsebesség környékén, miközben fogyasztása vetekszik egy nagyobb dízellel. Az aktív kormányzás pontos, a futómű kényelmesen lebegteti a karosszériát, de határhelyzetben is számíthatunk rá, és nyolcfokozatú automatájánál sem kínálnak jobb és gyorsabb szerkezetet a piacon.

Megváltozott a farrész, de az új, üvegszálas kompozit csomagtérfedél is légterelőt formáz

Formája elődjét követi, bár egy kicsit lágyabb, kicsit jellegtelenebb, de még mindig igazi sportkupénak látszik. Sokkal vagányabb a kabriónál, és a méltóságteljes 8-asra is emlékeztet egy kicsit. A csupa LED-ből kirakott fényszóró túl cicás, a hátsó meg túlbonyolított, a karosszéria csupa fura élből és ívből áll, de megvan minden fontos kupés stíluselem: a hosszú orr, a szépen ívelő tető, a keretnélküli ablakok és nem hiányoznak olyan BMW ismertetőjegyek sem, mint az egyre szélesebb vesék, az egyre vastagabb hokiütő, a vékony első sárvédő és az előredőlő, trapéz alakú tükrök.

Családi piknik - Klasszikus BMW-kupék a golfpályán

Egy 327/28-as nyitja a sort, következik egy 503-as, egy 3200 CS, majd egy előző és egy új 6-os
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

460 liter sok mindenre elég, ha akkora bőröndöket találunk, melyek beférnek a nyíláson, egész sok holmit vihetünk magunkkal a 6-os csomagtartójában. Ha viszont nem utazni, hanem csak játszani szeretnénk, a sajtóanyag szerint bármikor elsüllyeszthetünk hátul egy nagy golftáskát. Mi általában mosolygunk ezeken a lehetőségeken, de a BMW megmutatta, hogy nem viccel és elvitt minket egy München környéki pályára. A meseszép pázsit mellett volt még mit nézni, szerencsére majdnem az összes valaha gyártott bajor kupét kigurították a gyári gyűjteményből.

Negyven év alatt sokat változott a világ, de sok a közös stíluselem a 3.0 CSi-vel

Kedvenceim, az örökifjú E24-es cápa 6-os és a valaha gyártott egyik legszebb kétajtós, az E9-es 3.0 CSi mellett ott volt egy lenyűgöző, kétszínű fényezésű 327/28-as 1939-ből, egy rusztikus 503-as 1959-ből, egy Bertone-tól származó, minimalista 3200 CS 1964-ből és egy Bangle-féle E63-as is. Egymás mellé állítva közvetlen elődjével látszik, pontosan hol lett lágyabb, testesebb. Sajnos az 1989-es 8-ast otthon hagyták, csak az exkluzív bukólámpással együtt lett volna hiánytalan a nagy gran turismó család.

Nem lehet baj, ha egy szép hangú, soros hathengeres turbómotor van a motorháztető alatt

Fejlett vezetőtámogató elektronikai rendszere minden bajtól megvéd, ha mégis belekerültünk, akkor pedig megment minket. Hárombetűs biztonsági extrák tucatjai segítik a vezetőt, van sebesség- és távolságtartó automatika, holttér és sávelhagyás figyelő, táblafelismerő és Head Up Display. Elvileg minden adott a boldogsághoz, mégsem tudtam mosolyogni a kormány mögött, pedig ennek az autónak vezetési élményre kellene váltania a 23,5 milliós vételár jobbik felét. Gran turismóként meg kellene találnia az egyensúlyt a kényeztetés és a dinamikus haladás között, a 640i viszont nagyon távol áll a sportosságtól.

Új BMW-kből ismerős a műszerfal, a középkonzol a vezető felé fordul, a kijelző vadonatúj

Mindezért a közel 1,7 tonnás önsúlyt és a majdnem 4,9 méteres karosszéria tehetetlenségét is lehet hibáztatni, hiszen egy ekkora autótól nem várható el, hogy virgonc legyen. Hiába a sportos karakter, a 6-os viselkedése sokkal közelebb áll egy utazólimuzinhoz, BMW-nyelven inkább a 7-esnek vagy az 5-ösnek, mint a 3-as vagy az 1-es Coupenak felel meg, csak az a baj, hogy mindkét négyajtóst jobb vezetni. Egyértelmű, hogy a túlszabályozott elektronika öli meg az élményt. Rettentően jól gyorsul, nagyon közvetlenül és pontosan reagál a kormánymozdulatokra, félelmetesen veszi be a kanyarokat, pillanatok alatt lefékez, ha az autópályán valaki elénk tántorog, de ebből csak annyit fogunk fel, hogy épen és egészségesen megérkeztünk.

Cikkajánló

A sterilizált paradicsomban - BMW 640i Cabrio-teszt		Arany középút - BMW 530d-teszt		Többen megkívánták - BMW 320d Coupé-teszt

Még csak nem is váltogathatunk, mindent kifogástalanul, de szigorúan egyedül csinál. Ha a gázba taposunk, egy kis gondolkodás után meglódul, a fordulatszámmérő mutatója finoman ugrál, felpörög a motor, de a sorhatos gyönyörű hangjából csak annyit hallunk, mintha valaki DVD-n nézné a Ronint a hátsó ülésen. Keresztbe csúsztatni szinte lehetetlen, az elektromos szervókormány teljesen élettelen, a futómű a menetstabilizálóval együtt pedig olyan vérprofin tapasztja az úthoz, hogy egy túlvállalt visszafordítót is letudhatunk egy kis csikorgással anélkül, hogy veszélyérzetünk lenne.

Ebből a szögből nézve a legkívánatosabb a 6-os

Nagyobb, erősebb, biztonságosabb és takarékosabb autóra vágytunk, a BMW pedig mindent megvalósított, csak közben a sportautóból valóságos űrhajót csinált, melynek pilótafülkéjében gázpedálkezelő és kormánytekerő logisztikai menedzser lett az adrenalinra vágyó sofőr. Csodák sajnos még ma sincsenek, mindez annak a szükséges folyamatnak a része, melynek a végén csupa tiszta üzemű autó áll, olyan biztonságos karosszériával, amely egy atombunkerrel vetekszik. Ott már sajnos semmi szükség nem lesz olyan érzelmekre ható autókra, mint a 640i, mert ha valamiben jó az F13-as 6-os, az a hatáskeltés. Még mindig nagyon különleges és exkluzív jelenség, a kényeztetés csúcsa. Kár, hogy be kell érnünk ennyivel.