Teljesen más koncepcióval tették vonzóvá az A1-est és a Minit
Igaz, hogy a Mini dízel volt és kézi váltós, de remek alkalmat adott arra, hogy összevessük a kormány mögött szerezhető élményeket. Az összehasonlító tesztelés egyszerűen, de annál hatékonyabban zajlott: autós rovatunk majdnem minden tagja elment egy-egy körre az autókkal, majd visszatérve klaviatúrát ragadott, és leírta az élményeket. A végeredményt nagyjából sejtettem, ám a válaszok egyöntetűsége meglepett. Természetesen az alábbi véleményeket helyi értéken kell kezelni, mert főleg a vezetési élményre koncentrálnak, és ez egy magunkfajta belterjes autóbolond társaságban teljesen más képet mutat, mint amire a célközönség vágyik.
"Láthatóan meggyűlt a bajuk vele"
Nógrádi kolléga szerint az Audi A1 és a Mini csak annyira vetélytársa egymásnak, mint az alma meg a körte. Ebben nem értek egyet vele, mindkettő a fizetőképes városi fiataloknak - főleg nőknek - szánt felvágós divatautó, nagyjából megegyező méretekkel, irgalmatlan hosszú extralistával, és mindkettőt körüllengi a prémiumtermékek felsőbbrendű aurája. Az Audi belsejéről süt, hogy olyanok tervezték, akiknek eddig csak komoly, nagy autók utasterét kellett megálmodniuk. Ezek a tisztesen megőszült, szögletes szemüveges ingolstadti iparosok most viszont azt a feladatot kapták, hogy egy fiatalos autóbelsőt készítsenek, és láthatóan meggyűlt a bajuk vele. Nekem a formák és a komor hangulat sem jött be túlzottan, az egész Audiban a legmerészebb részlet a kerek légbeömlő, ez pedig kevés ahhoz, hogy szerethető legyen.
Az jutott eszembe az A1-belsőről, amikor az idős forgatókönyvírók fiatalos szlengben próbálnak írni, de a végeredmény még akkor is felettébb kínossá válik, ha épp egy olyan ifjú színésztehetség szájába adják az erőltetetten trendinek és köznyelvinek tűnni akaró szavakat, aki történetesen még játszani is tudna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Audi ülései jobbak a Miniénél, és utastér minősége is hozza a márkától elvárt magas színvonalat. Nem csoda, talán ez az egyetlen terület, amiben az utóbbi években a négykarikások még a Mercedest és a BMW-t is egyértelműen verik, nem adhatták lejjebb.
Láthatóan igyekeztek az audisok az utastérben is, de még így sem sikerült a Mini közelébe jutniuk
A Mini szűkösebb belseje sokkal fantáziadúsabb, ebben semmi sem ott van, és semmi sem úgy működik, mint egy átlagautóban. Persze ennek is vannak hátrányai, a billenőkapcsolókat például odatekintés nélkül nehéz használni, mert mindegyik egyforma, ez pedig vezetés közben elvonja a figyelmet. Jópofa a svájci tányér méretű analóg sebességmérő is középen, de a tervezésekor elfelejtették, hogy a vezetők általában nem a térdükön hordják a szemüket, így leginkább csak az utasoknak szolgál információval az aktuális sebességről. Szerencsére a vezető elé tett fordulatszámmérőben is van egy kisebb, digitális sebességmérő, de ezt persze több ideig tart leolvasni, mint egy analóg órát, ami nem feltétlenül hasznos a 300 ezer forintos traffipaxbüntetések országában.
Ha valamiben igaza van Nógrádi kollégának, az a két autó vezethetősége, mert itt tényleg nehéz lenne párhuzamot vonni közöttük. Ebben egyértelmű a Mini fölénye, még akkor is, ha az Audin téli gumik voltak, ami a szokatlanul meleg, húszfokos novemberi hőmérsékletben közel sem ideális. Érezhető az A1-esen, hogy egyszerű tömegautó-alapokat használtak készítésekor, kanyarban jobban dől, elektromos szervokormánya könnyű és szintetikus, fékpedálja túlontúl puha és mélyre nyomható, a pedáljai pedig valamiért az ideálishoz képest jobbra helyezkednek el. A Minit annak ellenére sokkal jobb volt vezetni, hogy dízelmotor hajtotta. Az egy valódi mini-hot-hatch, akármilyen motor is van az orrában. Váltója súlyosabb és precízebben kapcsolható (bár egyes helyett könnyű hátramenetbe tenni), kormányzásában több az érzés, mint egy Jennifer Aniston-moziban, azonnal reagál a parancsokra, futóműve egyszerre bolondbiztos és játékos, és a ballonosabb gumikkal a vesekövünket sem rázza szét.
