A végső döntést egy-másfél éven belül hozzák meg, addig is az új V8-as és V12-es motorokat párhuzamosan tesztelik a külön erre a célra megépített FXX-ekkel. Roberto Fedeli, a fejlesztések műszaki vezetője szerint az olaszok ezentúl a lóerőszám növelése helyett a jobb teljesítmény-tömeg arány elérésére fognak törekedni, ezért a szívó V12-es helyét egy ikerturbós V8-as veheti át. Hasonló, de egyturbós motor szerepelt a Ferrari legendás, 1987-ben debütált, 478 lóerős F40-esében is, ám azóta a csúcsgépekbe egyre nagyobb, tizenkét hengeres erőforrások kerültek. A könnyített autó mellesleg nem csak a Ferrari számára is egyre fontosabbá váló károsanyag-kibocsátást, de a vezethetőséget is javítaná.
Egy V8-as erőforrással a Ferrari folytatná azon hagyományát, hogy csúcsgépeiben a Forma-1-es versenyautók motorjaihoz hasonló erőforrásokat alkalmaz, hiszen jelenleg az autóversenyzés legmagasabb osztályában is V8-asokat használnak.
Balra az 1100 kilós, 478 lóerős F40, jobbra a 660 lóerős, 1365 kilós Enzo