A Nissan bedrótozta a Muranót

A Nissan az első generációs Murano alapjain by-wire, vagyis elektronikus vezérlésű tanulmányt készített, amelyben nem csupán a kormánymű, de a váltó és a fékrendszer sem mechanikus.

Más márkák nem túl sikeres próbálkozásai ellenére a Nissan úgy döntött, megépíti a maga tanulmányát, amelyben nem csupán egy rendszert alakít ki, vagyis drótosít, hanem rögtön hármat. Az első generációs, EA2 jelű Murano mechanikus rendszereit építette át a Nissan elektronikus vezérlésűre, és X-by-Wire névre keresztelte. A teljes kormánymű mellett a fékrendszerben és az erőátviteli rendszerben is megszüntették a mechanikus kapcsolatot a vezető és az autó között és cserélték az alkatrészeket szenzorokra, vezetékekre.

Annak ellenére, hogy az autót vezetők úgy érzik, mintha a virtuális térben egy számítógépes játékot irányítanának, a tanulmány kényelme nem vitatható, hiszen rengeteg hely szabadult fel a nagy és nehéz alkatrészek mellőzésével. Ennek köszönhetően a Muranóba befért egy harmadik üléssor, és a mozgatható középkonzolba épített shift-by-wire elektronikus váltó és a kormány jóval szabadabb mozgatása miatt a vezetőnek is tágasabb hely jut a hétszemélyessé bővített tanulmányban anélkül, hogy az autó külső paraméterein egy millimétert is változtattak volna.

A by-wire, vagyis az elektronikus vezérlésű berendezések legnagyobb előnye, hogy alkalmazásukkal mellőzhető az összes mechanikus és hidraulikus berendezés, a hagyományos kormányoszlop, nincs szükség fékcsövekre, fék- és hidraulikafolyadékra, ráadásul sokkal könnyebb működésüket összehangolni a menetbiztonsági berendezésekkel.

A teljesen elektronikus vezérlésű berendezéseknek azonban ma még több hátrányuk van, mint előnyük, ugyanis az ilyen rendszerek fejlesztése egyelőre meglehetősen költséges, megépítésük - bonyolultságuk miatt - pedig rendkívül nagy odafigyelést és pontosságot igényel. Mivel a mechanikus alkatrészek - nem számítva a konstrukciós és gyártási hibákat - általában hosszas használatot követően, fokozatosan kopnak el, meghibásodásukra lényegében bizonyos futásteljesítmény felett számítani lehet. Ezzel szemben az elektronikus rendszerek jóval érzékenyebbek az öregedésre, és működésükben - például egy zárlat miatt - gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet üzemzavar, blokkolva és lehetetlenné téve az autó irányítását. A by-wire rendszerek ellenzői ezért nem tartják helyesnek, hogy az autó irányításának három fő eszközét, vagyis a kormányt, a váltót és a féket kivonják a vezető hagyományos kontrollja alól.

Bár több gyár is próbálkozott már valamelyik fő rendszer by-wire irányításúra cseréjével, mégsem lett egyik sem túlságosan elterjedt a Toyota Prius kivételével. Ebben a modellben ugyanis sikerrel ötvözték a motor és a hibrid rendszer vezérlését az elektronikus kormányművel, a fékekkel és a sebességváltóval.

Valószínűleg a Nissan is tisztában van a biztonsági kockázatokkal, ezért nem valószínű, hogy a három rendszert együtt valaha is alkalmazni fogja bármelyik sorozatgyártású modelljében. Addig legalábbis nem, míg valamilyen módon el nem érik a teljesen üzembiztos működést.