Fagyponti száguldás

Vágólapra másolva!
Már a sokadik hosszútávú versenyen vagyunk túl, egy kivételével mindegyiken hoztuk az elvárt eredményeket, mégis teljesen más érzésekkel ülök le a billentyűzet elé. Számos újdonság volt idén, de egy biztos: az erre a versenyre kipróbált, csak magyarokból álló szerelőgárda bevált, tökéletesen dolgoztak, öröm velük együtt küzdeni a sikerért. És hát ott a két új versenyző: jó mentalitású, tehetséges emberek, akiknek ugyan még fejlődniük kell, de teljesítményük és az alázatuk alapján már most elhiszem, hogy képesek rá. Most csak magyarok szerelték a 120d-t, az autó felkészítése tökéletesre sikerült
Vágólapra másolva!

Nem éppen az optimális előjelekkel vágtunk neki ennek a hétvégének, és már hónapokkal ezelőtt azt is tudtuk, hogy nem a legerősebb összeállításban. Walter Csaba barátomnak ugyanis a 12 órás versennyel egy időben volt az FIA GT3-as Európa-bajnokságon versenye, a záró hétvége, amely ráadásul nagyon fontossá is vált. Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, a BMW Team Hungary az ő gyermeke, Henning Putzkéval, a BMW Magyarország ügyvezetőjével közösen rengeteget dolgoztak, dolgoznak azért, hogy a csapat ilyen szinten működhessen.

Forrás: Murányi Gábor / Speedlight Photo Agency
A kis 120d ismét nagyon jól teljesített, végig tökéletesen üzemelt

Nem titok, hogy Palik Laci egy kicsit szünetelteti versenyző pályafutását, a családjával akar több időt eltölteni, ezért külföldre utazott pihenni. Tiszteletben tartottuk a döntését, de egyből felmerült a kérdés, hogy ki ül be a helyére, milyen típusú versenyzőt várunk mi a csapatba. Az eddigi versenyek alatt mi magunk is rájöttünk, nem olyan egyértelmű erre a válasz, nem csak a gyorsaság számít. Őszintén: az egész kaland elején én sem feleltem meg a saját magam által felállított követelményeknek, ezért sok mindenen változtattam.

Több aktív versenyzőt kipróbáltunk, végül Kovács Tamás és Csuti László maradtak, akik tehetségük alapján is illettek a képbe, de ugyanennyire számított a vezetéstechnikai felkészültségük, a tapasztalatuk, állóképességük, mentalitásuk, alázatuk. Az utolsó felmérő maga a verseny lett, amely előtt viszonylag keveset tudtak menni a versenyautóval.

Forrás: Murányi Gábor / Speedlight Photo Agency
A versenyzőcseréket már szerdán gyakoroltuk

Ezek alapján arra számítottam, nem fogjuk tudni hozni a tavalyi teljesítményünket, két újonccal nincs esély arra, hogy ugyanazt a tempót diktáljuk 12 órán keresztül. Sajnos egy apró baki is hátráltatott minket: a németek nem az erre a versenyre használható 100 literes üzemanyagtartállyal küldték el az autót, hanem benne maradt a nürburgringi versenyen kötelező 60 literes. Ez hatalmas taktikai veszteség, nem tudtunk időt spórolni a ritkább tankolásokkal.

Pénteken aztán kiderült, nem ez lesz az egyetlen gondunk: az autót sikerült valahogy beállítani, de a gumikkal gondunk támadt. Nem hozták a kívánt teljesítményt, ráadásul a szélsőséges időjárás miatt még a megmelegítésével is küszködtünk. Napközben még volt tapadás, bár akkor sem ideális, de estére vezethetetlenné vált az autó, át kellett állítani.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
A jóval erősebb BMW-k sem voltak vetélytársak

A szombat reggeli bemelegítő edzés a nevéhez méltó lett, a kétfokos aszfalton gyakorlatilag mindenki korcsolyázott. Arra számítottunk, hogy a tízórás rajthoz még nem fog nagyon felmelegedni a hőmérséklet, de tévedtünk, a rajt után néhány körrel gondjaim lettek a hátsó gumikkal. Túlmelegedtek, így a kétórás saját etapom közben kellett rájönnöm, nagyon meg kell változtatnom az íveimet ahhoz, hogy újra hosszútávon is vezethető maradjon az autó. Körülbelül tíz kör múlva találtam egy másik ritmust, amiben kibírtam a végéig. Eközben a tapasztalataimat a rádión megosztva már úgy vártak a cserénél, hogy az utánam következő Kovács Tamást egy jobb beállítással küldjük vissza.

