Vágólapra másolva!
Száz éve, 1908 októberében mutatkozott be legendás Ford Model T. A gyártmány jelentősége már önmagában is elég indok egy kiállításhoz, ám a Közlekedési Múzeum időszakos tárlata nemcsak a típus, hanem magyar konstruktőre, Galamb József előtt is tiszteleg.
Vágólapra másolva!

Kevés olyan ismert járművet találunk az automobil történelmében, mint a T Ford. Egyszerre szimbóluma a tömegtermelésnek, az olcsó népautónak és a személygépkocsik hőskorának - akit csöppet is érdekelnek a négykerekűek, tudja, mi az a T modell.

Tervezője, Galamb József az Állami Felső Ipariskolában szerezte gépészi végzettségét, ennek az intézetnek jogutódja a Budapesti Műszaki Főiskola, amely a centenárium alkalmából a Közlekedési Múzeummal együtt nemzetközi konferenciát szervezett október 20-21-ére. Az esemény második napján nyílt meg a "Galamb-lelkű Bádog Böske - 100 éves a Ford T modell" nevű, január végéig látogatható időszakos kiállítás a múzeum kupolatermében.

Fotó: Póla Gergely [origo]

Három T: balra egy 1919-es Touring, középen egy 1926-os teherautó, jobb oldalt egy másik 1926-os példány - már kék fényezéssel
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A megnyitóbeszédet Varga Zsombor, a Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft. pr- és kommunikációs igazgatója tartotta, ezt követően Hidvégi János muzeológus mesélt a T modellről, a gyártás hátteréről, Henry Ford világraszóló sikereiről, valamint a típus hanyatlásáról.

Négy T Fordot állítottak ki, ezenkívül látható a közvetlen utód A modell két példánya, továbbá a háború előtti évek egy-egy európai és amerikai típusa. A hatvanas évek végéről a Taunus egy ritka kivitele, valamint a Babapiskótának vagy Kutyacsontnak becézett első Escort hagyományos és versenyváltozata érkezett. A jelenkort egy Kuga képviseli, melyet idővel felvált a nem épp szerényen XXI. század T modelljének titulált új Fiesta. A szervezők a járművek mögé molinókat helyeztek, melyek érdekes információkkal látják el az érdeklődőket. Az egyik lapon a magyarok autógyártásban betöltött szerepéről olvashatunk, fő helyen természetesen Galamb József és kollégája, Farkas Jenő található, utóbbi egyebek mellett az A modell megtervezésében működött közre.

Forrás: Veterán Autó és Motor

Ford T Touring, 1920-ból. Korábban részletesen bemutattuk


Már a múlt század első évtizedében sem várták meg a reklámokkal egy típus gyártását. Mivel a Ford marketingesei jó előre tájékoztatták Amerika polgárait a szinte mindenki számára elérhető kocsiról, az őszi Saint Louis-i kiállításon a cég 350 ezer megrendelést regisztrált. Ez a hatalmas igény minden várakozást felülmúlt, és az akkori gyártási technológiával a kínálat sosem tudott volna lépést tartani a kereslettel. A Ford Motor Company tehát kényszerhelyzetben volt, és jó néhány módszert kipróbáltak a szakemberek, míg 1913-ban eljutottak a szalagszerű termelésig. 1912-ben egy kocsi elkészítése még tizenkét és fél órát vett igénybe, az új módszerrel viszont csupán másfelet!

A termelés robbanásszerű növelésével az addig is vonzó árak még lejjebb csúsztak: 1914-ben egy Ford-gyári munkás négyhavi keresetéből tudott venni egy T modellt. Szinte hihetetlen, hogy közel száz évvel ezelőtt egy szalagmunkás számára könnyebben elérhető volt a gépkocsi, mint manapság. A Tin Lizzy, azaz a Bádog Böske ára egyedülálló módon a gyártás során mindvégig csökkent: kezdetben több mint nyolcszáz dollárba került, míg a modell életciklusának vége felé már háromszáz dollár sem kellett, hogy az ember beüljön egy vadonatúj a T Fordba.

Fotó: Póla Gergely [origo]

Modern idők: 1941-es Super DeLuxe, az első Escort és egy ritka Taunus P7
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Természetesen jellegéből következően a népautó nélkülözött mindenfajta luxust, és színválaszték sem volt - legalábbis egy ideig. Ellenben a típus kiválóan tudta azt, amit egy automobiltól elvártak az emberek: megbízhatóan szállította utasait A pontból B-be. Az alig féltonnás járművet előszeretettel hasonlították az atlétákhoz: vékony, de masszív és kitartó - egy gramm felesleges tömeg sincs rajta. A Galamb által tervezett bolygóműves váltó a T modell egyik kiemelkedő megoldása: segítségével a vezető hintáztatni is tudta a kocsiszekrényt, ami nemegyszer komoly segítséget jelentett, ha elakadt a kátyús utakon.

A T típus sikerében jelentős szerepet játszott egyszerűsége is: számos hibát a tulajdonos is el tudott hárítani, ha rendelkezett némi műszaki ismerettel. A jármű a gyártás majd húsz éve alatt alig változott: az 1927-es és az 1908-as kivitelek alvázalkatrészei például teljesen csereszabatosak - mai szemmel elképesztően hosszú a tizenkilenc és fél éves modellciklus. A húszas évek második felére persze már alaposan megkopott a típus presztízse, akkoriban gyakran kérdezgették egymástól az emberek, hogy mi a közös a T Fordban és a fürdőkádban. A válasz: egyikben sem szereti az ember, ha meglátják. Az utolsó darab 1927. május 28-án gördült ki a gyárból. Nem kellett sokat várni, hogy a típus elhagyja a divatjamúlt régi autó imázsát: a rajongók felfedezték a benne rejlő értékeket, és a T modell az egyik legnépszerűbb veterán jármű lett. A legyártott tizenötmillióból még ma is százezer működőképes példány van.