Plasztika és szívátültetés - Volkswagen Golf Plus 1.6 CR-TDI teszt

Vágólapra másolva!
Rovatvezetőm megkért, hogy lehetőleg hamar írjam meg a Golf Plus tesztet, mert egy hét múlva már biztosan nem fogok rá emlékezni. Nos, a modellfrissítés után is visszafogott külsejű Volkswagen tényleg nem egy adrenalinbomba, de árán kívül nehéz lenne mibe belekötni. Pláne az új, 1,6-os, szupercsendes dízelmotorokkal, amelyek közül a leggyengébbet teszteltük.
Vágólapra másolva!

Fotó: Gergely János [origo]

Csak szemből lehet felismerni, hogy ez a frissített Golf Plus
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Már a Golf hatodik generációjánál is azt gondoltam, hogy jobb lenne öt és felediknek hívni, annyira kevés a változás elődjéhez képest. Csupán pár hónappal a bemutatója után már meg is jelent az újnak hívott Golf Plus is, de ennél már a Volkswagen minden hájjal megkent marketingesei sem mertek generációváltásról beszélni. Nem csoda: a változások csak egy enyhe ráncfelvarrással érnek fel, a legtöbb karosszériaelem maradt a régi - a présgépek lecserélése nem olcsó mulatság.

Fotó: Gergely János [origo]

Még autópálya-tempónál is csendes marad az utastér


Csak szemből nézve lehet az újat a régitől megkülönböztetni, mivel a Golf Plus hűtőrácsa és fényszórói is a hatos Golf stílusában alakultak át, a fekete maszk most már összeér a lámpával. Féjja kolléga szerint annyira jellegtelen lett, hogy gyakorlatilag nincs is eleje, de én nem értek egyet vele, szerintem előnyösebb a ráncmentes arc, bár azért az alsó tagozatos kisfiúk nem ezt fogják kitenni poszteren szobájuk falára. Az biztos, hogy nagyon rég ültem olyan tesztautóban, amellyel ennyire könnyű lett volna elvegyülni a forgalomban, és erről nem csak az elterjedt metálezüst fényezés tehetett. Persze aki avantgárd formájú kompakt buszlimuzint keres, az elmegy valamelyik francia márka szalonjába, a Volkswagen köztudottan inkább a sallangmentes megjelenést és a kortól függetlenül könnyen befogadható formákat részesíti előnyben.

Fotó: Gergely János [origo]

Lakkfekete lett a hűtőmaszk, kicsit más a lökhárító és a fényszóró


Hátulról autószakértő legyen a talpán, aki felismeri a 2009-es modellévű verziót, pedig állítólag a hátsó lökhárítót és a tetősíneket is átrajzolták. Kihagyták a ziccert, és a kissé giccses, LED-es hátsó lámpákat nem alakították át, pedig sokat lehetett volna dobni a felfújt Golf külsején, és hátulról is észlelhető lenne a modellfrissítés.

A Golf Plus a sima Golf és a hétüléses Touran közötti rést hivatott betölteni. Nyolc centiméterrel magasabb a Golfnál, emiatt belül egy kategóriával nagyobbnak érződik, pedig a tengelytávolságuk és hosszúságuk is nagyjából azonos. A trükk abban keresendő, hogy a belső magasságot kihasználva az üléseket is magasabbra tették, ami sokkal kényelmesebb üléspozíciót eredményezett, még hátul is kényelmesen elfér egy 190 centis felnőtt. Hasonló érzés fogott el a hátsó ülésen, mint a Skoda Superbben: szinte már feleslegesen nagy hátsó tér, akár keresztbe is tehetjük a lábunkat. Ha viszont nem kosárlabdázók ülnek hátul, akkor jól jön az aszimmetrikus, sínen csúsztatható hátsó pad, mert egy másodperc alatt megnövelhető a csomagtartó térfogata 395-ről 505 literre, és lábtér még akkor is marad elég. A sima Golfban csak 350 literes a csomagtartó, kisebb a nyílás, és ott a hátsó ülést sem lehet csúsztatni, praktikumban tehát nagy a különbség a két változat között, pláne, hogy a Plusban az anyósülést is piknikasztallá lehet alakítani. Nem érheti panasz a meglepően puha tömésű első üléseket: elég nagyok, és hosszú út után is hátfájás nélkül lehet kiszállni belőlük.

Fotó: Gergely János [origo]

Szinte feleslegesen nagy a hátsó láb- és fejtér, az üles több darabban, sínen csúsztatható


Ezekből a magasra tett ülésekből jobban rálát a forgalomra a Golf Plus vezetője, de az A oszlop sokkal többet takar ki, mint a Golfban, ezért a kanyarok előtt jobbra-balra kell dőlni, hogy lássunk valamit, szerencsére az oldaltartás nélküli ülések tökéletesen alkalmasak arra, hogy tornagyakorlatot végezzünk bennük. A műszerfal felső része ujjal egy centimétert is benyomható, annyira puha anyagból készül, de a minőségérzetet a márka jellegzetes, csillapítottan visszahajló kapaszkodói is emelik. Ezért kár, hogy a kormányról és a sebességváltóról lespórolták a bőrborítást, pedig egy közel hatmillió forintba kerülő autótól ennyi azért elvárható lenne, de a Volkswagen ezt a luxust csak a második, Comfortline szinttől nyújtja. Kritika a németesen komor színösszeállítást is érheti, de erre is van megoldás, ugyanis a drágább kivitelek akár többtónusú, világos belsővel is rendelhetők.

Fotó: Gergely János [origo]

Az egyetlen dizájnötlet az, hogy kerek légbeömlőket alkalmaztak. Pakolni van hova


A hatos Golfnál legalább új műszerfalat terveztek, de itt maradt a régi, amelyet időközben a Tiguan is megkapott, csak a klímavezérlő panelt cserélték le a legfrissebb generációra, beletették az új Golf háromküllős kormányát és a kék helyett szembarát fehér háttérszínű műszereit. A gyári sajtóanyag szerint fejlettebb navigációs rendszert, tolatókamerát és az autót a parkolóhelyre magától bekormányzó asszisztens is lehet már rendelni 2009-től a Golf Plushoz, de tesztautónk felszereltsége a legszerényebb Trendline volt, és ezek mind kimaradtak belőle.