Régi bútordarab - Opel Meriva 1.4 Turbo-teszt

Leginkább egy jó öreg német bútorra emlékeztet az új Opel Meriva. A Corsa testvére egy bevált alapokra épülő, masszív, súlyos tárgy, amely rengeteg holmit képes elnyelni, az ajtaja úgy nyílik, mint egy ruhásszekrényé, és megmozdítani sem könnyebb feladat. Az Opel kis egyterűjét az új, 1,4 literes 120 lóerős turbómotorral teszteltük.

Utazóautónak is beválik a Zafira padlójára épülő Meriva
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Akár a nagyszülők strapabíró bútorai, úgy cserélődnek a technikai részletek a különböző modellek között. Családi örökségként a Zafira padlóját és az Astra belső kialakítását örökölte az új Opel-formanyelv szerint megrajzolt második generációs Meriva. A Corsa egyterű változatának már semmi köze a kisautóhoz, csupán piaci pozícionálásuk áll közel egymáshoz. A kompakt méretű Merivát ennek megfelelően a két kategória közé árazták be, amely kifejezetten jó hír a sohasem látott magasságokba törő listaárak korában.

A meglévő, kikísérletezett alkatrészek felhasználása ma már kötelező gyakorlat az autóiparban, hiszen így csökkenthetők a költségek, a vásárlók pedig nem érzik meg a spórolást. Az egységes márkaarculat segít elhelyezni a gyártót a piacon, ráadásul könnyebb felhívni a vásárlók figyelmét egy újdonságra, ha az beleillik a cég frissen kialakított imidzsébe. Az első Meriva az aktuális Vectra stíluselemeiből építkezett, így a Corsa felfújt változataként is komolyabb, méretesebb autónak tűnt.

Stabilan fogja az utat és nagyon jól rugózik a futómű

Az új modell tervezésekor Rüsselsheimben éppen hátat fordítottak a németesen komor arculatnak, és lendületes, fiatalos formavilággal vittek új színt a kínálatba. Ennek szellemében nem győztek kisautósan vidám formát rajzolni a Merivának. Lendületes vonalakat, túlméretezett fényszórókat, hullámzó övvonalat és elnyújtott hátsó lámpákat kapott. A csomagtér ajtajával is bűvészkedtek egy keveset, egy fényes fekete betéttel optikailag mélyebbre húzták a hátsó ablakot, melynek alja így a meredeken emelkedő övvonal alsó pontjával került egy szintbe.

Az igazi trükköt a kilencven fokban kitárható oldalajtók (FlexDoors) kialakításánál vetették be, azok ugyanis egymástól függetlenül, ellentétesen nyílnak. A szokatlan megoldást nagyon kevesen alkalmazzák, jelenleg csak a Rolls-Royce Phantom készül hasonló nyílászárókkal. A hátsó öngyilkos ajtók előnye, hogy a megfordított zsanérnak köszönhetően hatalmas szabad helyet hagynak a beszállásra. Ehhez szokatlan mozgássort kell végrehajtani, hiszen fordítva közelítjük meg az üléseket, ebben segítenek a biztonság kedvéért meghagyott B oszlopokra szerelt kapaszkodók.

Az új Opel-arculat fiatalos, vidám külsőt adott a kis egyterűnek

Nem pusztán beülni könnyebb az amúgy is magas hátsó sorba, a gyerekülések rögzítése is sokkal egyszerűbb. Akkor is hamarabb végzünk, ha csak a kabátunkat dobnánk be a hátsó ülésre, ezt a vezető ajtó mellett, egyhelyben állva megtehetjük. Cserébe kevésbé szórakoztató magunkra csukni a súlyos ajtókat, ha teljesen kitártuk őket. A vezetőülésből csak a vékonyka térképzsebet érjük el, de a hátul ülőknek is nyújtózkodniuk kell a behúzóért. Nekik az is furcsa lesz, hogy nem könyökből, hanem csuklóból kell erőt kifejteni a kiszálláshoz.

Az újabb meglepetés akkor következik, amikor szülő és gyerkőc egyszerre próbálja meg elhagyni a Merivát, ugyanis mindketten ugyanoda lépnek ki az autóból, ezért a kiszállással meg kell várniuk egymást. Szűk helyen többet érne egy tolóajtó, a kisebb helyigény és a látványosabb megvalósítás azonban a Merivát karakteressé tevő szekrényajtók mellett szól.

Megszokást igényelnek az ellentétesen nyíló ajtók, de könnyű megszeretni ezt a megoldást

Ötletes megoldásokat odabentre is tartogat az Opel. Az előző generációból átmentették a praktikus, FlexSpace ülésmozgatási rendszert. A három részre osztott hátsó pad keskeny középső része a padlóban eltüntethető, így a két szélső, normálméretű ülés közelebb kerül egymáshoz, és egyúttal messzebb az ajtóktól. Így nő a válltér, és nem kell az utastér legszélén ülni. A sínen csúsztatható ülések az utastérből és a csomagtartóból is síkba dönthetők, így utasokkal együtt és nélkülük is rugalmasan variálható az alaphelyzetben 400 literes, szabályos alakú, alacsony rakodóperemű csomagtartó.

Nem pusztán a bőröndöknek és a lapra szerelt bútoroknak, hanem az utasoknak is tágas helyet kínál a Meriva, pedig mindent megtettek, hogy erről eltereljék a figyelmünket. Műszerfala szinte egy az egyben az Astrából került át, a vaskos ajtókárpitra is átnyúlva, mélyen elterülve, ívesen öleli körül az elöl ülőket. A motor- és utastér arányai miatt a vezető a szélvédőtől messze ül. Már átlagos méretű sofőrök ülése is a B oszlop mögé tolódik, ennek ellenére hátul is marad elég hely a lábaknak, a buborékformának köszönhetően hatalmas a fejtér.

A nappali menetfény a Meriva lámpáiból sem hiányozhat

A vezetési pozíció egyterűekre jellemzően magas, erre maguk az ülések is rásegítenek, melyeket eleve magasan építettek be, így hajlított lábbal ülhetünk. Az előző Merivához képest sokat változott a térérzet, a dobozszerű karosszériát és szögletes formákra épülő belsőt alacsonyabb építési mód és személyautósabb belső környezet váltotta fel. A kormány magassága és távolsága is állítható, ennek ellenére nem tudjuk kellőképpen meredekre állítani, de a magas üléspozíció miatt minden kézre esik.

Cikkajánló

A siker ajtajában - Opel Meriva-menetpróba		Családi válságautó - Kia Venga		Dobozok harca - C3 Picasso - Soul

Előre biztonságosan kiláthatunk, a szélvédőt ugyanis előretolták, a tető íve pedig olyan szögben hajlik, hogy az oszlop vaskos alja nem takar ki fontos részeket a látómezőből. Kis háromszög ablak helyett előrehajló ablakkeretet és egy jókora osztást alakítottak ki, ez szintén javítja a kilátást. A közepes méretű tükrök éppen ezért nem az ablak tövébe, hanem az osztáshoz kerültek. Fontos szerepük van a hátralátásban, ugyanis a Merivából sem lehet jobban kinézni átlósan hátra, mint bármelyik konkurenséből.