Nem csak közgazdászoknak - Skoda Fabia 1.2 TSI-teszt

Vágólapra másolva!
Mérsékelten szívdobogtató forma, praktikus szemlélettel berendezett utastér, becsületes összeszerelési minőség, jó ár/érték arány. Ezt minden újkori Skoda tudja. A gyengébbik 1,2-es turbómotorral szerelt Fabia viszont azokat is célba veszi, akiknek az autó többet jelent egyszerű közlekedési eszköznél.
Vágólapra másolva!

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Laposabb fényszórók és nyújtottabb ködlámpa-menetfény-kanyarfény egység láttatja a valósnál kevésbé magasnak a Fabiát
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Harc az idővel. Tömören így jellemezhetnénk az autógyártók folyamatos fejlesztési munkáját. Ahogy változik a világ, átalakulnak az igények, lassan, de biztosan elfogy az évmilliók alatt létrejött kőolajkészlet, rosszabb esetben egy gazdasági világválság is felborítja a számításokat. Már az is siker, ha a mérnökök képesek lépést tartani a trendekkel, és fenn tudják tartani az érdeklődést termékeik, a társadalomban sajátos pozíciót betöltő autók iránt. Ilyenkor nem engedhető meg semmilyen lazaság, a fennmaradáshoz eladható autókra van szükség.

A mindenes népautó szerepét hitelesen alakító Skoda szerencsés helyzetből indul. Alaposan átgondolt konstrukciói gyakran még a nevesebb konszerntársaknál is keresettebbek Európa-szerte, de a modellfrissítést a csehek sem spórolhatták meg, idén kívül-belül átszabták a hároméves Fabiát. Testvéreivel ellentétben a kisautó még az előző generáció padlólemezére épül, így ma már kicsinek számító alapterülete csak felfelé engedte meg a terjeszkedést; a keskeny és magas karosszériát gömbölyded formavilággal próbálták meg ellensúlyozni.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A forma előnye: kategóriatársainál nagyobb a fejtér. Viszont túl kicsinek tűnnek a kerekei

Három év alatt a külső kapta a legtöbb kritikát, ezért az Octaviához hasonlóan alaposan hozzányúltak a lemezekhez és a műanyagokhoz. Leradírozták a lökhárítóról a függőleges vonalakat, szélesebbre cserélték az alsó levegőbeömlőt, ezenkívül laposabb fényszórókkal és megnyújtott, kanyarba bevilágító nappali menetfénnyel kiegészített ködlámpákkal az egyetlen lehetséges módon, optikailag javítottak az arányokon. Apróság, de a szériában járó oldalvédő csíkok is hatásosan tagolják a kisautó magas oldalfalát. Bár észrevehető a különbség, a formai változásoknál sokkal fontosabbak a műszaki alapokat érintő módosítások.

Azok a fránya arányok

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Tíz százalékkal szélesebben (balra) sokkal jobb az eredmény (jobbra az eredeti kép)

A szerkesztőségben mindannyian kellemesen csalódtunk az élénk motorral érkezett kisautóban. A turbós Fabia kulcsa kézről kézre járt, megtettünk vele néhány száz vidám kilométert Budapesten és környékén, megszerettük kezes viselkedését, elcsodálkoztunk kedvező fogyasztásán. Azután elgondolkodtunk rajta, mit változtatnánk meg a formáján, hogy igazán közel álljon a szívünkhöz: szélesebbre és laposabbra rajzolnánk.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Megint a Photoshop: kicsit nagyok a lámpák, de a hosszúság/magasság arány sokkal jobb

Mi így képzeltük el a tökéletes Fabiát. Reméljük, hogy az új padlólemez felhasználásával a modellváltás után már egy hasonló arányokkal megrajzolt kis Skodát láthatunk viszont.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A manipulált fotón lévő autóba (fent) meg sem próbálnánk kalapban beülni


A régimódi szívómotorok helyét fokozatosan átveszik a konszern kínálatában megtalálható, kifejezetten jól sikerült turbós egységek. A Fabia 86 lóerős 1,4-esének helyére az 1.2 TSI gyengébbik, szintén 86 lóerős változata került (bővebben keretes írásunkban, a második oldalon), amely a különc Roomstert is megkedveltette velünk. Kivételesen hálásak lehetünk a legújabb környezetvédelmi irányelveknek, amelyek nélkül legfeljebb az RS változat kormánya mögött lehetne részünk hasonló élményben.

Örömmel jelenhetjük, hogy a nyomatékos turbómotorok visszahozták a a vezetés örömét a kiskategóriába. A gázpedál lenyomására végre azonnal reagál az autó, az apró turbólyukon szinte észrevétlenül lép át a motor. Alacsony fordulaton még kissé erőtlen, de 1500-tól már mozgásra bírható az 1,1 tonnás karosszéria. Miután a mutató elhagyja a 2000-es osztást, intenzív gyorsításra is rávehető a Fabia. 160 Nm-es nyomatéka városban és országúton egyformán mozgékonnyá teszi, lökéshullámszerű gyorsítás helyett egyenletes teljesítményleadással gondoskodik a sofőr jó kedvéről és az utasok biztonságáról.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Színes szövetbetét dobja fel a kicsit fakó belsőt

Nem mindegy, hogy egy fokozat-visszakapcsolással, enyhe gázadással néhány másodperc alatt hagyjuk magunk mögött az előttünk döcögő teherautót, vagy hosszas bujkálás után, a gázt padlóig nyomva még éppen beférünk a kétségbeesetten villogó szembejövő előtt. Kényelmesen kézben tartható erejét a könnyedén kapcsolható, bár kissé lötyögős váltó is segít kihasználni. Bár a gyengébbik változathoz csak öt fokozat jár, ezeket olyan jól sikerült kiosztani, hogy a hatodikra tényleg csak autópályán lenne szükség, ahol 130-nál percenként háromezret fordul a főtengely.


Hangja ebben a tartományban sem válik zavaróvá, ez a plusz hangszigetelés eredménye, még a TSI motorokra jellemző morgás is csupán gyorsításkor hallható az utastérben. A turbóőrület a Fabiában elérte a célját, azonos teljesítmény és nagyobb rugalmasság mellett a fogyasztása sem szökik az egekbe. Még a tempós haladás lehetőségét kihasználva sem sikerült 7,2 liternél többet fogyasztanunk, finom pedálkezeléssel pedig akár fél literrel is kevesebbet olvashattunk le a kijelzőről. Ennyit hasonló esetben a nehézkesebb szívómotor is legurítana, miközben a közösen megtett kilométerek sem lennének ilyen szórakoztatóak.