Folyamatos padlógáz - Fiat Linea 1.3 Multijet teszt

Tágas a beltere, hatalmas a csomagtartója, ráadásul még nem is kell vele a bokor mögé parkolni, hiszen bizonyos szögekből kifejezetten jól néz ki Fiat Linea. A kínálat egyetlen dízel változatát kipróbálva némileg csalódottan adtuk vissza az autót, mert meglehetősen nagy étvágya volt az 1,3 literes Multijetnek, ráadásul mindehhez igen visszafogott menetteljesítmény társult.

Feldobja az összképet a sokküllős felni és a gazdag krómdíszítés
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az idén tavasszal Isztambulban bemutatott Lineát már alaposan kiveséztük a nemzetközi menetpróba során, így akit érdekel az autó fejlesztésének története, műszaki háttere és esztétikai elemzése, kattintson ide, mert jelen írás szinte csak az 1,3 literes dízellel gyűjtött tapasztalatokra szorítkozik. A motorkínálat egyébként még két benzinesből áll; alapkivitelnek egy 1,4 literes, 77 lovas motor rendelhető, míg a kínálat csúcsán az ugyancsak 1,4 literes, de turbóval lélegeztetett blokk található 120 lóerővel.

Jelen esetben sikerült szépen becsomagolni a méretes csomagtartót
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Aki úgy dönt, hogy a dízel mellett teszi le a voksát és hajlandó kifizetni a nem kevés felárat a benzinesekhez képest (az 1,4-es alapmotornál félmillióval, míg a turbónál kerek ötvenezerrel drágább a dízel), megkapja a Fiat egyik legnagyobb darabszámban gyártott motorját, amely nem csupán számos egyéb Fiatban, Lanciában, de Suzukikban és Opelekben is muzsikál, hála az autóiparban népszerű összeborulásoknak. A Lineában kerek 90 lóerőre és 200 Nm-nyi nyomatékra képes a kis blokk, ami papíron nem hangzik rosszul, de a gyakorlatban sajnos kevésnek bizonyult.

A katalógus szerint a nyomatékmaximum már 1750-es percenkénti motorfordulatnál jelentkezik, ám a valóságban szegény kis motor kétezer alatt csak zavart mosollyal tetteti, hogy történik valami, miközben a piros lámpától elindulva gyakorlatilag mindenki elhúz mellettünk, a mögénk szorult kamionos meg mérgesen centizik a fenekünkben. Persze nem szabad ilyen könnyen feladni, csak kitartóan kell a padlóhoz tapasztani a gázpedált és túllendülni a kétezres álomhatáron, mert ekkor a kis turbónak köszönhetően hirtelen megtáltosodik alattunk az autó, és a nagy lendületben behozhatjuk a forgalom többi résztvevőjét, sőt akár még dinamikus haladást is szimulálhatunk. Ahogy a kihegyezett dízelmotoroknál lenni szokott, a lendület itt is nagyon hamar elfogy a fordulatszám növekedésével együtt, négyezer fölé gyakorlatilag már értelmetlen pörgetni a Multijetet, amely felerősödött bőgéssel jelzi, hogy kéri a következő fokozatot.

Belül is mindenhol visszafogott, egyszerű megoldásokat látni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Egy kis gyakorlással persze hamar hozzá lehet szokni a motor karakterisztikájához, és ha folyamatosan két- és négyezer között tartjuk a fordulatszámot, nyert ügyünk van, minden más esetben a lendület hirtelen elvesztése és idegőrlő várakozás a turbó segítéségre. Az ötfokozatú váltó nem kimondottan partner a gyors váltásokhoz, kicsit hosszú úton és kásásan jár, de ezt is hamar meg lehet szokni és egy idő után már fel sem tűnik. A fokozatok meglehetősen hosszúak, ám ennek ellenére egy hatodik mégis jól jött volna, különösen az autópályán való haladás komfortszintjén javítana, ha nem pörögne annyit a motor.

A szépen ívelt tető ára, hogy hátul már szűkös lehet a fejtér a 180 centinél magasabb utasok számára
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A futómű hangolását nagyon eltalálták, olyan érzése lehet az embernek, mintha a Fiat mérnökei Magyarország, de különösen Budapest úthálózatát tekintették volna etalonnak, így a sok gödör, kátyú, felpúposodott aszfalt és keresztborda meg sem kottyan a Lineának. Bátran ki lehet jelenteni, hogy a fékrendszer az elvárások felett teljesít, pontosan és precízen adagolható a lassulás, talán ez az egyetlen dolog, ami határozott és már-már sportos karakterrel rendelkezik ebből a puhára hangolt konfigurációból. Ez a "konfliktuskerülő" összkép persze érthető, hiszen a Linea egy igazi világautó, amelyet több kontinensen is gyártanak és forgalmaznak, így nem csupán egy magyar család igényeinek és ízlésének kell megfelelnie, de Sanghajban és Ankarában is helyt kell majd állnia.

Az 1,3 literes dízelmotorral nem fenyegeti az a veszély a Lineát, hogy elszállna
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ebben a helytállásban persze az egyik legfontosabb tényező az ár, ám erre jelen esetben nem lehet panasz, ugyanis a tesztünkben is szereplő csúcsfelszereltségű modell 4 090 000 millió forintért vihető haza, ami egy ekkora méretű autóért barátinak mondható. Arra sajnos ne számítson senki, hogy a dízel egy idő után kitermeli majd a felárát, ugyanis a tesztút alatt közel 7 literes értéket mértünk, ami persze nem is csoda, hiszen a pici motornak folyamatosan erőlködnie kell, csak az a kérdés, hogy a katalógusokban szereplő 4,9 literes átlagot hogyan sikerült elérni. Ennek fényében sokkal jobb választás lehet a kicsit olcsóbb 1,4 literes, 120 lovas turbómotor, amely lehet, hogy 1-2 literrel többet fogyaszt ugyan, de legalább megkíméljünk magunkat attól, hogy a kis dízel noszogatásával legyünk folyamatosan elfoglalva.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1248 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 66 kW (90 LE)/4000. Nyomaték: 200 Nm/1750. Sebességváltó: ötfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/dob.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4560/1946/1494 mm. Tengelytáv: 2603 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1473/1466 mm. Tömeg: 1185 kg. Csomagtartó térfogata: 500 l. Üzemanyagtartály térfogata: 45 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás 0-100 km/órára: 13,8 s. Végsebesség: 170 km/óra. Átlagfogyasztás: 4,9 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 6,6 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 129 g/km.