Ez sikerült is, Tomi egészen magabiztosan, ügyesen vágott neki a következő etapnak, egész jó időket autózott, de a forgalomban néha kicsit megakadt. Körülbelül egy óra múlva jött egy Code60-as fázis, amit gyorsan ki is használtunk egy vezetőcserére, Csuti Laci szállt be, akinek nem cseréltek gumit, így a kopott abroncsokon kellett bizonyítania. Nem is ment rosszul, bár ő sem volt túl gyors.

Forrás: Murányi Gábor / Speedlight Photo Agency
A pálya középső részén számít igazán gyorsnak a 120d. Olyan helyeken is lehet előzni vele, ahol más autóval nem

Wéber Gábor következett, aki már új szettet kapott, amivel bele is kezdett rendesen. Ő igazi sprint típusú versenyző, nagyon hamar rátalált egy ritmusra, igazán gyors köröket futott, az elején minden rendben volt. Aztán az etapja vége felé meglett a böjtje: annyira elkoptak a gumijai, hogy nagyon lelassult. Amikor kiállt a cserére, és levették az abroncsokat, akkor derült ki számunkra: az is isteni szerencse, hogy nem kapott defektet, gyakorlatilag a szövetig kopott a bal első gumi.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
A magyar Silver Sting szép sikert ért el, abszolútban második lett

Biztossá vált, hogy ezek az abroncsok nem alkalmasak az ennyire forszírozott tempóra, nem mehettünk annyira gyorsan, mint ahogy szeretnénk. A két újonc következett: először Kovács Tamás ült be, aki egészen biztatóan kezdett, de utána a forgalomban összetalálkozott egy M3-as BMW-vel, akivel nagyjából az etapja végéig csatázott. Csuti Laci viszont ismét használt gumikon volt kénytelen visszamenni, ennek ellenére nagyon jó köröket autózott, fokozatosan gyorsulva. Rásötétedett, de ez sem zavarta meg - Laci ekkora győzött meg, hogy még több van benne. Ezek után az este első felét Wéber Gabi kapta meg, de még a melegre szabott beállítással, nem is tudott vele olyan gyorsan menni, de azért jó tempót jött.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
A vártnál kevesebb csapat indult el, de néha így is nehéz volt a forgalom

A végén nekem kellett befejezni, teljes sötétségben, de magabiztos előnnyel. Megkaptam egy új szett gumit, ami teljesen más keverék volt, mint a többiek. Az autót átállították a hidegre, majd mehettem is utamra. Az első körök jól sikerültek, aztán viszont kisebb tapadásvesztéssel küszködtem. Közben jött a rossz hír, a biztos előny tévedés volt, körön belül volt a Seat mögöttem, sietni kell. Ezek után úgy mentem át a forgalmon, mint egy bolond. Sokat nem gondolkoztam, mindenkit ott előztem meg, ahol utolértem. Ennek meglett az eredménye, a Seat nem közeledett tovább, így aztán az utolsó tíz körre szolidabb tempót kért tőlem a csapat. Ez viszont nem ment, mert akkor egyből visszahűlt volna a gumi, így ugyanabban a gyors, de biztonságos ritmusban eljöttem a célig. Egy kis szerencsénk is volt, az előttem lévő Audi R8 az utolsó cseréjénél kigyulladt a bokszutcában, mögém került, sőt a versenypályán sikerült újra megelőzni.

A végeredmény: megnyertük a kategóriát egy 335d előtt, az abszolútban ötödikek lettünk. Két újonccal ez nagyon szép eredmény. Ismét csak bőven 400 lóerő feletti Porschék vagy Porsche alapú prototípusok (Silver Sting) végeztek előttünk, és megvertünk sokkal komolyabbnak vélt autókat is, Audi R8-ast, Corvette-et, Mustangot és az összes kétliteres turbós benzinest, pedig nem is tudtuk kihasználni a fogyasztásbéli előnyünket. Mindezt úgy, hogy szándékosan nem az optimális taktikát alkalmaztuk, inkább az újoncokat teszteltük.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Az utolsó csere után már csak az előnyünket kellett beosztani

Mégsem az eredmény miatt vagyok boldog, hanem a csapat miatt. Először történt meg, hogy csak magyar szerelők készítették fel az autót, a németek csak tankoltak. Az autó felkészítése tökéletes volt, minden apró-cseprő gondunkat gyorsan és pontosan oldották meg a fiúk. A kerékcseréknél alaposan feladták a leckét: már nem a szerelőkre kell várni, a versenyzőknek kell összeszedni magukat. Ehhez jön még a két új fiú, akik versenyzőként és emberileg is gyorsan beilleszkedtek, így nagyszerű hangulatban, egymásért dolgozta hatékonyan haladtunk előre. Az eredmény magáért beszél, de a csapat is továbbfejlődött. Mi lesz, ha visszatér Walter Csabi?