Kelet-európaiaknak, szabadidőre - Dacia Duster 1.6-teszt

Vágólapra másolva!
A Duster legnagyobb ellenfele a neve: Dacia márkanévvel még mindig nehéz eladni egy alapvetően jó autót is. A románok első SUV-próbálkozása nem tökéletes, de az árát nézve mégis erősen ajánlott.
Vágólapra másolva!

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Láthatóan eddig a Dusterre fordították a legtöbb időt a Dacia formatervezői
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Annak idején, egy másik híres kelet-európai autótípus kapcsán vált ismertté az a mondás: a Trabant Honecker bosszúja. A Renault számára az a szomorú hírem van, hogy a magyar vásárlók szerint a Dacia Ceausescu bosszúja. Ezért nem tudnak elérni nagy áttörést a magyar piacon, pedig már egy ideje sorban állnak az elérhető árú, jónak minősített modellek. A Daciának az adhat sovány vigaszt, hogy a nyugat-európai piacokon nyitottabbak a márkára, ott nem alakulhatott ki a szocializmus idején ez a mérhetetlen ellenszenv.

Néhány éve még senki sem értette, mi szüksége a Renault-nak a Daciára, ma viszont szinte minden konszern egy olcsó, tömegautókat gyártó fapados márka létrejöttén dolgozik. Egymodelles gyártóként támadt fel a márka, erre most ott tartunk, hogy románok maguk sem tudják, hány változatnál akarnak megállni.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
A Duster robusztusnak tűnik, és nem csal a látszat

Lelki szemeimmel szinte látom, ahogy a gyártósor melletti munkások csak a vállukat rándították, amikor kiderült, hogy a Renault lassan leváltja egyetlen, jól megszokott modelljüket, a 1310-est. Először jött a Nova, amely olyan gyorsan elvérzett, hogy még siratni sem volt időnk. A franciák ennél magabiztosabban akartak visszatérni: bemutatták az olcsó világautónak szánt Logant, amelynek négy változata erős inger lehetett az egyhangúsághoz szokott dolgozóknak. Aztán fokozódott a helyzet: megjelent a Sandero, ezzel összesen hattagúra bűvült a modellkínálat. A Duster pedig végérvényesen beírta magát a cég történetébe, betört a 21. század a Dacia gyárába. Összkerék-meghajtású Dacia, hallottak már ilyet?

A témában jártasabbak már régebbről ismerhetik az elnevezést: Dacia Duster. Ezzel a névvel már forgalmaztak román terepjárót számos országban, az Aro 10-est. Igen, ez az a nagyon szörnyű szögletes modernizált Aro, amely nem annyira a megbízhatósága okán vált híressé, inkább arról, hogy az első tengely hajtását csak az autóból kiszállva, a kerekek közepén lehetett bekapcsolni. Nagyjából a nyolcvanas évek elejétől hódított, de még 2006-ban is gyártották. A tulajdonosok idegrendszerén kívül nem hagyott maradandó nyomot, és nem is büszkélkedhetett olyan különleges terepjáró képességekkel, mint a Lada Niva.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Az 1,6-os motor sem erejével, sem étvágyával nem bűvölt el

Nem véletlen, hogy a Dustert úgy pozícionálták, hogy ne csupán egy fapados, kompromisszummentes, kőkemény terepjáróként gondoljunk rá. A Duster sokkal inkább szabadidő-autó, vagyis SUV, bár én még talán a crossover kategóriába is besorolnám, hiszen nem minden változata összkerekes. Egy valódi szabadidő-autó, amely méretei és ára miatt is optimális választás egy családnak. De mennyire lehet jó autó egy 2,5 millió forintért már elérhető terepjáró? Egyáltalán mire való, mire alkalmas?

A Duster az első Dacia, amelynek feltűnő a formája: amerre mentem vele, vonzotta a tekinteteket. Lehet nem szeretni a vonalait, sőt talán még támadni is a formáját, de legalább már nem úgy néz ki, mintha a tervező keze megragadt volna a nyolcvanas években. Végre nem hasonlít túlságosan a többi román modellhez, imponáló a mérete is. Ez a legnagyobb, legszebb és egyben legvagányabb megjelenésű Dacia.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Az első terepszög 30 fok, a középső 23 fok, a hátsó 36 fok; a hasmagasság 210 mm

Mondhatnám, hogy a tervezői fantázia elfogyott az autó külsejénél, a műszerfal ugyanis régi ismerős. A valóság azonban az, hogy a spórolás itt érte utol az új modellt: egy teljesen új belső nem lett volna költséghatékony választás. A térkínálatra nem lehet panaszkodni, a csomagtartó is egészen nagy, de az anyagminőség tekintetében csodákat ne várjunk: itt is látszik, miért ennyire szimpatikus az árcédula.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Az utastérben már előkerülnek az olcsó Dacia alkatrészek

