Útban az élmezőny felé - Chevrolet Epica teszt

A Chevrolet eddig nem igazán tudta levetkőzni a daewoos múltját, de most az új zászlóshajójukkal megint léptek egyet felfelé. Több ezer kilométeres tesztünk alatt volt időnk megtapasztalni, hogy ez már egy nagyon jó autó, csak a műszerfal kidolgozásán és az anyagminőségen lehetne még javítani.

Száguldás, szerelem - ez a két szó nem jutna eszembe az Epicáról, de attól még jó

Adott egy márka, amely a könnyen elérhető, olcsó autóiról lett híres. Adott egy márka, amely egy nagyobb konszern tulajdonába került, de elvileg megmaradhatott volna a neve. Az anyacég azonban úgy döntött, ez a név nem elég jó nekik, hiszen az azonos néven kapható elektronikai termékek körül kialakult helyzet, a különböző gazdasági bizonytalanságok illetve a minőségi kifogások rossz fényt vethetnek az autós cégre is. Kitaláltak tehát egy új nevet az új céloknak. Eleinte azonban nem volt más semmi.

	Nem kapná meg a legszebb középkonzol díjat

Felmerül a kérdés, hogy lehet egy Chevrolet-Daewooról egyszerre ennyi jót írni. Sok vásárló szerint sehogy. Szerintük ezek az autók eleve alkalmatlanok olyan szintű közlekedésre, használatra, mint európai társaik, csak az olcsó autóra vágyóknak lehet elviselhető megoldás.

Tegyük fel, hogy valaha így volt. Sőt, lehet hogy ma sem a kategóriák élvonalát képviselik, de a helyzet biztosan változott. A GM részéről a névváltás volt az első látható lépés, míg az első jeleket a Lacetti mutatta. Azóta azonban jött még két új modell, amelyekből az kiderült, hogy a Chevy még egyet feljebb lépett.

A Captiva elvileg majdnem teljesen megegyezik az Opel Antarával, egyik sem rossz autó. De itt van még az Epica, amelynek ugyan nincs Opel megfelelője, de így is megállja a helyét. Kívülről tetszetős, sőt bizonyos szögekből egészen sportos. Vannak hozzá szép, látványos színek, mint a tesztautó gyöngyház fehérje, de nem ez az egyetlen, amiért megnézték az utcán.

A hátsó térkínálat egészen jó, még 185 cm magas sofőr mögött is

Erről az autóról már nem süt, hogy Daewoo, inkább japánnak nézték. Erről már nem gondolták egyből, hogy nem elég jó, inkább csak méregették. Kicsit vonzódtak hozzá, de aztán benézve az utastérbe már lebukott. Igen, a műszerfal kidolgozásán még lehetne dolgozni. Funkcionális, az biztos, viszont kopár, ötlettelen, semmitmondó. Az sem segít rajta, hogy a Saab 9-5-ösből megismert hifi-kezelőegység trónol a közepén, valahogy az egész kicsit igénytelen hatást kelt. Pedig jól felszerelt, jól összeszerelt, aránylag csendes, kellemesen tágas autó.