Zászlóhajtó

A németeket a praktikus, józan viselkedés megtestesítőjeként tartjuk számon. A Zündapp K800 bizonyos mértékig cáfolja ezt a közhelyes gondolkodást. A harmincas évek egyik híres szupergépét jártuk körül.

Kicsit még szoros a motor, de összekopik majd
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Kemény fiúk voltak őseink, ha másból nem, hát abból látszik ez, hogy egy négyhengeres, kétszáz kilós motorkerékpárral is képesek voltak terepversenyeken indulni, sőt eredményesen szerepelni. A Zündapp K800 első látásra sok mindenre alkalmas, csak földutakon való közlekedésre nem, és ehhez képest kipróbálták sportmotornak, a katonai szolgálatról nem beszélve.

1933-ban a nemzetközi hatnapos versenyen (ISDT) részt vett egy K800-as, és a jó eredmények nyomán a nagy nürnbergi gépek rendszeres résztvevői lettek a terepfutamoknak. 1936-ban Magyarországon a Frontharcos Túraútnak nevezett 24 órás, 1200 kilométeres ralin az oldalkocsis gépek kategóriáját a német J. von Krohn nyerte hibapont nélkül, s bár ott nem volt komoly tereppróba, az akkori, gyalázatos állapotú hazai utak nyilván alaposan igénybe vettek gépet, versenyzőt egyaránt.

A Zündapp 1933-ban, a berlini autó- és motorkiállításon mutatta be az új négyhengeres boxert, de nem egyedül, hanem a teljesen új sorozat részeként. A gyár tulajdonosa, Hans-Friedrich Neumeyer úgy gondolta, a gazdasági válság múlásával ideje erősíteni cége piaci súlyát és szakítani az addigi, főleg egyhengeres kétüteműekre épülő modellpolitikával. Két kiváló konstruktőr segítette terve valóra válását: Xaver és Richard Küchen alkotta meg a lemezvázat, amelyhez elöl ugyancsak préselt acéllemezből készült villa csatlakozott, s a különleges motorkonstrukció is az ő érdemük.

Nehéz lenne elhallgatni, hogy a tervek készítése során a másik bajor világmárka, a BMW példája lebegett szemük előtt, ez magyarázza a boxermotort és a kardánhajtást. (Utóbbiról kapta típusnevét az új sorozat, K mint Kardan, és nem K mint Kastenrahmen, vagyis lemezváz.) Kompakt, zárt erőforrást készítettek, amelynek legtöbb segédberendezése az alumíniumházban kapott helyet, beleértve a karburátort is. A váltó egyedi módon készült, Richard Küchen a szokásos fogaskerék-kapcsolatot duplex lánccal helyettesítette. Az ideológia szerint ez nemcsak olcsóbb és könnyebb, hanem elasztikusabb összeköttetési mód.

Az újdonsült birodalmi kancellár, Adolf Hitler miniszterei, Göring, Frick és Hugenberg társaságában nézte végig a berlini kiállítási standokat, köztük a Zündappét is, amelyen ott állt a két új kéthengeres boxer, a K400 és a K500, valamint két négyhengeres, a K600 és a K800. Utóbbiak azonos elvek szerint készültek, a főtengely végéről ferdefogazással hajtották meg a gyújtáselosztót, egyenes fogazással a fogaskerekes olajpumpát, lánchajtással a vezértengelyt, s onnan ismét egyenes fogazású fogaskerékkel a 6 voltos, beépített feszültségszabályzós, 50 wattos Bosch dinamót. A Ricardo-rendszerű, könnyűfém hengerfej alatt alulvezérelt szelepek és háromgyűrűs dugattyúk sorakoztak, a főtengely csak a két végén volt csapágyazva.

A kuplung egylemezes, a váltó kapcsolása hosszú rúddal, az autókon szokásos H-séma szerinti. Nem látható a karburátor, az Amal gyártmányú vagy a brit gyár licence alapján készülő 22 milliméteres torokátmérőjű Fischer a motorházban bújik meg, s onnan egy belső csatornán keresztül érkezik a benzin-levegő keverék a motorhoz. Az égéstermékek a hengeröntvények két szélén elhelyezkedő kipufogószelepeken át jutnak az oldalanként közös hangtompítókba, majd a szabadba. A hátsó hengertől elvezetett gázoktól felforrósodó csőtől elegáns lemezburkolat védi a motorost.

Korabeli kiegészítő a Gargoyle Mobiloil cég olajoskannája az első villán
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ugyan nagynak látszik a benzintartály, valójában azonban csak 12,5 literes, ami elég szerény segítség egy nehéz 800-asnak, amely a gyári adat szerint szóló használatban 5 liter benzint fogyaszt 100 kilométerenként, oldalkocsival pedig 7,9 liter az átlag, amennyiben sikerül folyamatosan és egyenletesen 70 km/h sebességgel haladni.

A préselt lemezből készült villa központi rugós, a két tekercsrugó között kisméretű hidraulikus lengéscsillapító kapott helyet, amely mindkét irányban dolgozik. A dugattyút a lengőkar tengelyével kapcsolták össze, a csillapítás hatásfoka szabályozható.