Nem fényűzően felszerelt, nem vakítanak el a luxus kiegészítők, de végre van egy olyan autó, amelyre nem kell görcsösen vigyázni. Nem azért, mert nem érdemli meg, hiszen vannak erősségei, például a Nissantól örökölt összkerékhajtási rendszer, amelyhez ráadásul még kiválóan kapcsolható hatfokozatú váltót is adtak. Ez a rendszer dolgozik a Qashqaiban és az X-Trailben is, tehát alapvetően nem lehet rossz választás a Dusternek sem.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Fotelnek nem nevezhető a vezetőülés, de nem is kényelmetlen

Bele lehetne kötni a Duster vezetési élményébe, mégsem éreztem úgy, hogy sokkal rosszabb néhány vetélytársánál. A kormányzás például terepjárós mértékkel nézve nehézkes: nem vitték túlzásba a rásegítést, ami bizonyos helyzetekben kifejezetten zavaró. A futómű érdekes ringatózásokra képes, sőt a legújabb hírek szerint hajlamos a borulásra (a Duster védelmében említsük meg, hogy ugyanerre az attrakcióra sok nevesebb modell is képes). Alapvetően a vártnál feszesebb a Dacia, a kanyargós hegyi szerpentineket mégsem neki találták ki, a motorerő miatt úgyis legfeljebb lefelé lehetne örömautózni. Más a helyzet, ha terepről van szó: ott otthonosabban mozog, sőt ez az első olyan SUV, amit nem sajnáltam ütni, hajtani. Már a hazai menetpróbán is olyan terepre mentünk be vele, ahonnan tapasztalt offroadosok szerint sem sok esély volt a kijutásra, de a Duster mégis megoldotta a helyzetet. Ettől persze még nem ez a legjobb terepjáró, hiszen nincsen benne differenciálzár, de azokra az utakra bőven elég, ahová egy átlagautós önszántából behajt.



Egy dolgot biztosan nem kérnék a saját Dusterembe: az 1,6-os benzines motort. Papíron ugyan nem rossz, de valójában a nem túl súlyos kocsit meglehetősen nehézkesen mozgatta. A váltó áttételezése rövid, sőt az egyes extrém rövid, hogy felező nélkül is jól bírja a siratófalakat. Ez nem zavart volna, ezzel a váltóval élmény kapcsolgatni, de a motor egyre magasabb fokozatokban egyre kevesebb említésre méltót produkált. A hatodik sem kímélő fokozat, mégis alig gyorsul, autópálya-tempónál már a motorhang is tolakodó, és a szélzaj sem éppen visszafogott. Hosszútávon tehát kifejezetten kelletlen társ a román autó, ráadásul 130 kilométer/óránál tíz liter felett fogyasztott, ami aztán a városi használat során, nagyon takarékosan vezetve sem akart javulni. A teljes vegyes átlag 10,3 liter lett, ami azt jelenti, hogy egy szinten van a Mégane RS-sel, és két tizeddel fogyasztott kevesebbet az éppen nálunk lévő, új háromliteres, turbódízel Volkswagen Touaregnél.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
2,8 millió forint az alapára, de a 4x4-es már 3,3 millió Ft - mindkettő igen kedvező

A Dustert mégsem lehet leírni, egy legyintéssel elintézni. Ebben a kategóriában ilyen áru autó egyszerűen nincs. A legolcsóbb négykerék-hajtású Duster 3,3 millió forint. Egy erősebb, Arctic felszereltséggel 3,8 millió forint, de én mégsem javasolnám a benzines kivitelt. Igaz, a dízel csak jobb felszereltséggel kapható, 4,3 millió forintért, de cserébe egy sokkal használhatóbb, spórolós terepjárónk lehet. Az 1.5 dCi minden szempontból jobban illik a Duster egyéniségéhez, a benzines mellett csak az ára szólhat.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1598 cm3. Furat/löket: 79,5/80,5 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 77 kW (105 LE)/5750. Nyomaték: 148 Nm/3750. Sebességváltó: hatfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4315/1822/1625 mm. Tengelytáv: 2673 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1560/1567 mm. Tömeg: 1250 kg. Terhelhetőség: 550 kg. Csomagtartó térfogata: 408/1570 l. Üzemanyagtartály térfogata: 50 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 12,8 mp. Végsebesség: 160 km/óra. Átlagfogyasztás: 8,0 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 10,3 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 185 g/km.