Nehéz megmondani, sikeres lesz-e az autó, egyelőre még csak álló helyzetben ízlelgettük a felső középkategóriást. Kívül finoman egymásba folyó lágy ívek, semmi közönségmegosztó formai elem. Nem vonzza különösebben a tekintetet sem, igazi Saab, ami ugye pont ezzel osztja általában két részre az autósokat: vagy nagyon bejön, vagy "ez semmilyen".
Belül az tűnik fel, hogy mindenre nagyon próbáltak ügyelni. A szép fokozatválasztó fémes részébe márkalogót martak, a kesztyűtartó finoman nyílik, az ülések elektromos mozgatása pedig az általában megszokottnál határozottabb. Bárcsak ilyen lenne mindenhol, nem alszunk el, miközben magunkra állítjuk a vezetőhelyet.
Mind a négy kiállított autót körbedongják az újságírók, kapcsolgatják a műszerfal kapcsolóit, fogdossák a borításokat, egy kolléga az üres kesztyűtartóba is benyúl mellettem az anyósülésen, mintha a választ keresné a nagy kérdésre. Ez egyelőre nincs, csak a közhelyesen minimál skandináv dizájn egy újabb változata. Ami viszont eddig nem jött be.