Ha sok az OPC - Opel Corsa GSi teszt

2008.06.19. 9:48

Az Opel a Corsánál visszahozta a jól ismert GSi megjelölést, annyi különbséggel, hogy ez már nem a sorozat csúcsmodelljét jelenti. Mindenesetre a 150 lóerő és az ültetett sportfutómű így is tempós haladást tesz lehetővé, ráadásul az OPC-vel ellentétben a GSi ötajtósként is megvásárolható.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Különösen jól áll a GSi-nek a metálfekete fényezés
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A GSi név fogalom az Opel-rajongók körében. Korábban minden Corsa-generációból elkészítették az így hívott sportváltozatot, valószínűleg sokan emlékezünk a kocka és a gömbölyű nemzedékekre, amelyekben még 1,6-os, sportos hangolású szívómotor dolgozott hengerenként két-, később négy szeleppel. Vitték is szépen a könnyű karosszériát, a legutolsó GSi azonban már nem lett akkora kultuszautó, mert az Astra lusta és kelletlen 1,8-asát tették bele, nem egy rendes, kihegyezett sportmotort. A 2006-ban bevezetett Corsa legerősebb verzióját már az új szisztéma szerint OPC-nek keresztelték el, de úgy látszik igény mutatkozott egy valamivel gyengébb, ezáltal elérhetőbb, a hétköznapokban jobban használható sportmodellre is, ezért az Opel megalkotta a legújabb GSi Corsát.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Az ismert formát sikeresen dobják fel a légterelők és a 17 colos felnik
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Már külsején is látszik, hogy az OPC harsány spoilerezése nem az ő világa. Kisebb légterelőket és küszöbidomokat azért ezen is találunk, és a 17 colos felnik is nagyobbak a mezei Corsák kerekeinél. Most azonban nem estek túlzásba az optikai tuningért felelős formatervezők, így a végeredmény egy szolidan feldíszített, teljesen vállalható kisautó lett, ami azért jóval többet tud, mint amit a külvilágnak mutat. Külön öröm, hogy ötajtós változatban is kapható, mert ennek formája talán még a háromajtósnál is jobban sikerült, a megnövelt használati értékről nem is beszélve. A plusz két ajtó ráadásul nem is drága, az Opel 125 ezer forint felárat kér érte.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Piros ülésekhez piros öv dukál - legalábbis az Opel szerint
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Belül egyből látszik, hogy nem egy Corsa Ecoflexszel van dolgunk: az alumíniumpedálok, a harsány, piros-fekete sportülések és a piros biztonsági övek meghozzák a száguldás utáni vágyat. A kissé magasra tett ülések oldaltartását nem érheti kritika, ebből következik viszont, hogy a testesebb, 90 kiló feletti utasok már valószínűleg kényelmetlennek fogják találni őket. Jó fogású a háromküllős sportkormány és az OPC-ből származó váltóbot is, ezzel azonban a végére is értünk a sportos részleteknek, minden más ugyanolyan, mint bármelyik Corsában. Sajnos a kilátás is, a vaskos, kettéosztott A oszloptól nem lehet belátni a kanyarokat, ezért ne nézzék hülyének azokat a corsásokat, akik jobbra-balra dülöngélve vezetnek, mert másképp egyszerűen nem lehet biztonságosan közlekedni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A kék borítás most elmaradt, de érzetre alig gyengébb az OPC-motornál
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Ebben a kocsiban ugyanaz az 1,6-os, szentgotthárdi turbómotor dolgozik, mint az OPC-ben, teljesítményét azonban némileg visszafogták, így 192 helyett "csak" 150 lóerőt teljesít. Ez azonban még így is sok, pláne ha azt is figyelembe vesszük, hogy csak egy kisautóról van szó, még akkor is, ha a biztonságra való törekvés jegyében teletömték acéllal, így a tömege 1,2 tonna lett. Az OPC-hez képest kevésbé kihegyezett motor, viszont ahogy lenni szokott, valamivel kedvezőbb karakterisztikájú, teljesítményét 5850 helyett már 5000-nél eléri, és a 210 Nm-es nyomaték is alacsonyabban ébred, mint a 230 Nm az OPC-ben. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy már alacsony fordulatszámról is rakétaként lő ki a Corsa, de a nagy tömeg és a jó hangszigetelés miatt mégsem olyan intenzív a sebességérzet, mint a régi korszak pillekönnyű kisautóban.

Szinte csak a motort hallani, melynek jellegzetes, reszelő és fújtató hangja ugyanolyan vad, mint az OPC-ben, és városi forgalomban nem is nagyon érződik az az elvesztett 42 lóerő. Lapos nyomatékgörbéje miatt nagyon könnyű vezetni, akár kevés váltással, nyomatékból is autózhatunk, de ha valóban sietni kell, akkor sem érdemes a piros mezőbe kergetni a fordulatszámmérő mutatóját, mert ott már csak a motor bőgése fokozódik, az ereje nem. A modern, Euro 4-es motorok átka, a lassú gázreakció itt is jelentkezik, és az is idegesítő, hogy a gázpedálról lelépve csak lassan esik vissza a fordulatszám. A váltó az OPC-ből származik, Opel-viszonylatban jónak mondható, pontos, de kissé hosszú úton jár.

Előző
  • 1
  • 2
Következő