Drága érzelmek - Mini John Cooper Works

A Miniért sokan rajonganak, de csak az elvakultak tudják, hogy a John Cooper Works kivitel az igazi.

A John Cooper Works tuningra tehát versenypályán sok jó dolgot mondanék, a baj csak az, hogy az egyszerű felhasználó nem arra veszi. Talán éppen ezért az előző verzióhoz képest ez a JCW már kicsit puhább, kicsit csendesebb, nem annyira vérpezsdítő. Ez egy mániákus rajongónak rossz hír, de egy mindennapi felhasználónak jó. A feeling kevesebb benne, de a kényelem több.

A motorja igazi műremek, hiszen normál használat mellett sikerült vele 7,2 literes átlagot produkálni, ami szinte csoda. A versenypályán már inkább 30 liter körül fogyasztott, de itt minden autó horribilis adatokat produkál. Bár az előző modell jobban tetszett, azért ez is nagyszerű kocsi - egy tényezőt leszámítva.

Akármennyire tetszik a Mini, és ezen belül bármennyire is meggyőzött a John Cooper Works verzió, egy dolog miatt sosem tenném le mellette a voksom. Ez pedig az autó ára.

John Cooper - A legendás tervezőtől a versenyautóig

Már az utcai változat is nagyon jól fordul, bár az előző még jobb volt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Mini sikertörténete már a kezdetektől összefonódott a John Cooper névvel. A híres brit konstruktőr ugyanis már az első Mini megjelenésekor kitalálta, hogy ebből az autóból a tulajdonságai miatt nagyszerű versenyautót lehet építeni. Alec Issigonis, a Mini atyja már az első modell megjelenése előtt jó kapcsolatot ápolt Cooperrel, de a versenyautó ötletét eleinte kétkedéssel fogadta. Az első Mini ugyanis a széles tömegek számára gyártott kisautó volt, amely mellett nem volt szükség motorsportos remeklésre. Az első Cooper verzió azonban nem csak a közönséget győzte meg, hanem a Mini cég képviselőit is, így hamarosan jöhetett a verseny verzió. A John Cooper által tuningolt Minik fantasztikus sikereket értek el, több ízben jóval erősebb ellenfelekkel szemben is megnyerték a Monte Carlo-ralit, de a pályaversenyeken sem vallottak szégyent.

John Cooper neve már összeforrt a versenysporttal, külföldön nagyon népszerű márkakupa a Mini Challenge
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Szerencsére a Mini márkanevet újra felélesztő BMW sem akart elszakadni e nagyszerű hagyományoktól, így a retro modell bemutatása előtt már felkérték a Mike Coopert (John fiát), hogy az immár általa vezetett John Cooper Garage készítse el a tuning verziót, majd vegyen részt a versenyautó fejlesztésében. Mindkét változat igazi siker lett, sőt az egyedi GP Kit olyannyira népszerű, hogy az angolok és a németek előszeretettel köröznek vele a hírhedt Zöld Pokolban, a Nordschleifén.

A hatalmas sikerek okán az immár harmadik generációs Mini megalkotásakor sem volt kérdés, hogy szükség van-e a John Cooper verzióra, sőt egyből elkezdték a versenyváltozat kifejlesztését is.

Ilyen a versenyautó belseje. Csak a lényeg
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Mini Challenge számos nyugat-európai országban látványos sikerszéria, amely egyrészt a Mini életérzésről, másrészt a fiatalok felfedezéséről is szól. A versenyváltozat nem sokban tér el az utcaitól, de azért a lehető legtöbb felesleges dolgot kihajigálták az autóból, miközben bekerült a bukócső, a kagylóülés, a hatpontos öv és a verseny-sportkormány. A karosszéria kis szpojelereket kapott, míg az autó alá bekerült egy komoly KW állítható futómű. A féken is módosítottak, így az 1150 kg tömegű versenyautó mindössze 31 méter alatt megáll 100 km/óráról.

Csak a kesztyűtartó felett található kis jelből tudhatjuk, hogy ez JCW változat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az már a korábbiakból is kiderült, hogy az új JCW Mini már nem az a nyers vadság, az a magával ragadó érzelemvihar, mint amilyen a korábbi volt. Az új divatnak megfelelően kicsit puhább, selymesebb, ettől függetlenül remekmű, hiszen sokkal inkább alkalmas mindennapi használatra, mint az előd. De amikor elmondom az autó árát, akkor mindenki mosolyog. Vagy inkább kiröhög. A 7,7 millió forint már vicces, de ez csak a kocsi alapára. A tesztautó szerény számításaim szerint valahol 10 millió alatt állt meg, amely azért nem túlzás, hanem már azon is túltesz.

Kinek éri meg 10 millióért venni egy ilyen autót? Vagy akár 8-ért? Ki az, aki ennyi pénzből nem egy nagyobb, négy ember számára is használható autót vesz? A válasz egyértelmű: a szigorúan ilyen sportkocsira vágyó vevő gondolkozik ilyenben.

Az ára túlzás, pedig szívesen lennénk a gazdája
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Neki azonban szerintem több feeling kell, ráadásul ennyi pénzből már adnak alig használt Evo IX-est, vagy STi-t. Hétmillió környékén már adnak egy új Focus ST-t, de a hírek szerint az új 300 lovas RS Focus sem lesz 10 millió forint. Magyarul sportautóból ennyi pénzért van komolyabb, jobb. Csak az erős érzelmi kötődés győzhet meg minket a JCW létjogosultságáról, amely, azt hiszem, bennem is megvan, de ez az árcédula akkor is merész. Ha a 200 lóerő körüli teljesítményt nézzük, akkor a Clio RS sem rossz, és hát mondjuk az 5,4 millió alapáron, de a jövőre bemutatkozó 230 lovas Alfa MiTo sem hiszem, hogy ennek az árnak akár a közelébe fog kerülni.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1598 cm³. Furat/löket: 77/85,8 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 155 kW (211 LE)/6000. Nyomaték: 260 (túlnyomással 280) Nm/1850. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 3714/1683/1407 mm. Tengelytáv: 2467 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1453/1461 mm. Tömeg: 1205 kg. Terhelhetőség: 375 kg. Csomagtartó térfogata: 160-680 l. Üzemanyagtartály térfogata: 50 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 6,5 mp. Végsebesség: 238 km/óra. Átlagfogyasztás: 6,9 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 11,2 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 165 g/km.