A leggyorsabb marokerősítő - Yamaha FZ1 Fazer teszt

Vágólapra másolva!
Alapos nyúzópróbának vetettük alá a Yamaha kínálatának egyik legizgalmasabb darabját: átszeltük vele oda-vissza az Alpokat. Az ezer köbcentis Fazer végig hozta a keménylegény-stílust, de azért a végére szerencsére egy kicsit fel tudott oldódni, bár ehhez jó néhány tank benzint le kellett nyomni a torkán.
Vágólapra másolva!

Fotó: Nógrádi Attila [origo]

Ennél jobban már nem lehet felöltöztetni a Fazert
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Az ezres Fazer kapcsán eddig csak a csupasz változathoz volt szerencsém egy rövid versenypályás karistolgatás során, így alaposan megdöbbentem, amikor megláttam jelen tesztünk főszereplőjét a Yamaha garázsában: motorunkat úgy felöltöztették, hogy alig ismertem rá. Kezdjük fentről lefelé: a gyári fejidomra egy nagyobb túraplexi került (36 360 forint), amely akkora, hogy még autópálya-tempónál sem kell ráhasalnunk a tankra. A teljes oldalsó idom (201 000 forint) eltakarja ugyan az R1-es sportgépből származó blokkot és a gyönyörű leömlőket, cserébe viszont teljesen új karaktere lesz tőle a Fazernek, és jótékonyan tereli el a menetszelet az alsótestünkről. Ennyi fényezett idom mellett szinte kötelező extra a bukógomba (49 920 forint) és a tank elülső fényezését védő matrica (7530 forint), a bordóra fényezett hátsó sárvédő (60 840 forint) létjogosultságát viszont megkérdőjelezném, hiszen a gyári fekete műanyag is tökéletes, ráadásul ez az elem szinte állandóan mocskos, így nem sok értelme van, hogy ez is a motor színében pompázzon. Aki eddig összeadta a számokat, az most nagyjából 350 ezer forintnál jár - ennyi kell, hogy Fazerünk túramotorszerűvé váljon, amelyhez még dobozokat sem árt rendelni. Ha ügyesek vagyunk, vagy éppen kifogunk egy akciót, ezeket talán bele tudjuk alkudni a vételárba, ám erről egy kicsit később.

Az első kilométerek városi csúcsforgalomban teltek, és talán a hatalmas idomok miatt, de úgy éreztem magam, mintha egy buszon ülnék. A rekkenő nyári hőségben és az araszoló tempóban nem igazán tudtam értékelni a vitorlányi szélvédőt és az erőforrást beburkoló hasidomot sem, amelyek mögött forráspont közelében fortyogott a motor és utasa. Persze ez csak felesleges nyafogás, hiszen tesztmotorunkat nem erre találták ki, nem ezért öltöztették fel; akinek városi szaladgálós motor kell, annak ott a csupasz verzió, ezt a túrabatárt fel kell pakolni és irány a határ. Így tettem én is, ötnapi felszerelést pókoztam fel a motor hátuljára és préseltem a tanktáskámba - hiszen doboz nem volt a masinához -, majd útnak indultam a napsütötte Dél-Tirol felé.

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy autópályán szinte verhetetlen a felcicomázott Fazer: a 150 lóerős blokk hatezer felett úgy elkezd tolni, mint egy gőzmozdony, és valóságos térugrásokat tudunk vele végrehajtani. A hiperugrások árát a benzinkútnál fizetjük meg, mivel forszírozott tempó mellett közel 9 literesre nőhet a fogyasztás, ami a 18 literes tank fényében igen gyakori megállásokat jelent. Ha visszaveszünk a tempóból, rögtön 7 liter alá szalad az átlag, ami a hatalmas plexi, a tekintélyes - túrára felpakolt - túlsúly és a motor menetteljesítményének fényében kifejezetten baráti érték.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]


Ennyi idom mellett már hasznos extra a bukógomba, a fényezett sárhányó már kevésbé
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Az üléspozíció tökéletes a magas kormánynak és a kényelmesen elhelyezett lábtartóknak köszönhetően, még egy egész napos kalandozás sem kottyan meg a Fazeren, nincs sajgó derék és csukló, egyedül csak a motor és önmagunk legszükségesebb fel- és letöltése miatt kell megállni. A széles tank miatt kisebb terpeszben kell ülnünk, nincs olyan darázsdereka a motornak, mint mondjuk a Honda CB 1000 R-nek, ami nem feltétlenül baj, mind a két helyzet pillanatok alatt megszokható. A legnagyobb Fazernek tagadhatatlanul maszkulin karaktere van, ami nem csak a kihegyezett külsőben merül ki, hanem a vezethetőségében is. A 815 mm-es ülésmagasság miatt elsősorban a magasabb pilóták vannak előnyben, de nem árt, ha a markunk és alkarunk is edzésben van, ugyanis a kuplungkar használata egy kiadós városi araszolgatás után még egy nehézatlétának is bedurrantaná a kezét. A váltókar használata is igen határozott hozzáállást igényel, ha csak maszatolunk, akkor könnyen találhatunk üres fokozatokat a sebességek között. Természetesen ne gondoljon itt senki egy Harley nyersességére, egy japán motorhoz képest azonban meglepően darabos, de persze az is lehet, hogy ez a tesztmotor sajátossága volt, mert nem emlékszem, hogy a korábban kipróbált csupasz is ilyen lett volna.

Sportszív

A második generációs ezres Fazerbe is az R1-es szupersportmotor blokkját építi a Yamaha, csak már a 2004/2005-ös évjáratú erőforrást használják. Természetesen nem egy az egyben vették át a négyhengeres motort, hanem reszeltek rajta egy keveset: a sűrítés 12,4-ről 11,5-re való csökkentésével, visszafogottabb vezérlési időkkel és a szívóoldalon 0,3 milliméterrel kisebb szelepemelkedéssel, valamint a befecskendezés és a gyújtás módosításával a csúcsteljesítményt 150 lóerőre csökkentették 11 000-es fordulatnál, ugyanakkor az R1-eshez képest 2000 fordulattal hamarabb jelenik meg a szinte változatlan, 106 newtonméteres forgatónyomaték. A második generációs ezres Fazerek már nem csak fejidomos kivitelben érhető el, megjelent a csupasz változat is, kicsit keményebb futóműhangolással és sportosabb üléskialakítással. Nálunk ugyan nem kapható, de létezik egy teljes idomos GT túraváltozat is, amely gyakorlatilag megegyezik a tesztben szereplő felextrázott motorral, így aki akarja, az össze tudja rakni a maga túramotorját.