Gulyás Péter
"A zseniális kisautóval egyelőre senki sem versenyezhet"
Gondolkodás nélkül a Minit választanám. Ha a prémium kisautóként az A1-nek csak annyi lenne a dolga, hogy mutatós legyen és kényeztessen, a próbakör után elégedetten csuktam volna be az ajtaját. De annak a kocsinak, amelyik a Minivel akar versenyezni, ennél többet kell tudnia. Sokkal többet. Bár beleolvad a modellpalettába, tetszik az A1 formaterve. Sugárzik belőle az a high-tech stílus, ami az Audikat menővé teszi, és ami miatt sokan undorral tekintenek az orrukon négy karikát viselő autókra. Odabent ugyanez a hűvös elegancia adja meg azt az alaphangulatot, amit egy luxus bunkerben érezhet az ember. Az első métereken még érdekes, hogy az A1 ilyen kicsiben is hamisítatlan Audi-érzést sugároz, de a puhány kezelhetőségből hamar rájövünk, hogy valójában egy áttervezett Polót vezetünk. A szokottnál lágyabb futóművet kemény csillapítással ellensúlyozták, ezért úthibákon és keresztbordákon bántóan ráz a hatalmas felnivel és hozzá való peres gumival szerelt A1.
Kormányzása teljesen érzéketlen, a puha fékpedál miatt a valójában erős fékek is gyengének tűnnek, így hiába a bőséges teljesítmény, a kényelmes autózásra megfelelő Audi nem nyújt nagybetűs vezetési élményt. Ez nagy baj, mert azt a mosolyt, amit a Mini bárkiből képes kiváltani a formájával, az első métereken intenzív vigyorgássá változtatja a vezethetőségével. Viccesen nagy kilométerórája, pöckölős kapcsolói pillanatok alatt képesek ingerszegénynek és unalmasnak láttatni az Audi sportosnak szánt, végül mégis németesen konzervatívra sikerült műszerfalát. Élénk gázreakciója, optimálisan súlyozott, gyors és közvetlen kormánya látványos autózásra csábít.
A kategóriájában továbbra is a Mini nyújtja a legtöbb vezetési élményt
A Mini értelmet ad a feszes és rázós futóműnek is. Úgy fekszik bele minden kanyarba, hogy csak akkor gyorsíthatok ki elégedetten egy fordulóból, ha felsikítottak a gumik, mert akkor tudom, hogy kihoztam belőle a maximumot. A Mini mindenből többet nyújt, éles kezelhetősége és kezes viselkedése miatt nyugalommal tölt el a tudat, hogy bármilyen helyzetből kivághatom magam. Ott, ahol az Audi a tapadásért küzd, és nem érti, miért hibbantam meg, a Mini csak duzzog, hogy miért óvatoskodtam el ezt a manővert. A tavasziasan enyhe novemberi teszthéten az A1 téli, a Cooper nyári gumival járt nálunk, de ezzel együtt is meggyőzőbb, agilisabb autó a Mini. Motorháztetejének vezetőülésből is látható domborulata, keret nélküli ablakai és meredek A oszlopai feledtetik a szűkös hátsó ülést és az átlagos anyaghasználatot. Ezzel a zseniális kisautóval egyelőre senki sem versenyezhet, csak a Mazda MX-5 tudna elbizonytalanítani vásárlás előtt.
Balogh Bence
"Nem csak a szépség, az élmény is számít" A Mini kontra A1 összehasonlítást már a korábbi dízel A1 tesztemben elkezdtem, a véleményem most sem változott. Pedig megkaptuk az általam javasolt 1.4 TFSI-t, ami kétség kívül sokkal jobb az 1.6 TDI-nél, de nem tudott lebeszélni a Miniről. A méregdrága, prémiumhatású trendi kisautók kategóriájában a vevőt le kell nyűgözni, nem csak a szépség, az élmény is számít. Előbbiben talán még versenyképes az A1, utóbbiban azonban a Mini jobb. Egyszerűen jobban eltalálták a futóművét, igaz egy picit keményebb is.
Az Audi elsősorban arra támaszkodhatna, hogy nagyobb és frissebb modell, de egyikkel sem tudott igazán élni. A hátsó fejtér kicsi, a motorválasztéka pedig még nem elég vonzó. Ez még akkor is igaz, ha az 1.4 TSI DSG váltóval utcai használatban élvezetes. A dízel Mini azonban az újkori Mini-nemzedék legjobb darabja, élvezetesen dinamikus, emellett a járáskultúrája példás és szemtelenül keveset fogyaszt. A kérdés tehát eldőlt: inkább Mini. Miközben az A1-nek meg kell küzdenie a sokkal inkább minis DS3-mal és a szintén érdekes alternatívát jelentő MiTóval is. Vida János |
A kollégák véleményét olvasva nem sok jót gondolhatnánk az A1-es jövőjét illetően, így némileg árnyalnám a képet, attól függetlenül, hogy én is a Mini slusszkulcsát vágnám zsebre gondolkodás nélkül. Lehet ugyan, hogy az A1 labdába sem rúghat a Mini ellen a vezetési élmény terén, ám ha pusztán a csomagolást és a hozzáadott körítést nézzük, szerintem az Audi van előnyben, hiszen a kellemesen bohókás, retrós hatás helyett prémiumterméknek adja el magát, és lehet, hogy a célközönségnek ez sokkal fontosabb. Amire kitalálták, arra tökéletes az A1: divatos, csinos, meg lehet vele jelenni, és nem utolsó szempont, hogy ellenállhatatlan hatással van a gyengébbik nemre, még úgy is, hogy egy autóbolond szemében pont az a bizonyos szikra hiányzik belőle. Nem mondom, hogy kár érte, mert venni fogják, mint a cukrot, csak amíg a Mini vigyort is fakaszt a gazdája arcára vezetés közben, addig az A1-es maximum egy büszke mosoly kicsikarására lesz képes.
Nógrádi Attila
Cikkajánló |